A menekültkérdésben Angela Merkel saját közvéleményével is szembement. Ilyen mértékű, ekkora politikai kockázattal járó antipopulizmusra csak a legnagyobb, legautentikusabb vezetők képesek.

Vigyázat, durva polinkorr pamflet következik! Nyomokban túlzásokat, plágiumot, szándékos félreértéseket, esetleg humort tartalmazhat!

Románia valószínűleg egy olyan boom előtt áll, amely csakugyan a keleti régió vezető országává teheti. Hogy mindezt egy olyan kormánnyal érte el, amely az orkánerejű ellenszélben és úgyszólván hetente változó összetételben is három röpke év alatt a legeredményesebbé vált Románia történetében – szinte csoda.

A közéletiség nyílt kiállást, állásfoglalást is jelent legfontosabb sorskérdéseinkben, ügyeinkben. Markó Béla ilyen értelemben is a legfontosabb közéleti írónk, alkotónk.

Olyan országban élünk, ahol az utóbbi három elnökválasztáson az első forduló eredményét és a szociológiai felméréseket az utolsó percben a feje tetejére állító (néppárti) jelölt diadalmaskodott; ahol a gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött – más országokban ismeretlen – párhuzamos vádhatóság az egyik politikai tábort szabályszerűen lefejezte és megtizedelte, a másikhoz (a néppártiakhoz) alig nyúlt, nem egy esetben cinkosan óvta

Ha már összehasonlítunk, tudják önök, mennyi a magasabb rangú magisztrátusok (ügyészek és bírók) fizetése és ennek megfelelően a nyugdíja? Megnyugtatom önöket: jóval, de jóval nagyobb a parlamenti képviselőkénél!

Az, hogy a Ponta-ügy pont aznap robbant ki, amikor az ellenzék beterjesztette bizalmatlansági indítványát a kormány ellen, lehet véletlen (a sok más hasonló véletlenek/”véletlenek” sorában), vagy lehet időzítés eredménye.

Vannak előzményei a Ráduly-ügynek, megvan, sajnos, a története Nagy Zsoltnak és Markó Attilának is, a lényeget tekintve talán nem is különböznek a Ráduly Róbertétől.

Ma már vitathatatlan történelmi tény a Domokos Géza által világra hívott RMDSZ meghatározó szerepe a romániai magyarság intézményeinek kiépítésében, jogvédő harcában, többséggel folytatott párbeszédében, a romániai magyar közösség parlamenti és parlamenten kívüli politikájának kialakításában.

Tekintélyuralom, nacionalizmus, és tegyük hozzá: a nemzet kollektivista egységesítése totalitárius állammá, a liberális demokrácia elutasítása, a saját etnikum felsőbbrendűségébe és dicső múltjába vetett hit, az osztatlan hatalomra való törekvés – felkavaró, hogy ezek az eszmék ismét mennyire kísértenek, olykor nem is leplezetten.

Mnket, magyarokat, kisebbségeket illetően az új elnök is legfeljebb másfeles beszédet alkalmaz. Vagy, ami még félelmetesebb: még ő sem mondhatja ki, amit erről a kérdésről, igenis létező kérdésről gondol!

A volt államelnök idején – és kétségtelenül a tudtával, ha nem éppen „stratégiai” sugallatára – indult el az a rendkívül veszélyes folyamat, amely a Markó Attila-ügy alapja és lényege.

Magyarul nem kérdezte senki. Ha nem, hát nem, ő csak leszögezte a tényállást, hogy nem volt magyar kérdés.

Ma már tudjuk, hogy az akkori friss hatalomnak, és főleg a rettegett, akkor még rettegő titkosszolgálatnak, központi és helyi vezetőinek a bűne volt, ami történt, a zsigeri nacionalizmus, a népeket összeugrasztó manipuláció, a pogrom, a politikába öltöztetett barbárság.

A sajtó a nagy üzleti és politikai machinációk és manipulációk eszköze. Azzal, amit nyilvánosságra hoz, és azzal, amit elrejt a nyilvánosság elől, amit nem hagy kiderülni.

Lehet, hogy Udrea a védekezési reflexétől, az önuralom álcája mögött megbúvó pánikérzettől hajtva tulajdonképpen egy mocskos rendszernek, politikai mentora és eszményképe legsúlyosabb örökségének: a maffia-államnak ássa meg, akarva vagy akaratlanul, a sírját.

Fel kellett ismernünk, politikailag tudatosítanunk kellett (az RMDSZ vezetői jóideje hangsúlyozzák): a demokrácia vívmányai, köztük a romániai magyarság RMDSZ révén elért eredményei nem visszafordíthatatlanok!

Párizsban nem az elvakult szélsőségesség, a gyilkos merénylet írt történelmet (voltak és sajnos lesznek még véres támadások újságírók, ártatlan emberek ellen) – hanem a közösségvállalás.