Mert ha nem, minden pártos börtöntöltelék kiszabadul. És már így is elegen vannak idekint.
Mostantól kezdve nem bujkálnak #éjszakamintatolvajok. Mindent nyíltan, tüntetőleg csinálnak. Már nem fáradnak egy-egy kidolgozott hazugsággal, lopva cselekvéssel, tévéiken keresztül zajló manipulálással. Minden skrupulussal felhagytak és nappal, mindenki szeme láttára, a Szenátus jogi bizottságában megszavazták a Traian Băsescu–Şerban Nicolae kettős módosító javaslatát: a közkegyelem a korruptakra, a megvesztegetést kínálókra és elfogadókra, a befolyással üzérkedőkre is kiterjedne. A társadalom néhány órával a szavazás után reagált, néhány százan kivonultak a Győzelem (Victoriei) térre. Hallottam őket „ha nem visszakoztok, rátok rontunk”-ot kiabálni. Ezt egy demokráciában nem lehet megtenni, de szimbolikusan „rájuk ronthatunk”, nevezetesen úgy, hogy minél nagyobb számban vonulunk utcákra Románia városaiban.
egy masszív és békés, a télinél erősebb mozgósítás fogja arra kényszeríteni őket, hogy hagyják abba Románia maffiaállammá változtatását. Csak akkor van még esélyünk, ha egyértelműen kimutatjuk, Románia elutasítja a korrupció törvényesítését. Nincs más út, az erőszakhoz való folyamodást pedig teljesen ki kell zárni az utca szótárából, különben áldozatokat csinálunk belőlük. Eleget foglalkoznak a tévék a mártírrá változtatásukkal, ostobaság lenne, ha az utca is hozzájárulna ehhez.
Az a tény, hogy csütörtök reggel visszacsinálták a szerdai szavazást, hogy törölték a korrupciós tetteket a közkegyelmi listáról, hogy elutasították az összeférhetetlenség és hivatallal való visszaélés miatt elítéltek kegyelemben részesítését, nyilvánvalóan egy lépésnyi meghátrálás, az utcának tett kis engedmény. De ez már nem megy így tovább. Már nem ülhetünk a végtelenségig a fejünk felett lógó karddal.
és le kell venni a napirendről. Látjuk a Parlament által alkalmazott orosz taktikát: többet kérnek, hogy végül megkapják, amit akarnak. Figyelem, a törvényben még így is benne maradt egy sor rendelkezés, melyek a piti kis bűnözőknek kedveznek! Például, részleges közkegyelemben részesítik a szervezett bűnözői csoportok létrehozását. Teljes mértékben kegyelemben részesítik a három évig terjedő börtönbüntetéseket, de a hat és tíz év közöttiekből is levonnak három évet. Nos, ebbe már elég sok piti kis bűnöző belefér, már nincs szükség kimondottan bizonyos tényállásokat közkegyelemben részesíteni.
Ha nem fogjuk arra kényszeríteni őket, hogy teljesen töröljék napirendjükről ezt a törvényt, akkor bármikor arra ébredhetünk, hogy mindenféle szörnyűségeket szavaznak meg, ahogy az szerdán a jogi bizottságban történt. Ez a Parlament nem bizonyította, hogy képes jóhiszeműen megszavazni egy közkegyelemről szóló törvényt, ellenkezőleg. Folyamatosan azt mutatták, nem tudják magukat megtartóztatni attól, hogy kijuttassák az övéiket a börtönökből. Bármilyen további kellemetlenség elkerülése érdekében minél több embernek utcára kell vonulnia. Jelentős nyomásgyakorlásra van szükség a közvélemény részéről mindaddig, amíg ezt a törvényt ki nem hajítják mindenestül a Parlamentből. Különben a közkegyelem pontosan olyan lesz, amilyennek akarják, különféle diverziós taktikákat alkalmazva.
Márpedig jelen pillanatban már nem lehet csak a sajtóra támaszkodni.
Következésképpen az egyetlen hatékony módszer – akárcsak februárban – a közvélemény reakciója maradt. Végső soron mi döntünk arról, hogy milyen országban akarunk élni. Ha most beletörődünk, ha másoktól várjuk el, hogy helyettünk tüntessenek, akkor a többiek fognak győzni. Akik sohasem fáradnak el – a piti kis bűnözők és a sajtón belüli védőik –, azok elérik majd a céljukat.
A közkegyelemről szóló törvényt csírájában kell kinyírni, még mielőtt a Szenátustól átkerülne a Képviselőházhoz. Különben a döntéshozó fórumban újabb toxikus módosító javaslatokra ébredünk majd és senki sem tudja szavatolni, hogy mindet el is fogják utasítani. Nem működik már az érv, hogy a közkegyelemre az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága – a szerk.) bírságának elkerüléséhez van szükség. Ez szemenszedett hazugságnak bizonyult. A próbaperre megszületett az ítélet, de bírság és utasítások nélkül. Aztán más államok tapasztalata azt mutatja, hogy a közkegyelem csak ideiglenesen oldja meg a börtönök túlzsúfoltságának gondját. Ez a lépés
Végül az ANP (Büntetés-végrehajtási Intézetek Országos Igazgatósága – a szerk.) által készített összes szimuláció azt mutatja, hogy nagyon kevesen, elhanyagolható számban kerülnek majd ki a börtönökből. És akkor miért pont a korruptakat részesítsük közkegyelemben, ha semmilyen rendszerszintű gondot nem old meg? Megemlíteném a Főügyészség egyik képviselőjének, Irina Kuglaynak a megjegyzését: a román államnak végső soron a korrupció visszaszorítására vonatkozóan vannak stratégiái és kötelezettségei. Akkor miért pont a korruptak kapnak közkegyelmet? Milyen képet mutat egy olyan EU-állam, mely egyrészt azt állítja, hogy harcol a korrupció ellen, amely Románia fő gondja 1990-től kezdve a mai napig, másrészt kiengedi a börtönökből a korruptakat?
A parlamenti képviselők esetében jelen pillanatban már nem működik az ártatlanság vélelme. Minden további nélkül bebizonyították, egyedül csak az foglalkoztatja őket, hogy kijuttassák a börtönökből a korrupt politikusokat. Az, hogy miként mészárolják le gyorsabban a büntetőjogot, miként verjék ki az ügyészek minél több fogát, miként rendeljék újra maguk alá az igazságszolgáltatást – ez piszkálja őket nap mint nap, nem az ország sorsa, vagy az, hogy a gyermekek tömegesen halnak meg a kórházakban, szintén az ő korrupciójuk és alkalmatlanságuk miatt.
egyiket a másik után. Dragnea bejelentette nekünk, hogy leszidta Tudorel Toader igazságügy-minisztert, mert megengedhetetlen módon késlekedik a megígért törvénycsomag benyújtásával. „Ha nem fog megérkezni (a törvénycsomag – a szerz.) az Igazságügyi Minisztériumtól, akkor majd a Parlamentből fog fakadni. (…) A Parlament az a hely, ahol a jó törvények készülnek és a rossz törvényeket kijavítják. És erről nem mondok le”, fenyegetőzött április 23-án Dragnea. Ma már ez történik és mindnyájan látjuk, milyen jók a törvények.
Érthető a piti kis bűnözők sietsége. Már csak két hónapjuk van a parlamenti vakációig, mások pedig, mint például Dragnea, egy lépésre vannak egy újabb ítélettől. A szenátorok és a képviselők segítségével alig két hónap alatt el kell követnie a bűncselekményt. A Grindeanu-kormány visszavonulót fújt a 13. rendelet és a februári tüntetések után, maximálisan húzva az időt a törvények Dragneának, Tăriceanunak, Băsescunak és társaiknak megfelelő módosítása ügyében. Következésképpen
mellyel a korruptak még szélesre nyithatják a börtönök kapuit és bezárhatják az ügyészek ajtajait.
Ilyen nehéz, kritikus pillanatokban Klaus Iohannisnak ki kell lépnie abból a hibernált állapotból, mely úgy tűnik, hogy a februári tüntetések után újra rabul ejtette. Már túl sok feszültség halmozódott fel a társadalomban egy sor ostoba elképzelés miatt, az egységes bérezéstől a globális jövedelemadóig, melyekről az elnök egyáltalán nem mondott semmit. Márpedig ezek a gazdasági stabilitásra nézve veszélyes tervek jelentik azt a megvesztegetést, amitől Liviu Dragnea a lakosság éberségének elaltatását reméli. A PSD vezetője adott esetben akár Románia gazdasági stabilitását is feláldozza, hogy megvásárolja a közvélemény tolvajok iránti jóindulatát, amikor ez utóbbiak arra kérnek majd jogot, hogy kikerülhessenek a börtönből, újra anélkül lophassák meg az országot, hogy félniük kellene az ügyészektől és továbbra is a maffiaklánok szabályai szerint vezessék azt.
Kötelességünk megvédeni az országot a legnagyobb belső ellenségtől, a politikai piti kis bűnözőktől és a cinkosaiktól. Különben de facto kikerülünk az EU-ból, saját magunkat helyezzük a nyugati értékek hatósugarán kívül. Már csak annyit akarok mondani, hogy ne törődjetek ebbe bele, bízzatok abban az erőtökben, mellyel megállíthatjátok Románia elmaffiásodását. Ne feledjétek: egyetlen lépést sem lehet meghátrálni! Vagy ők, vagy mi.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Magabiztosan, mintegy 20 százalékkal vezet George Simion, a szélsőséges, magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje az elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok többségének feldolgozása után.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Életét vesztette egy fiatal, húszéves sofőr, egy kiskorú utas pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal gyakorlatilag felcsavarodtak egy fára hétfőn este Bákó és Vaslui megye határánál.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.