A politikusoknak szükségük lenne egy-egy órára, mintegy emlékeztetőként, hogy az idő drága. És a miénk, nem az övéké.

Avagy milyen az, amikor Klaus Iohannis maga mondja el nekünk: a Cotroceni-palotában eltöltött évei alatt az oktatás semmiféle reformjára nem került sor.

Néha valóban úgy tűnik, hogy Romániában az abnormális a normális, és fordítva.

Tudják, van az a harmincéves sztori, hogy kilépünk a kommunizmusból, valami másba. Na, azóta folyamatosan lépünk kifele. Mint egy nagyon lassított felvételen.

Közeledik az államfőválasztás és van egy sor hasonlóság korábbi helyzetekkel. De újdonság is akad, persze.

Egyelőre úgy tűnik, jól bebetonozta magát. Kegyeket osztogat (a magyaroknak is), büntetis, ha kell.

A román politikai kultúra régi mintái: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák.

A keleti nyitás szele ismét fújdogál a mioritikus hazában.

A cikk szerzője messzire kalandozik az ostoba kis incidenstől, remek kis sztorikkal és „nemzetkarakterológiai” következtetésekkel szolgálva.

Ne tessék rosszra gondolni. Illetve tessék csak nyugodtan, de nem az ócska minősítésre, hanem a bukott diákok államhatalmára.

Amikor pedig az állam nincs itthon, mindenki azt tesz, amit akar. Akad, aki tüntet. És akad, aki kivándorol.

Olyan dolgokat, amelyeket (igen kevés kivétellel) egyetlen eddigi oktatási miniszter sem tudot, vagy mert megtenni. Cristian Preda írása.

Klaus Iohannis és Liviu Dragnea egymás nyelvezetét másolják, hogy megfeleljenek saját táboraik keménymagjának.

Megteheti, persze. Csak nagy marhaság. Több szempontból is.

A szűkszavú elnökbe lassan belé is fojtják a szót. Talán most már ideje lenne, hogy alaposan megszólaljon.

A román EU-képviselő szerint a Soros-ellenesség az antiszemitizmus új formája.

Legalábbis Cristian Preda EP-képviselő szerint. De ha nem kell a haza a V4-nek, írja a szerző, majd jön Franciaország és Németország, és jól megsimogatja Romániát.