Románia, az imposztorok hazája

Nyugodtak, amikor azt hallják, hogy kétszáz bolgár és négyszáz lengyel jön majd megvédeni az országot? Vagy azt, hogy ha újabb súlyos baleseteink lesznek, az áldozatokat külföldre küldjük gyógykezelésre (egyetlen egy ilyen eset annyiba kerülne, mint nagyjából száz SMURD-os beavatkozás falun), függetlenül attól, hogy az illetőnek van egészségbiztosítása vagy nincs? Vagy azt, hogy csak a középiskolások 47 százalékának sikerült leérettségiznie (arról most nem beszélve, hogy a sikeresek mennyit fognak hasznosítani az életben az iskolában tanultakból… mert nincs miről beszélni)? Mivel magyarázható, hogy egy jobboldali elnök külpolitikai tanácsadója egy baloldali kormány volt minisztere, a technokrata kormány külügyminisztere korábban jobboldali diplomata volt és még korábban kommunista diplomata, a fővárosban nemrég megválasztott jobboldali polgármesterek pedig (amikor éppen megválasztják őket), azonnal lemondanak a mandátumukról, mert különben nem tudnának kiből miniszterelnököt vagy államfőt csinálni? Melyik országnak van olyan tisztességes miniszterelnöke, akinek a miniszterei közül a feléről már bebizonyították, hogy imposztorok és le kellett mondaniuk? Miféle ország az, ahonnan több ezer ragyogó orvos és IT-s emigrál, de egyetlen elfogadható minisztert sem lehet az egészségügy vagy a távközlés élére találni? A legutóbbi IMF-jelentés szerint az EU-s átlagjövedelemhez való híres közeledés hét százalékkal volt kisebb az olyan országokban, mint Románia vagy Horvátország, a masszív agyelszívás miatt, és abba a helyzetbe jutottunk, hogy az emigrálás és az alacsony jövedelem-konvergencia egymást erősítő tényezők ördögi körét hozták létre [1].

De a saját tapasztalatukból tudják önök is, hogy az ország nincs híján tehetségeknek, sem vállalkozóknak, a fiatalok külföldön tanulnak, vagy ahol tudnak, az orvosok Romániában valós időben látják el a beteget, nem hónapok után, mint Angliában, a középiskolások elkötelezett tanárok segítségével nyerik a tantárgyversenyeket matematikából, de a tehetség valahogy képtelen eljutni a csúcsig.

A csúcsig a jellemtelenség és az imposztorság jut el.

Van egy emberierőforrás-kezelési gondunk, melyet képletesen miért nem kapnak a románok Nobel-díjat-jelenségnek neveztem el. Ugyanis nem képesek arra, hogy az értékes jelölteket juttassák tovább az előválogatásokon, nem azokat, akiknek befolyásos ismerőseik vannak. Imposztor minisztereink, imposztor akadémikusaink, imposztor doktoranduszképzés-vezetőink, imposztor tábornokaink vannak és így tovább. A vándorlást eltűrő politika állandóan ugyanazokat az imposztorokat gördíti maga előtt, a választási eredményektől függetlenül. Alina Gorghiu éppen arról beszél, hogy a választás után az ALDE-val (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) kötött szövetség a megoldás (még szerencse, hogy Tăriceanu úr nemet mondott). Ha tehát a PNL-re (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) szavazunk, akkor Daniel Barbut hozzuk vissza a művelődés, Gereát az energiaügy élére és így tovább (kevesen maradtak, Tăriceanu miniszterei állandó vendégek a DNA-nál) (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.). Ha Băsescura szavazunk, akkor Oprea és Udrea váll-laposait kapjuk. És ahogy erről már beszéltem, az elítélt Dragneával szemben Petrache és Atanasiu az alternatíva, akik vele együtt biztosították szervezett bűnözéssel a népszavazási részvételi arányt, csak őket még nem ítélték el.

Bár nem tartozom a vérszomjasok közé, akik a VIP-börtönben szeretnék látni az összes régi pártot és politikust, úgy gondolom, a tehetségek és érdemesek masszív infúziójára van szükségünk. Ki kell húznunk a lábuk alól a szőnyeget és akkor talán, a verseny hatására, nekiállnak ők is tehetségeket vagy értéket keresni. Az érdem, a tisztesség, sőt bájosság bizonyságára van szükségünk egy fiatal párt formájában. A PNL-nek máris gondjai vannak, mert egy városi párt nem felel meg a feddhetetlenségi kritériumoknak, melyek ebben a választói közegben sokkal nagyobbak. Mit mondjunk egy olyan pártról, melyet, ha kizárólag olyan kritériumok alapján választanak meg, mint a tisztesség, érdemesség és becsületesség, egyetlen nyarat ér majd meg, ha akár csak egy centivel is eltér ezektől. És minthogy ezek a dolgok egyértelműek,

minden feltétel adott ezen új párt számára.

Bukarestben elértük az általam itt megjósolt harminc százalékos célt és nemcsak a választáson, hanem a választás utáni felmérésekben is. Országszerte elérhető ennek a fele. Gondok a logisztika és a szervezés szintjén vannak, mert amúgy a pálya egyértelmű és széles. Persze, az emberek nemcsak ennek alapján szavaznak és ez érthető is, de mi napirendre fogjuk tűzni ezt a témát és ott is fogjuk tartani. Senki sem tud többé úgy programot készíteni vagy kormányozni, hogy nem vesz részt a válogatási rendszer kijavításában – az oktatástól a sportig és a hadseregig. Mert olyan idők következnek, amikor a biztonság szintjén jelen levő imposztorságért emberéletekkel fizetünk majd.

Ez a Mentsétek meg Romániát Szövetség (Uniunea Salvaţi România – USR), egy már bejegyzett párt terve. A pártot telefonon és elektronikus levél útján is meg lehet keresni, ha létre akarnak hozni egy helyi szervezetet vagy dolgozni akarnak a projekten. A feddhetetlenségi kritériumokat itt tekinthetik meg. Ha már két pártot megjártak, csak akkor jelentkezzenek az USR-be, ha elfogadják, hogy nem jelöltethetik magukat, különben a Tiszta Románia (România Curată – RC) feketelistára fogja helyezni önöket, mert az RC az USR-t sem kezeli másképpen, mint a többi pártot, de a feddhetetlenséget már régóta figyelemmel kísérő szervezetként úgy véli, hogy

a nemzeti tisztességesség újjáépítésének projektje többé már nem fejlődhet egyéni módon, csak emberek feketelistázásával.

Ezen kívül építkezésre is szükség van és megérthetik, hogy ez az építkezés miért nem állhat a mindenki mással szemben támasztott követelmények felett. Nyilvánvaló, hogy novemberig csak improvizálásra van idő, de az újítások gyakran improvizációk. Az USR pedig egy újítás, attól kezdve, hogy elektronikus levelezési csoportok formájában szerveződik, a szakértők és önkéntesek által írt programtól (hogy senki se gondolja, hogy feleslegesen tölti az idejét), egészen addig a szerepig, amit majd a profik fognak játszani, akik nem lépnek be a pártba, de tapasztalatukat, tekintélyüket és tehetségüket – már láthattak néhányat a helyhatósági kampányban – nyújtják majd, továbbá addig, hogy a mozgalom egyéneket, csoportokat és szervezeteket fog majd össze.

De valami más lesz. Senki sem azért jön, hogy listás helyekért alkudozzon, nem fognak teljes pártokat beszippantani, mert ez feleslegesen növelné a bejutási küszöböt, és mert a pártidentitásokat kell ápolni. Nem bandák gyűjteménye a cél, hanem egy nagy nemzeti mozgalom, a tisztességes emberek mozgalma. A belső struktúra nyitott – klubok, bizottságok, helyi szervezetek, ötletelő csoportok, regionális szárnyak alakulhatnak, bármi játszik. Lesznek belső választások és az USR mostani vezetőjén, Nicuşoron (Nicuşor Dan – a szerk.) és Clotilde-on (Clotilde Armand – a szerk.) kívül majd sokkal többen lesznek. De higgyenek nekem, ezt

fokozatosan és ellenőrzések nyomán kell megtenni.

Ellenben a mozgalom nyitott – és aki személyes, vagy helyi identitási okok miatt nem csatlakozik hozzá, az politikailag eltűnik majd, vagy a PMP-ben (Népi Mozgalom Párt – a szerk.), az ALDE-ban vagy más szemétkosárban találja magát. Tudom, a többiek a poklot képviselik, Sartre szavaival élve, de a többiek nélkül semmit sem lehet elérni. Tocqueville, a demokráciát amerikai látogatása után elsőként leíró francia arisztokrata (még Moisét kell rávennem, hogy elolvassa, mert az itteni oktatási rendszer sajnos szinte semmilyen értékes dolog elolvasására nem vezet rá), meglepetten tapasztalta, hogy Amerikában az emberek összegyűltek gondjaik megoldása érdekében és ez hatékonnyá teszi őket, míg Franciaországban nem. „Amikor az emberek nem nagyon járatosak a társulás művészetében és nincsenek tisztában az alapszabályaival, akkor attól félnek, hogy ha más emberekkel fognak össze, drágán megfizetnek majd ezért. És a veszélyek miatt inkább félreállnak, megfosztva ezzel magukat céljaik elérésének egyik fontos lehetőségétől” [2]. Igen, kockázatos dolog másokkal összefogni. Mert becstelenek, komolytalanok is lehetnek. És így tovább. De semmilyen társadalmi kérdés nem oldható meg egyedül. Érdemes kockáztatni. Használják ki a nyarat az összefogásra!

Tudom, az ember nyáron szívesen csinál egyebet, Otopeni (bukaresti nemzetközi repülőtér – a szerk.) megtelt szalmakalapokkal és törülközőkkel, Európát a szíriai válság destabilizálja és nagy a csábítás, hogy valahol falun keressünk magunknak egy házat, ássunk egy kutat és reménykedjünk, hogy képesek leszünk túlélni a saját teheneink tején és tyúkjaink tojásain. Megváltozott a világ. Az 1989 utáni rend szemünk láttára foszlik szét és csak a be nem avatottak hiszik, hogy ez a folyamat visszafordítható. Nemzedékem bevitte az országot az EU-ba, de később kiderült, hogy nem ez volt a történelem vége. Valószínűleg ez az utolsó olyan európai pénzügyi időszak, amikor ilyen nagylelkűek a kohéziós alapok és nem biztos, hogy képesek leszünk-e ezeket kihasználni. Véget ért az a korszak, amikor a történelem kedvező hullámai felvittek bennünket a csúcsra. Itt az ideje megtanulnunk úszni, ha az elkövetkező időkben a felszínen akarunk maradni.

****

[1] http://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2016/sdn1607.pdf

[2] Tocqueville, Alexis de (transl. by Henry Reeve) 2007: Democracy in America, Vol. 2, Unabridged 2007: 76, saját fordítás, AMP

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.