Román Hírszerző Szolgálat: állam az államban?

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egy mindenféle vádakkal és gyanúkkal terhelt légkörben mutatja be a 2017-es tevékenységére vonatkozó mérlegét, melyekről egy időben azt hittük, sikerült végleg szertefoszlatni őket.

A SRI 2017-es mérlegének bemutatása napján Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője bejelentette, kezdeményezni fogja egy különleges parlamenti bizottság létrehozását a nemzetbiztonságról szóló törvény módosítása érdekében. Nem árulta el, milyen értelemben kellene megváltoztatni a törvényt, és az miként hat majd ki a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységére.

Mindenesetre joggal gyaníthatjuk, hogy

a SRI-nek, vagy legalábbis a vezető tisztségeket betöltőknek elég okuk van félni azoktól a politikai fejleményektől,

melyek az utóbbi években nem igazán voltak számukra kedvezőek. Emlékezzünk vissza az Alkotmánybíróság (CCR) döntéseinek sorozatára az úgynevezett „Big Brother” törvények ellen, melyek révén a SRI korlátlanul hozzáférhetett volna az összes román állampolgár elektronikus kommunikációjához, vagy arra a döntésre, mely a büntetőügyek gyanúsítottjainak lehallgatására vonatkozott. A 2016. februári döntésben rámutattak arra, hogy a műszaki megfigyelési engedélyt „az ügyésznek és a bűnvádi nyomozati szerveknek, valamint a rendőrség szakosodott alkalmazottainak kell végrehajtaniuk”. Következésképpen a SRI kikerült a lehallgatási folyamatból. Ma nem világos, hogy a hatáskörök átadása ténylegesen megtörtént-e, vagy legalább folyamatban van-e. (Csak anekdotaként említjük, hogy az akkoriban alkotmánybíró jelenlegi igazságügy-miniszter, Tudorel Toader különvéleményt írt alá Simona-Maya Teodoroiu bírónővel együtt.)

Aggasztó aspektus – ha azokat a véleményeket vesszük figyelembe, melyek azt a benyomást keltették, hogy az intézményen belüli hangulatot visszhangozzák –, hogy

a SRI nem fogadta derűsen ezeket a döntéseket, sőt, ellene irányuló támadásokként értelmezte őket.

Hasonló reakció érkezett a Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) részéről is, ahogy az abból a felvételből kiderült, melyben az igazgatóság vezetője, Laura Codruţa Kövesi az Alkotmánybíróság egyes döntéseit bírálta az ügyészekkel tartott egyik munkagyűlésen. Márpedig egyáltalán nem ártalmatlan vagy elfogadható dolog az, ha egyes rendkívüli hatalommal rendelkező intézmények többé-kevésbé diszkrét ellenállást fejtenek ki a CCR döntéseivel szemben.

Ezzel szemben a SRI új igazgatójának, Eduard Hellvignek a reakciójából kiindulva remélni lehet, hogy nem fognak szemet hunyni a túlkapások felett. A SRI igazgatója a 2016-os tevékenység mérlegét bemutató ülésen a következőt mondta: „Támogatom a demokráciát, mert Románia csak ezekkel az értékekkel fejlődhet. Az egész társadalom számára fontos, hogy a SRI minden tevékenysége szigorúan megmaradjon az alkotmány és a törvények keretein belül, melyek világosan meghatározzák azokat a határokat, melyeken belül intézményünknek működnie kell.”

Végül a Szolgálat körüli turbulenciák

egész sor leleplezéssel folytatódtak arról, hogy a SRI tisztjei túlzott módon vállaltak szerepet a büntetőügyek lefolytatásában.

Viorica Dăncilă miniszterelnök, majd Tudorel Toader igazságügy-miniszter is éppen azért kérte a DNA és SRI közötti megállapodások titkosításának feloldását, hogy tisztázzák az igazságügyi nyomozások hitelességét terhelő összes gyanút. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) szintén a titkosítás feloldása mellett foglalt állást és talán nem érdektelen Iohannis államfő reakciója sem, aki egy közleményben azt magyarázza, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak (CSAT) (következésképpen neki sem) nincs semmilyen törvényi hatásköre a titkosítás feloldásában. Valójában ebben nem az a lényeges, amit mond, mint inkább az, hogy nem bírálja ezeket a kezdeményezéseket és ezzel mintha szabad kezet adna a kezdeményezőknek.

Joggal jegyezték meg, hogy Iohannis elnök az Egyetértési és Együttműködési Mechanizmus (EEM) ügyében az Európai Bizottságnak küldött levél esetében is a kormány mellett foglalt állást. Márpedig a Bizottság elnökéhez intézett levél

szintén azt sugallja, hogy az igazságszolgáltatási nyomozók állítólag visszaéléseket követtek el,

bárkik is lennének ők és bárhonnan is érkezett volna az utasítás. De meglehet, hogy tévedünk és Iohannis elnök ezúttal csak a konfliktus gondos elsimítására törekedett.

Mindenesetre nyomás nehezedett a SRI-re, ami a törvények módosításában és ennek járulékaként hatáskörei egyértelműbb meghatározásában és korlátozásában csúcsosodhat ki. Ezek egyelőre egyszerű feltételezések, melyeket majd az idő múlásával ellenőrizhetünk, de a gond egyáltalán nem elhanyagolható. Lényegében a társadalomnak arról a félelméről van szó, hogy a korrupcióellenes harc jogos zászlaja alatt egy alkotmányos korlátokat túllépő hatalmi rendszer szilárdult meg.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.