A téren tolongva siránkozunk, szelfikre és #elvekre készen, de másoktól, nagyjából ugyanazoktól várjuk el, hogy cselekedjenek.
Semmilyen politikai akarat sem született még tüntetésekből, egyetlen politikai párt, vagy szervezet sem épült fel még az emberek elégedetlenségén. Egy eltévelyedett polgár bejegyezte a „#rezist”-et, az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) pedig készített egy videoklipet, melyben azt állította, hogy a tüntetőket képviselte a Parlamentben.
Ezen kívül még az a Győzelem (Victoriei) téren estéről estére összegyűlő 30-50 (a Hotnews olvasóinak: 3-500) ember sem lépett túl egy Facebook-csoport szintjén.
Akárcsak a népszavazás esetében, mellyel Iohannis elnök fenyegetőzött, majd szépen a farzsebébe csúsztatott, hogy aztán majd előhúzhassa, ha politikai szempontból újra nehéz helyzetbe kerül, a politikai pártok zavartalanul folytatták a cirkuszolást a Parlamentben, aggodalmat mímelve.
A politikai elemzők körében a 13-as sürgősségi kormányrendelet lefutott dolog,
már csak néhány felmérés végén kullogó statisztikai hiba, mely felmérések azt mutatják, hogy nem nagyon változott semmi.
A másik oldalon a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és barátai populista lépésekkel és elkapkodott közkegyelemmel folytatják menetelésüket a változás felé anélkül, hogy ezek a lépések tömegeket vinnének ki az utcákra. Ezt, különben, be is jelentették, legalábbis a közkegyelmet már rég a Parlament elé dobták, hogy lecsillapítsák a tüntetéseket.
Most, hogy újra a törvényhozók asztalára került, ugyanazok a tájékoztató eszközök, melyek felpörgették a nép elégedetlenségét, megdöbbentő meglepetésként kezelik azt. Újra megpróbálják megteremteni a feltételeket, hogy az emberek utcára vonuljanak, de mintha ez most nem működne.
Ám mivel a Parlamentről van szó, mire ott egy törvény beindul, mire átmegy mindkét házon, mire eljut az elnökhöz, mire ő visszaküldi, baj nem lehet. Nincsenek meg a feltételei egy éjszaka kellős közepén végrehajtott átverésnek, egy sietősen lezavart trükknek, egy tudatos lopásnak.
Kitartok az eredeti álláspontom mellett, mely szerint a Grindeanu-kormány áldozati kabinet, de megdöbbent a helyzet lassúsága és az, hogy
Nincs meg bennünk a politikai szerepvállalás kultúrája. A nyájszellemnek és semmiképpen sem az egyéni társadalmi felelősségtudatnak adózunk, nem tudunk építkezni. A téren tolongva siránkozunk, szelfikre és #elvekre készen, de másoktól, nagyjából ugyanazoktól várjuk el, hogy cselekedjenek.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy változást akarunk, de csinálják ezt mások. Egy mérhetetlen, pártok feletti népi elégedetlenség mozgat minket valami felé, de arról már ötletünk sincs, miként tudnánk akár csak egy lépést is előrehaladni a választási ciklusoktól függetlenül.
Talán tényleg egyik napról a másikra civilizáltakká, európaiakká és demokratikusokká váltunk és félretettük a vasvillákat és a fejszéket. A minap még néhány szegény antenás sorsán sajnálkoztunk, akik bennragadtak a közvetítőkocsiban, miközben a vasárnapi tüntetők tízlejeseket dugdostak a szélvédőtörlőik alá. Azt mondogattuk, hogy az újságírás minőségétől (vagy annak hiányától) függetlenül nem normális így bánnunk egymással. Vagyis nevetséges dolog politikai pártossággal vádolni egy politikai televíziót, de járművezetői megfélemlítése tényleg az intelligencia teljes hiányának a bizonyítéka.
Tehát, határozatlan vagyok. Ha nem vagyunk képesek kormányokat buktatni, meglehetősen nagy bizalmat fektetünk a képviseleti intézményekbe és támogatjuk a nagy korrupcióellenes harcot, de semmit sem teszünk a kicsi korrupció ellen, továbbra sem vállalva nagyobb politikai szerepet, mint holmi tévés járművezetők zaklatása, akkor nem nagyon hiszem, hogy demokratikusan fejlett nemzet lennénk. Őszintén, azt hiszem, hogy csak holmi csavargók vagyunk.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.