Nem kell több pénz oktatásra?

Az Egyesülés Centenáriumáról szóló egyik vitán Klaus Iohannis elnöktől nemrég megkérdezték, milyen célokat kellene Romániának maga elé tűznie az oktatás terén, abban a hipotetikus helyzetben, ha egy nagyon gazdag ember pénzügyileg támogatná. A Hotnews szerint, a következőt válaszolta:

„Nem tudná megfizetni azt, aminek a megváltozását a leginkább szerettem volna és továbbra is szeretném: a mentalitásról, azok mentalitásáról van szó, akik oktatást nyújtanak, az azt elősegítők mentalitását, kevésbé a nevelésre szorulókét, mert őket nevelni kell, nem a mentalitásukat kell megváltoztatnunk. Nem pénz kérdése. Tudom, hogy nem voltam túl szimpatikus, amikor azt mondtam az embereknek: tudják, nem a pénzen múlik, mert végső soron jobb 4 százalékot ésszel felhasználni, mint 6 százalékot esztelenül. Egyelőre nagyjából a kettő között vagyunk, és azt hiszem, hogy elsősorban nem több pénzre van szükségünk, még akkor sem, ha a rektorok is, az igazgatók is és a tanárok is ellent fognak mondani, mert szerintük igen. De elsősorban paradigmaváltásra van szükségünk.”

A következőkben amellett fogok érvelni, hogy nem elegendő az oktatásra szánt pénz. Az oktatásnak sok változásra van szüksége, többek között mentalitásbelire is, de a jelenlegi finanszírozási szint mellett ez nem lehetséges. Így aztán a diákok nagy része alkalmatlan körülmények között tanul, ez pedig meglátszik az eredményeiken. A körülmények megváltoztatása nem lehetséges az iskolai infrastruktúrára és a tanárok, különösen a pályakezdők bérére szánt finanszírozás növelése nélkül. Íme, néhány adat e kijelentések alátámasztására:

A romániai diákok nagy része elfogadhatatlan körülmények között tanul

Emlékeztetek az egyik oktatási miniszter ez év elejei bejegyzésére: „A Román Fejedelemségek Egyesülése után 159 évvel 2418 oktatási egységnek az udvaron van a mellékhelyisége.” A miniszteri listán szereplő 2418 egységből 389 Vaslui, 200-200 pedig Suceava, Iaşi és Botoşani megyében van.

Ennél még fontosabb, hogy Romániában hiány van a képzett tanárokból, ez a hiány pedig gyorsuló növekedést mutat. A romániai tanárok 58 százaléka olyan iskolákban tevékenykedik, melyekről a vezetőség azt állítja, hogy a szakképzett személyzet hiányával küszködnek, a városi és falusi körülmények között pedig jelentős a különbség.

Hogyan lehetne megfelelő „mentalitású” új tanárokat kiválasztani, ha szinte kiszáradt a merítési bázis? Miként lehetne meggyőzni a pályájuk elején álló tanárokat, hogy falun oktassanak? Egy felsőfokú végzettségű kezdő tanár fizetése az országos átlagbér 54 százalékát teszi ki és csak 10 százalékkal nagyobb az országos minimálbérnél (1. ábra). Egy 1. fokozatú tanár – ez a legmagasabb szint a rendszerben – csak akkor kaphatja meg az országos átlagbért, ha több mint 20 éve oktat. Azt is meg kell említeni, hogy az országos átlagbért az összes alkalmazottat figyelembe véve számítják ki, a szakmai képzettség szintjétől függetlenül, míg a tanárok többsége felsőfokú végzettségű.

1. ábra: A különféle tanári kategóriák nettó bére. Forrás: G. Bădescu, O. Negru-Subțirică, D. Angi, C. Ivan (2017)

A diákok teljesítménye az iskolai körülményeket tükrözi

A különféle országok oktatási rendszerére vonatkozó adatok összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy az utóbbi öt évben az Európai Unió összes tagállama közül Románia finanszírozta a legkevésbé az oktatást (GDP-arányban), 3 százalék körüli értékekkel. Ugyanakkor az országok közötti összehasonlító adatokat használó statisztikai modellek jelentős mértékben képesek az oktatásra fordított összegekből előrejelezni a diákok teljesítményét. Következésképpen nem meglepő, hogy a közoktatás mennyiségére és minőségére vonatkozó, a lehető legszélesebb körű aspektusokat figyelembe vevő nemzetközi értékelésekben Románia rendre az utolsó helyeken van az EU-tagországok között. Ennek megfelelően Romániában a korai iskolaelhagyás rátája 2016-ban 18,5 százalékos volt a 18-24 éves korosztály esetében, ami a harmadik hely volt az EU-ban, Spanyolország és Málta mögött, növekedési trendet mutatva. Ráadásul a falusi környezetre vonatkozó mutató az egyik legkedvezőtlenebb az EU-ban, 26,6 százalék, ennél csak Bulgáriában rosszabb (2. ábra).

2. ábra. Azoknak a 18 és 24 év közöttieknek az aránya, akik idő előtt távoztak az oktatási és szakoktatási rendszerből (ELET 18–24), lakóhely szerint, az EU tagországaiban, 2016-ban. Forrás: Eurostat

Nemcsak a lefedettség mértéke vet fel komoly gondokat, hanem az iskolai nevelés minősége is. Ennek megfelelően a 15 éves diákok esetében 2000 óta háromévente elvégzett Programme for International Student Assessment (PISA) összehasonlító tanulmány eredményeinek szemszögéből nézve Románia az utolsó helyek valamelyikén van Európában, a következő országokkal érve el (a statisztikai hibahatáron belüli) egyenlő eredményeket: Egyesült Arab Emirátusok, Uruguay, Ciprus, Moldova, Albánia, Törökország.

Ezen kívül jelenleg a fiatalok kevesebb, mint felének sikerül leérettségeznie (2017-ben 43,56 százaléknak), Románia pedig az utolsók között van az Európai Unióban a felsőfokú végzettségűek lakosságon belüli arányát illetően, nagyjából az EU-s átlag kétharmadának megfelelő szinten.

Az oktatásra szánt finanszírozás növelésének gondolatát bírálók egy része két jelenségre hívja fel a figyelmet. Először is

a korrupcióra és a hatékonyság hiányára hivatkoznak:

ha a jelenlegi pénzeket nem olyan intézményekre költenék, mint a Tudósok Akadémiája, a Nemzetbiztonsági Tudományok Akadémiája és más hasonló, tudományos szempontból felesleges, oktatási szempontból pedig káros szervezetekre, akkor több pénz lenne. Ezt az érvet kiegészíti még a Microsoft-ügy, valamint az Oktatási Minisztérium informatizálással kapcsolatos fő partnere, a SIVECO ügye. A másik jelenség a demográfiai visszaesés: ahhoz, hogy nőjön a diákok számához viszonyított oktatásra szánt összeg, elég, ha a csökkenő diáklétszám mellett változatlan szinten tartjuk a teljes összeget.

A rövid válasz az, hogy a hatékonyság hiányát és a korrupciót meg kell oldani, de ez nem lehet mentség arra, hogy rossz minőségű oktatást nyújtanak a diákok jelentős részének, mint ahogy az egészségügyön belüli masszív korrupció sem mentesíti az államot azon kötelezettsége alól, hogy lehetővé kell tennie a gyermekek kötelező beoltását. Ami a demográfiai csökkenést illeti, ez jelenleg nagyon lassú az iskoláskorú népesség esetében, a diákok területi eloszlása pedig nem teszi lehetővé a kiadások arányos csökkentését.

Florin Cîţu PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) szenátor nemrég kijelentette, hogy „a magánszektornak kell elsőbbséget biztosítani Romániában, nem az oktatásnak, az egészségügynek. Többet kell dolgoznunk”.

A PNL-s szenátor figyelmen kívül hagy egy elemi dolgot, amikor az oktatást és a magánszektort állítja szembe egymással:

a gazdaság nem képes fenntartható módon fejlődni, ha a munkaerő gyengén képzett.

Milyen esélye van a globális versengésben a romániai magánszektornak, ha a 15 éves román diákok több mint fele funkcionális analfabéta? A kijelentés nem utolsó sorban azt is figyelmen kívül hagyja, hogy minden polgárnak joga van a minőségi oktatáshoz, amelynek a munka piacán túlmutató értéke van.

A PNL-s szenátor – sajnos – megnyugodhat: az oktatás nem volt és továbbra sem elsődleges a vezetők számára. Igaz, hogy az utóbbi években sűrűbbé váltak az oktatásról szóló konferenciák, viták és nyilvános állásfoglalások, de a fent bemutatott adatok alapján a politikák megváltozásának nem volt említhető hatása. Még sok tennivaló van ahhoz, hogy minden romániai diák elfogadható minőségű iskolába járhasson. A pályakezdő tanárok béremelése a szükséges lépések egyike, talán a legfontosabb. A falusi iskolák korszerűsítése a másik. Persze, e lépések egyike sem lehetséges a finanszírozás növelése nélkül.