Ortodox volt-e Anna királyné?

A dolgok történelmi szempontból egyértelműek. Anna Antoinette Françoise Clotilde Zita Marguerite Bourbon-pármai hercegnő 1947 novemberében, a Luxembourgi János által Luxemburg londoni nagykövetségén adott fogadáson ismerkedett meg Mihály királlyal. A király a jövendőbeli Erzsébet királynő házassága kapcsán szervezett ünnepségeken tartózkodott az európai fővárosban.

A románok királya akkor szeretett bele a hercegnőbe, de a szovjet megszállás és a többé-kevésbé román – nem annyira vérüket, mint inkább gondolataikat és érzéseiket illetően – kommunisták nem engedték meg Őfelségének, hogy Romániában házasodjon össze, ahol született.

Az esküvőt egy athéni ortodox templomban tartották

1948. június 10-én. Következésképpen Anna hercegnő egyetlen napig sem volt ténylegesen Románia királynéja.

Ennek ellenére a románok többsége királynénak nevezte Annát, jeleként annak, hogy megbékéltek önmagukkal és történelmükkel, hogy szimbolikus módon valamennyire átéljék, milyen lehetett volna, ha lehetőségük lett volna normális időket élni és elsősorban ama uralkodó előtt tisztelegve, aki meghatározó szerepet töltött be a történelmükben.

Ez is annak volt a jele, hogy 1989 után elég későn, de végül felfogtuk, hogy a forradalom, ha az volt egyáltalán, nem azért történt, hogy egy kommunista rezsimet egy kripto-kommunistára cseréljünk. De annak is, hogy többé nem engedjük meg, hogy mindenféle párt-kulturnyikok hamisítsák meg a történelmünket, akik Nicolae Ceauşescu szolgálóiból Ion Iliescu és demokratikus bohózati elvtársai hű kiszolgálói lettek.

Éppen ezért, a zömmel szimbolikus jellegű és töltetű okok miatt tartom több mint jogosnak a Cioloş-kormány döntését, mely a királyi temetés napját,

augusztus 13-át nemzeti gyásznappá nyilvánította.

Ezáltal alkalmunk lesz magunkba szállni és talán helyrehozni a hibáinkat, melykeet mindnyájan elkövettünk azokban a napokban és években, amikor hallgatással és nem-cselekvéssel megengedtük olyan alakoknak, mint Ion Iliescu, Petre Roman, Oliviu Gherman, Dan Marţian és más hasonlóaknak, hogy a legaljasabb módon megtagadják Mihály királytól azt a jogát, hogy szabadon hazatérhessen a saját országába.

Ami semmiképpen sem jelenti azt, hogy nincs igazuk azoknak, akik ezekben a napokban azt állították, hogy az ilyenfajta helyzetek jövőbeni elkerüléséhez Romániának törvényben kell szabályoznia a nemzeti gyászt.

Míg e tekintetben számomra minden világosnak tűnik, elég nagy kétségeim vannak az Ortodox Egyház szerepvállalását illetően az Anna királyné temetése napján nyújtott szolgálatban. Nem tudom, hogy Őfelsége szeretett volna ortodox rítusú miséket vagy miserészleteket is. Igaz, a királyné ortodox templomban tartotta az esküvőjét, a király kíséretében vagy külön részt vett ilyen rítusú templomokban tartott miséken, de, ahogy azt Andrei Mihai Aldea fiatal atya a blogján írta,

„élete végéig katolikus volt és azok számára, akik hisznek a túlvilági életben, ő továbbra is katolikus”.

Andrei Mihai Aldea olyan teológus, aki gyakran került összeütközésbe Dániel pátriárkával és a Pátriárkia sajtóirodájával. Aldea atya, Dániel pátriárkával ellentétben, nem hordott össze ostobaságokat, melyeket aztán csak tessék-lássék bánt meg, rögtön a Colectiv klubban történt baleset után. Azt mondta, hogy a The Day we Die szövegében nem lát semmiféle sátánista vonást és nem ítélte el azokat a fiatalokat, akik klubokba is járnak, nemcsak templomba. Más nyilvános megszólalásai is annak a jelei, hogy a fiatal atya élő Román Ortodox Egyházat akar, élni pedig azt is jelenti, hogy rendelkezz és a legszabadabb módon gyakorold a kételkedéshez fűződő jogod.

Andrei Mihai Aldea atya a blogján közzétett bejegyzésében egyszerűen hangot adott az egyik kételyének.

De íme, a fiatal és gondolkodó ortodox teológusnak egy Mălin Bot nevű újságíró ment neki a b1tv-n, úgy üvöltözve, mint egy pávián. Nem szalasztotta el az alkalmat, hogy újra nevetségessé tegye magát a hisztérikus mindentudás nevében, amire állítólag az jogosítja fel, hogy egy bizonyos helyen született és nőtt fel, és az Evenimentul zilei-ben szokott különféle anyagokkal megjelentetni.

Miközben Aldea atya nyugodtan beszélt, egyetlen pillanatig sem sodródva a túlságosan gyakori hamis ájtatosságba, a rossz minőségű băsişta militantizmusra – természetesen fizetség ellenében és parancsra – rászokott újságíró már-már az asztalt csapkodta az öklével. Hol Andrej Januarevics Visinszkijt (szovjet kommunista vérbíró volt – a szerk.), hol Leonte Răutut (román kommunista propagandista volt – a szerk.), hol pedig ki tudja melyik másik kommunista nomenklaturistát és ideológust utánozta akaratlanul.

Mindezt egy rosszul értelmezett ökumenizmus nevében és arra a legfőbb érvre hivatkozva, hogy „Te, uram, hallgass, mert én a Bánságból jöttem és jobban tudom!”

Fotó forrása: femeia.ro