Transzilvanizmus az Egyesülés centenáriumának évében (INTERJÚ)

Az autonómia mindig élénk, néha vehemens, tiltakozó reakciókat vált ki azokból, akik a szeparatizmussal azonosítják a kifejezést. A fogalom tisztázása érdekében Petru Clej Kolozsváron elbeszélgetett az erdélyi autonomista Tudor Duicával.

Riporter: Erdély egyik fő jelképe e történelmi tartomány zászlója. Tudor Duică, aki a Facebookon fáradhatatlanul hirdeti Erdély autonómiáját, elmagyarázza e zászló eredetét.

Tudor Duică: Erdély zászlója egy olyan régió jelképe, mely már az Osztrák Birodalom idején létezett, amikor Erdély Nagyfejedelemség volt a neve és címerén a szászok hét vára, a nemesség, valamint az erdélyi székelyek jelképei szerepeltek. A három szín – kék, piros, sárga – azonos Románia trikolórjával.

Ez a zászló főleg az 1918 utáni időszakban került előtérbe, előtte a nemzeti színek léteztek. Még nincs konkrét bizonyítékunk, egy olyan fényképünk, amelyen bizonyossággal ez a zászló szerepel, de feltételezhetjük, hogy már 1918 előtt létezett.

A transzilvanista mozgalom gyakorlatilag rögtön 1920 után vette át, különösen a magyar közösség, könnyen érthető okokból.

Trianon tragédiája után, aminek a magyar közösség akkor ki volt téve,

normális is volt ennek az Erdély autonómiáját célul kitűző mozgalomnak a megjelenése a román állammal szemben.

Nehezen volt felfogható, hogy a magyar kisebbség elvesztette az összes kiváltságát, amelyekkel korábban rendelkezett és hirtelen úgy érezte, hogy őt marginalizálják a román közösséggel szemben.

Tudom, hogy vitatott zászló. Mi a helyzete most?

Csak az 1918 előtti lehetséges létezése szempontjából vitatott. Amúgy ezt a zászlót a mai Erdély mindhárom jelentős közössége – a román, a magyar és a szász – a magáénak vallja. Itt e közösségeknek azokra a tagjaira utalok, akik a transzilvanizmus hívei, mert nem általánosíthatjuk ezt a mozgalmat Erdély teljes lakosságára.

Pontosan, vannak olyanok, akik nem nézik jó szemmel ezt a zászlót.

Azért nem nézik jó szemmel, mert

úgy vélik, hogy az azon szereplő címer nem képviseli az erdélyi románokat.

Azért, mert a címeren szereplő jelképeknek semmi közük sincs a román etnikumhoz. Nem fogják fel, hogy ezek heraldikai jelképek, melyeknek semmi közük sincs az etnikumhoz.

Talán ez félelem a szeparatizmustól?

Ez egy – véleményem szerint – indokolatlan félelem a szeparatizmustól. Amikor Erdélyben a lakosság 71 százaléka román és csak 19 százaléka magyar, értelmetlennek tartom, hogy valaki ekkora román többség mellett gondolkodjon szeparatista mozgalomról.

Létezik egy kimondottan autonomista mozgalom?

Létezik egy Demokratikus Erdély Ligának (LTD) nevezett szervezeten keresztül elindított autonomista mozgalom. Sajnos, nem mondhatnám, hogy látványos eredményeket ért el, mert a mozgalomban egyelőre még nincsenek olyan nagyszabású személyiségek, akik meggyőzhetnék az erdélyiek nagy többségét, hogy úgy mondjam, bár ez olyan kifejezés, melyet nem szeretném, ha úgy értelmeznének, mintha egy másik népről, Erdély lakóiról lenne szó.

A transzilvanizmus gyakorlatilag egy etnikumok feletti struktúra.

Nem hiszem, hogy úgy beszélhetnénk transzilvanizmusról, hogy közben nem ismerjük el velünk egyenlőknek a magyarokat és a szászokat vagy akár a romákat is. A romákról kevesebb szó esik, holott Erdélyben valószínűleg a romák képezik a harmadik legnagyobb etnikumot, jelentősebb a szászokénál, legalábbis a számát tekintve. Igaz, ők sem túl szervezettek, mint ahogy jelenleg az autonomista mozgalomról sem mondhatnám el, hogy nagyon erős lenne szervezési szinten.

Ezzel szemben létezik, hangsúlyozom, egy párt, Szabad Emberek Pártja (POL) a neve, melynek egyelőre három helyi tanácsosa van Marosvásárhelyen. Ez az első romániai párt, mely nyíltan szorgalmazza a közigazgatási decentralizálást.

Mi az erdélyi transzilvanisták célja?

Több csoport van, de – véleményem szerint – a gazdasági és közigazgatási autonómia a transzilvanisták fő eszméje. Tehát nem beszélhetünk szeparatizmusról. Ahányszor „autonómiát” mondunk, ezt a „függetlenség” kifejezéssel teszik egyenlővé. Azt hiszem, hogy az autonómia szó nagyon messze áll a függetlenségtől.

De lehetséges ez a jelenlegi alkotmányos körülmények között, lehetséges egy valódi autonómia?

Lehetséges, mert

Románia alkotmánya nem tiltja az autonómiákat.

Egy egységes államban nem lehet föderális típusú struktúrán. De azt hiszem, hogy az autonómia, vagy akár a régiósítás szempontjából nem jelentene gondot Románia alkotmánya.

A legjobb példa, amit jelen pillanatban mondhatok, Lengyelország, mely egységes állam, pontosan úgy, mint Románia, 1997-ben viszont módosította az alkotmányát és a volt megyéket vajdaságokká alakította át.

Romániában már azzal is elképzelhetetlen feszültséget kelt az ember, ha kimondja az „Erdély Vajdaság” kifejezést, talán még pánikot is, mert – véleményem szerint –

a román állam intézményeinek egy része kelti ezt a feszült, és nyíltan kimondom, magyarellenes állapotot.

Ünnepi évben vagyunk, 100 éve hozták létre Nagy-Romániát. Milyen sikere lehet ebben az évben az autonomista mozgalomnak?

Minden bizonnyal nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy – mondjuk – egy autonomista mozgalom mellett folytassunk propagandatevékenységet a 2018-as centenáriumi évben. Másrészt nem is tekinthetünk el a 100 évnyi román közigazgatástól.

Végső soron vonalat kell húznunk és meg kell néznünk, hogy álltunk mi, erdélyiek 1918-ban és hogy állunk most, 2018-ban. Milyennek látná, mondjuk, az ősöm, Florian Medrea, aki a gyulafehérvári nemzeti gárda századosa volt, milyennek látná ő a szeretett Erdélyét 2018-ban és mit gondolt 1918-ban, milyen lesz az 100 évvel később.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.