Románia 2040 körül csődbe megy

Miután ráébredtem, hogy legalábbis furcsának néznek, ha a 2032–2045-ös évek Romániájáról írok 2018-ban, kinyomtattam ezt a cikket és egy palackba rejtve elástam az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) udvarán, a következő címkével: „2032 után bontandó fel”.

Néhány éve Görögország lett a válság hazája. Görögország az Európai Unió leginkább eladósodott országa és fennáll annak a lehetősége, hogy sohasem lesz képes visszafizetni felhalmozott óriási államadósságát. Ennek az elviselhetetlen tehernek a csökkentése érdekében a görögök kegyelmet kértek a hitelezőiktől, ez utóbbiak pedig hajlandóak voltak csökkenteni a követeléseiket (eltörölték az adósságok egy részét); ezért az életszínvonal jelentős csökkentését kérték cserébe a görögöktől azzal, hogy lemondanak az állások, a nyugdíjak és a bérek egy részéről. Így aztán a görögök az egyedüli európaiak, akiknek az életszínvonala néhány éve csökken, és a közeljövőben nem nagyon várható a helyzet javulása.

2032-től kezdődően a románok pontosan ugyanebben a helyzetben lesznek. Ezt bármelyik épelméjű és a modern államok működéséről minimális ismeretekkel rendelkező ember tudja. Bár mindnyájan felfogjuk ezt, semmit sem teszünk e helyzet elkerüléséért. Jövőnknek ezt a komor távlatát olyan tényezők egybeesése indokolja, melyeket senki sem akar felszámolni.

A nyugdíjalap hiányra van ítélve

Az állami társadalombiztosítási költségvetés 2017-es végrehajtása a következő egyszerű adatokat hozza felszínre: az állam által a románoknak fizetett nyugdíjak 57 milliárd lejt tettek ki, a dolgozóktól viszont alig 44 milliárd lej járulék folyt be, a 13 milliárd lejnyi különbözetet pedig az állami költségvetés fizette ki. Tehát a dolgozó románok a nyugdíjas korú szüleik és nagyszüleik nyugdíjának csak a 77 százalékát fedezik. A románok további 7 milliárd lejt fizettek a magánkezelésben lévő nyugdíjalapoknak (elsősorban a híres II. pillérnek). Vagyis, ha nem létezett volna a II. pillér, akkor a polgároktól beszedett hozzájárulás 51 milliárd lej lett volna, ami 6 milliárd lejjel kevesebb, mint a kifizetendő nyugdíjak értéke.

Az állam azt hiszi, hogy 2018-ban 55 milliárd lej értékben hajt majd be hozzájárulásokat (2019-ben 63 milliárd lejt, 2020-ban 70 milliárd lejt, 2021-ben pedig 77 milliárd lejt) és 7,4 milliárd lej támogatást kap majd az állami költségvetéstől, hogy kifizethessen 62,5 milliárd lej értékű nyugdíjat (71 milliárdot 2019-ben, 77-et 2020-ban és 81 milliárd lejt 2021-ben). Egyelőre az I. negyedévben 21,9 milliárd lejt sikerült beszedni (a tervezett 20,8 milliárd lej helyett) és 24,3 milliárd lejt fizettek ki a tervezett 24,6 milliárd lej helyett, vagyis az első negyedévben 2,4 milliárd lejes hiány halmozódott fel! Ha egész évben megmarad ez a trend, akkor

a társadalombiztosítási költségvetés (ezt kvázi teljes mértékben a nyugdíjak teszik ki) csaknem 10 milliárd lejes hiányt fog felhalmozni,

ami jóval meghaladja az év elején tervezett 7,4 milliárd lejt. Ezt a hiányt a II. pillérbe irányított hozzájárulás arányának 5,1-ről 3,75 százalékra módosulása csökkenti (vagyis az eddig a magánnyugdíj-rendszerbe kerülő pénz negyede szintén az állami rendszerbe kerül).

2018 áprilisában a Munkaügyi Minisztérium nyilvántartásában szereplő szerződések (alkalmazottak) teljes száma 6.303.522 szerződés volt, ebből 5.821.822 meghatározatlan időre szólt, 481.700 viszont határozott időre vonatkozott. Ugyanebben az időszakban a Munkaügyi Minisztérium nyilvántartásában szereplő nyugdíjasok teljes létszáma 5.038.200 volt. Vagyis idén csaknem 10 milliárd lejes hiányunk lesz a nyugdíjalapnál, miközben 126 alkalmazott tart el 100 nyugdíjast. Ha nem csökkentették volna 5,1-ről 3,75 százalékra a II. pillérbe befizetett hozzájárulást, akkor az állami nyugdíjalap (I. pillér) hiánya pontosan ugyanannyi lett volna, mint 2017-ben, vagyis 13 milliárd lej!

A lengyel fertőzés

Az Európai Unióhoz tartozó összes kelet-európai állam ugyanezzel a gonddal küszködik és nagyjából ugyanarra a megoldásra jutottak: a magánkezelésű nyugdíjalapok (II. pillér) felszámolása. Magyarország választotta a leghatározottabb utat és teljesen megszüntette a II. pillérhez való kötelező hozzájárulást, áthelyezve azt az I. pillérbe (állami nyugdíjalap).

Donald Tusk lengyel kormánya 2014-ben törvénybe iktatta a II. pillérhez való „opcionális hozzájárulást”: a lengyel alkalmazott bruttó bére 19,6 százalékát a ZUS-nak (állami nyugdíjalap) fizette be, a II. pillérhez (OFE) való 2,9 százalékos hozzájárulás pedig opcionálissá vált. Akkor csak a lengyelek 15 százaléka választotta az opcionális hozzájárulást; 2018-tól kezdve a teljes hozzájárulás az állami alapba, a ZUS-ba kerül. A jelenlegi konzervatív kormány a II. pillérben felhalmozott hozzájárulások (35 milliárd USD) befagyasztásáról és a magánnyugdíj-alapok befektetési alapokká változtatásáról döntött, így minden új nyugdíjas maga dönthet arról, hogy mi történjen a számláján felhalmozódott pénzzel.

Így aztán, a II. pillérhez való hozzájárulás opcionálissá tételének ötlete a Romániát vezető doktorok fejében is megfogant; Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter kihirdette, minden alkalmazott választhat majd, hogy bruttó bére 3,75 százalékát az állami nyugdíjalapba (I. pillér), vagy a II. pillér magánalapjaiba fizeti be. A győzelem-palotai Vâlcovok (utalás Darius Vâlcov volt pénzügyminiszterre, Viorica Dăncilă kormányfő jelenlegi tanácsadójára – a szerk.) találtak egy egyszerű megoldást egy bonyolult kérdésre: ha terveik szerint az állami nyugdíjalap hiánya 2018-ban 7,4 milliárd lej lesz (amit az állami költségvetésből való átirányítással kompenzálnak) és a II. pillér 7 milliárd lejét az I. pillér felé irányítják át, meg is van a megoldás. A nyugdíjalap képes lesz önmagát fenntartani a hozzájárulásokból és a 7 milliárd lej az állami költségvetésben marad, hogy abból majd járdaszegélyeket, árvácskákat vegyenek és megemeljék a közigazgatásba jól bebetonozott pészédések bérét.

Kis gondocskák a kormány tervében

Ahogy mondani szokták, a pokolba vezető út jó szándékokkal van kikövezve. Csakhogy a mi kormányunk szocialista és a szocialisták nem hisznek a túlvilágban. Először is senki sem mondja el nekünk, hogy mi történik azzal a 39,74 milliárd lejjel (8,53 milliárd euró), amennyi ma e nyugdíjalapok aktívumainak értéke. A II. pillér jelenleg Románia államadósságának mintegy 7 százalékát birtokolja, a II. pillér részvényeinek pedig a Bukaresti Értéktőzsdén (BVB) mintegy 1,9 milliárd eurós kitettségük van (a szabadkereskedésben résztvevő részvények 20 százaléka), a likviditás nagyjából 15 százalékát biztosítva. A romániai részvények esetében a Transilvania Bank volt az első 15,31 százalékkal az összes romániai kibocsátó közül, azt a Tulajdonalap Rt. (Fondul Proprietatea SA) követte 14,77, a Romgaz Rt. 13,04, az OMV Petrom 12,54 és a Transgaz Rt. 8,99 százalékkal, míg a pénzügyi befektetési alapok (SIF) által kibocsátott részvények a teljes mennyiség 7,44 százalékát tették ki (a SIF 2 Moldva és a SIF 5 Olténia rendelkezett a legnagyobb részesedéssel).

A Pareto-elvben doktor Olguţa Vasilescu biztosan ismeri a 80/20-as elvet, mely szerint az okok 20 százaléka hozza létre a hatások 80 százalékát. Így hát a II. pillérben résztvevő alapok által eddig felhalmozott (alig 20 százaléknyi arányt képviselő) aktívumok olyan megrendítő hatásokat okozhatnak majd, mint például az államadósság finanszírozási költségének növekedése, a bukaresti tőzsde összeomlása és így tovább. Bármi lehetséges, főleg egy olyan országban, ahol a munkaügyi miniszter zavartalanul kijelentheti, hogy tíz éven keresztül nem tudta, hogy ő maga is befizet a II. pillérbe! Vagyis olyan valaki, aki ezen idő alatt szenátor, nagyvárosi polgármester és munkaügyi miniszter is volt, sohasem olvasta el a bérszámfejtését…

Mink van nekünk és nincs a lengyeleknek és a magyaroknak?

Lengyelországnak most ugyanannyi lakosa van, mint 1985-ben, Magyarországnak annyi, mint 1938-ban vagy 1965-ben, de Románia drámai átalakuláson ment át: 1966-ban 19 millió lakosunk volt, 1990-ben több mint 23 millió, most pedig 20 millió alá csökkentünk. Az Adriana Baban és Henry David pszichológusok által készített és 1996-ban publikált Voci ale femeilor din România (Romániai nők hangja – a szerk.) című tanulmány azt mutatja, hogy az 1959 és 1965 közötti időszakban megkétszereződött az abortuszok száma, a nagyjából 500.000-es értékről több mint egymillióra; a terhességek 80 százalékát megszakították.

Románia térségbeli egyedisége abból fakad, hogy Ceauşescu 1966. október 1-én kibocsájtotta a 770. sz. rendeletet, mellyel minden nőnek megtiltotta a terhesség megszakítását, néhány kivételtől eltekintve.

Az ENSZ világlakossági alapjának honlapján és az ugyanezen szervezet által közzétett Zöld Könyvben szereplő adatok szerint, Romániában a következőképpen alakult a születések száma:

- a bruttó születési ráta 1966-ig: 14,3 az ezerhez;

- 1967 után, az abortuszok betiltását követően a születésszám 27,4 az ezerhez mértékig nőtt;

- a születésszám értéke az 1986-1989 időszakban nagyjából 16 az ezerhez volt;

- a születésszám 1989 után 10,4 az ezerhezre csökkent 2000-ben, sőt 10 az ezer alá is 2002-ben, majd enyhe javulás következett.

- Miközben 1989-ben 369.000 gyermek született, az újszülöttek száma 1990-ben 314.000, 1991-ben 275.000, 1992-ben 260.000, 2012-ben pedig 198.770 volt.

A demográfiai gondból költségvetési gond lesz, és Görögország helyzetébe kerülünk

Ha ma 126 alkalmazott tart el 100 nyugdíjast, ez az 1967 és 1990 között született óriási méretű nemzedékeknek (a jelenlegi alkalmazottak több mint kétharmada) és a kis létszámú, 1953-ig született nyugdíjas nemzedékeknek köszönhető. De 2032-től kezdve, a „rendeletesek” nyugdíjba vonulásával egyidejűleg drámaian csökkenni fog az alkalmazottak száma, a nyugdíjasoké pedig ugyanilyen drámaian fog nőni, így 2045 környékén 100 alkalmazott fog eltartani 150 nyugdíjast. Ha a lej a mai értékén befagyna, 2045-ben az állami nyugdíjalap hiánya nagyjából 50 milliárd lej lenne, ami egyenlő lenne a befizetések értékével (vagyis több mint 10 milliárd euró, az ország GDP-jének 5 százaléka). A világ egyetlen költségvetése sem lenne képes kompenzálni egy ekkora hiányt!

Éppen ezért Romániának szüksége van a II. pillérre: a II. pillérhez tartozó magánkezelésű nyugdíjak nélkül, Romániának 20 év múlva már nem lesz pénze nyugdíjakra. Az ország kénytelen lesz óriási áron hiteleket felvenni és olyan adósságokat halmoz majd fel, melyeket sohasem lesz képes visszafizetni.

Ezek alapján a II. pillér felszámolása Románia jövőjének kivégzésével egyenértékű. Az értéktőzsdének ma okozott gondok elhanyagolhatók lesznek az országnak hosszútávon (20-25 év) okozott gondokhoz képest. Ha öreg korunkra nem akarunk koldusbotra jutni, akkor nekünk, rendeleteseknek meg kell értenünk, hogy mi vár ránk és meg kell akadályoznunk az ország leromlását, amíg még lehet.

Remélem, hogy rendeletes nemzedéktársaim fiai és lányai, akik 2045-ben ügyészek lesznek Romániában, nem felejtik el azok nevét, akik ma a románok sorsáról döntenek!