Skócia, Pandóra szelencéje

A skót népszavazás vajon kinyitja Pandora szelencéjét Európában? Meglátjuk, mert már elkezdődött a levélben szavazásos része annak a szeptember 18-i voksolásnak, melynek során eldől, hogy Skócia Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának része marad-e, vagy sem.

Mi a tét? Nagyon fontos, hiszen amennyiben a függetlenségpártiak győznek, ez Skócia, de az EU számára is egy valóságos Pandora szelencéjét nyitja ki.

Kezdjük Európával. Skócia lehetséges függetlensége felvet egy azonnali és rendkívül fontos kérdést: jogi szempontból egyetlen közösségi szerződés vagy rendelkezés sem tér ki az ilyenfajta esetben követendő jogi útra. Jelen pillanatban Skócia, Nagy-Britannia részeként nyilvánvalóan tagja az EU-nak, de kiválása két forgatókönyvet vetne fel és mindkettő rémálomszerű az EU hivatalosságai számára.

Az első forgatókönyv az, hogy egy esetlegesen függetlenné váló Skócia esetében a meglévő szabályokat kellene alkalmazni, melyek szerint egy csatlakozási kérést benyújtó ország esetében automatikusan megkezdődnek a tárgyalások a csatlakozási fejezetekről, ami nagyon hosszú folyamat, és amely esetben – elvileg – létezik az a lényeges vállalás is, hogy a kérdéses ország egy adott pillanatban áttér az euróra…

A második forgatókönyv szerint az Európai Bizottság sürgősséggel javaslatot tenne Skócia feltételek nélküli felvételére az EU-ba, az Európai Parlamenttől szavazást kérnének erről és a megoldás ratifikálására összehívnák az Európai Tanácsot. Lehetséges? Elméletileg, természetesen igen. Csakhogy ezáltal olyan precedens jönne létre, melyre azonnal hivatkozna a többi régió is, melyek hasonló függetlenségi népszavazásokat tartanának, Katalónia lévén az első a listán és lehet, hogy Flandria is. Egy ilyenfajta precedens döntő érvet jelentene a szeparatisták számára, mert ezáltal bebizonyosodna, hogy nincs semmilyen dichotómia a függetlenség és az EU-tagi jogállással kapcsolatos kiváltságok megőrzése között. A nemzeti parlamentek vajon belemennek-e majd egy ilyenfajta európai jogi újítás ratifikálásába, tekintettel arra, hogy ennek ki kell egészítenie az alapvető szerződéseket? Egyáltalán nem biztos…

Brüsszelben egy második változatról is hallottam, melyet beszélgetőtársam „kevésbé fájdalmasnak és bölcsebbnek, időt biztosítónak” tekintett: amennyiben a skót függetlenségpártiak győznek, nem hoznak azonnal döntést, hanem megvárják a másik, David Cameron által 2017-re ígért népszavazás eredményét, melynek témája Nagy-Britannia kilépése lesz az EU-ból. Ennek a népszavazásnak előreláthatóan kedvező eredménye lesz, tekintettel az UKIP (a brit euroszkeptikusok kemény szárnya) által az idei parlamenti választáson elért nagyon jelentős győzelemre. És akkor, ha kialakulna az a (szerződésekben szintén nem szereplő) helyzet, hogy „megüresedik egy szék”, ezt Skóciának lehetne odaadni.

De még ebben az esetben is új mechanizmusokat kellene kigondolni a Skóciára jutó államadósság-hányad kiszámítására, a NATO-csatlakozására, de skót térségben lévő nagyon fontos brit katonai felszerelések (és főleg a nukleáris arzenál) jövőjének rendezésére.

Pandora szelencéjének kinyitása Nagy-Britannia számára is rendkívül fájdalmas és jelentős hatású lenne. A nagy európai bankok előrejelzési egységei már kidolgoztak erre vonatkozó forgatókönyveket, tegnap 15 ilyenfajta, rendkívül átfogó szöveget kaptam, melyek közül a Slavena Azarova és Gaelle Bry által a Credit Agricole számára készítettet választottam ki. A teljes szöveget itt olvashatják.

Íme, néhány a fő következtetések közül:

1. A fő forgatókönyvünk (NEM a függetlenségi felhívásra) azt feltételezi, hogy Nagy-Britannia államadóssága a 2013-as 90,6 százalékos GDP-arányról 93,5 százalékra nőne 2015-ben, mielőtt 2020-ra visszatérne a 87 százalékos szintre. Ennek ellenére úgy becsüljük, hogy amennyiben a Skócia függetlenségéről szóló népszavazáson pozitív válasz születik, Nagy-Britannia államadóssága (Skócia nélkül) 2016-ban meghaladja majd a GDP 100 százalékát (vagyis a GDP 102,4 százaléka lesz).

2. A Skócia és Nagy-Britannia közötti egyik fő különbség az Északi-tengerből kitermelt olajból származó jövedelem fontosságából adódik. Ez Skócia bevételeinek jelentős részét jelenti: 2007-2008 és 2012-2013 között átlagosan 15 százalékot, miközben Nagy-Britannia esetében csak 1,6 százalékot. De ezt nagy illékonyság is jellemzi: a 2008-2009-es időszakban a GDP 21 százalékát jelentette, de ez a hozzájárulás nagyjából 10 százalékra csökkent a 2012-2013-as időszakban. A skót költségvetés alakulásának távlatai tehát nagyon nagy mértékben függnek olyan paraméterektől, melyek az Északi-tengerben zajló kitermelésekből származó olajjövedelmeket érintik (olajtermelés, az olajár alakulása, befektetések, adómérték stb.). Skócia esetében, a függetlenség esetén, hosszú távon a gondot az olajkitermelésből származó jövedelmek illékonyságának kezelése fogja jelenteni… Ezen kívül a demográfiai feszültségeknek Skóciában erősebbeknek kellene lenniük majd, mint Nagy-Britannia többi részében, a kisebb arányú bevándorlásra és a lakosság nagyobb fokú elöregedésére való tekintettel.

3. A felmérések által mutatott eredmények és a bizonytalanok még mindig nagyon magas aránya alapján úgy gondoljuk, hogy a népszavazás eredményei meglepetéseket tartogathatnak.

4. Amennyiben megszavazzák a függetlenséget, a fő gondot a Skócia és Nagy-Britannia között jelenleg meglévő monetáris megállapodásokkal kapcsolatos bizonytalanság fogja jelenteni. Tekintettel arra, hogy már mindegyik brit politikai párt kizárta egy monetáris unió létrehozását Nagy-Britannia és a független Skócia között, a jövőben reális lehetőségnek tűnik a független skót pénz megjelenése.

5. Ez a példátlan eset, rövid távon, a piacok negatív reakcióját válthatja ki, ami a bankok finanszírozási költségeinek növekedését váltja majd ki, és rendkívüli félelmet a kockázatvállalásokkal szemben.

6. Skócia függetlensége precedenst teremthetne Európa jogtörténetében. A tárgyalási folyamatot nagy figyelemmel fogják követni más európai államok is, főleg azok, melyeknek gondjaik vannak a saját régióik függetlenségi becsvágyaival. A skót eset valójában példává fog válni, melyet más függetlenséget akaró régiók is átvehetnek majd. Fennáll a veszély, hogy Skócia az államok feldarabolódásának katalizátorává válik, ami végső soron rendkívül negatív lenne az Európai Unióra nézve.

Valóban, a következmények közép- és hosszú távon drámaiak lehetnek. Az európai autonómia- és függetlenségpárti mozgalmak úgy döntöttek, 2014 az az év, amikor el kell indítaniuk egy széleskörű összehangolt lépést, és ez az a pillanat, amikor elkezdik népszavazások megszervezését, vagy alkotmányos kiváltságok megszerzését. Figyelem, ez még csak a kezdet, és senki sem tudja felbecsülni azokat a következményeket, melyek által valósággá válhat egy új, az etnikai tisztaság kritériuma alapján megszervezett állami entitások miatt szétrobbant Európa. Íme, „az európai ország nélküli nemzetek térképe”, mely kép akár rosszat sejtető is lehet.