Dragnea és bandája bosszút forral a fegyelmezetlen választók ellen. És rekordokat döntöget: tessék csak nézni.
A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) öt éve vezeti Romániát. Ki ünnepli meg az eseményt?
Úgy tűnik, képtelenek vagyunk úgy kiverekedni magunkat egy válságból, hogy ne kerüljünk egy másikba. A Grindeanu-kormány hitelessége a 13/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet elfogadása után néhány hét alatt összeomlott, ami már önmagában rekord volt. De íme, a Tudose-kormány pályája még ezt a rekordot is alaposan lekörözte, hiszen hitelessége csak néhány órányit tartott a parlamenti szavazás és az elnöki fülcibálással kísért cotroceni-i eskütétel között. Tehát ez a pészédés Románia első jellemvonása: szereti a rekordokat. Nem túlságosan lényeges, hogy ezek pozitívak, negatívak vagy egyszerűen feleslegesek. A legnagyobb zászló (melyet a pészédés rezsim hivatalos tévéjében hirdettek meg) (az Antena 3-ról van szó – a szerk.), a leghosszabb füstölt kolbász (329 méteres és az egyik fővárosi polgármester ötlete volt), a legnagyobb román népitánc (ebbe a körtáncba még Dragnea is bekapcsolódott).
Így aztán logikus, hogy olyan személyt neveztek ki a művelődésügy élére, aki a giccs katedrálisaiban szerzett doktorit (ezúttal plágium nélkül): a Cancannál és a Kanal D-nél (bulvárlap, illetve bulvártévé – a szerk.). A tiltakozók nem fogták fel e kinevezés mélyen gyökerező koherenciáját.
De térjünk vissza az úgynevezett politikához. Az a tény, hogy a romániai kormányok élettartama folyamatosan csökken, nem a demokratikus játékból fakadó instabilitás jele. A pártok nem váltanak szövetségeket, a többség nem veszíti el a választásokat. A PSD már 2012, az első Ponta-kormány óta uralja a parlamenti többséget. Vagyis már öt éve! Érdemes lenne elkészíteni e hosszú pészédés dominancia mérlegét. Annál is inkább, hogy egy (másik!) rekordról van szó: 1989 óta egyetlen pártnak sem sikerült négy évnél hosszabb ideig uralni a parlamenti többséget.
Egy ilyenfajta mérlegnek nem kellene egy újabb „X kormányzat fekete könyvének” lennie. Ezzel giccsel válaszolnánk a giccsre. Az anti-pészédés Románia egyelőre a timesnewroman.ro-ba (a magyarországi Hírcsárdának megfelelő pamflet-oldal – a szerk.), az utcai humorba, a gúnyolódásba, a viccbe menekül. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a románok 1989 előtt nem „kultúrával álltak ellen”, ahogy annak idején tévesen állították, hanem vicceken keresztül. Az új nemzedékek azt hiszik, hogy ők találják fel a spanyolviaszt, de valójában csak folytatják ezt a kínból viccet csináló hagyományt. Tehát a román állam határain belül még megmaradt anti- és non-pészédés nép továbbra is a humor révén próbál túlélni. A többi román a giccs nem szándékos humorából táplálkozik. Mindegyik a másikra válaszol: az intelligens humor a giccs antitézise, a giccs pedig a humortalanok bosszúja. Olyan kulturális háború, mely nem nevezi meg magát, és a valóság előli szökés két módja között dúl.
De a valóság megbosszulja magát.
A Dragnea által produkált kormányok programjait a pészédés Románia olyan próbálkozásaiként lehet értelmezni, melyekkel azokon akar bosszút állni, akik képesek úgy sikeresek lenni, hogy ne váljanak (teljesen) függővé ettől a párttól. A gazdaság felét jelentő multikat (az árbevételre kivetett adóval), a törékeny középosztályt (az egykulcsos adó megszüntetésével) azért büntetik, mert fegyelmezetlenek. Ugyanakkor azokat a kategóriákat jutalmazzák, melyek gyaníthatóan függnek a PSD-től és vakok arra, hogy az infláció eltünteti majd az egységes bérezési törvényben, a segélyek, a nyugdíjak megemelésével és más hasonlókkal ígért vásárlóerejüket.
A stratégia választási szempontból egyszerű – a PSD-s kormányzatnak nem kell hitelesnek lennie, elég lesz az, ha a választói 2019-ben, 2020-ban úgy érzik majd, mintha jobban élnének. De ehhez még egy feltételnek teljesülnie kell: nem lehet ellenzék.
Úgy tűnt, hogy eddig a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) volt a PSD fő ellenfele. Ez azt a veszélyes benyomást keltette, hogy a PSD-t ezzel az eszközzel lehet majd legyőzni vagy megtisztítani. De ezt az illúziót szertefoszlatta az a helyzet, amibe a korrupcióellenes intézmény mára került. Helyette most valóság van, mely olyan régi, mint a politikai rezsimünk: a PSD hozta létre a mostani hatalmi rendszert, ez utóbbi pedig csak időlegesen tudott tőle megszabadulni. A Ion Iliescu által az állampárt romjain létrehozott párt elkiskirályosodása törést okozott a rendszerben, de az állami intézmények többségének társadalmi alapja minden pártnál inkább a PSD-hez áll közelebb. Úgy tűnik,
Ez azt jelentené, hogy a rendszeren belüli törésvonalat egy másik, a nyugatpárti törekvésű középosztály és a nacionalista-nosztalgikus románok közötti törésvonal visszaélő módon történő leegyszerűsítéssel végrehajtott elmélyítésével haladnák túl.
Ez nem lenne újdonság, az a helyzet viszont igen, hogy az anti-PSD oldalnak nincs szóvivője, koherenciája, politikai vektora, iránya, néhány nem igazán kikristályosodott törekvésen kívül. A PSD hataloméhsége nem újdonság. De újdonság az a romhalmaz, mely a hajdani anti-PSD-s politikai oldal helyén terpeszkedik. A legutóbbi válság során mutatott gyengeséget pedig tovább súlyosbítja, hogy még egy magyarázatot sem tudnak produkálni. Miként lehetséges, hogy a Iohannis elnök által felvázolt fantomképet kevesebb mint 24 órával később „Tudose úr” jelölésével megcáfolta? Miért nem tudott alternatívát javasolni a PNL–USR (Nemzeti Liberális Párt–Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.)? Miért biztatta az elnök az összes pártot a parlamenti eljárások felgyorsítására, ami formasággá változtatta a parlamenti meghallgatásokat?
A közéletben viszont mégiscsak kering egy magyarázat: „az elnök akarta Tudosét”. De ez csak tovább mélyíti a talányt. Vagy a PSD-nek sikerült teljes mértékben átvennie az ellenőrzést a „rendszer” felett, vagy pont fordítva történt. Ez akkor dilemma, mint az a stádium, amiben vagyunk: a giccsdemokrácia stádiuma.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.