Nagy-Britannia konzervatív. Na de mit tesznek a skótok?

Glasgow, reggel 8:30, az utcasarkon négy lengyel munkás cigarettázik és valószínűleg a brit választás eredményeiről beszélget. A George téren, a város politikai központjában tökéletes nyugalom van. Skócia az elmúlt éjszaka besárgult: ez a Skót Nemzeti Párt (SNP) színe. Az 59 skót választókörzetből 56-ot a karizmatikus Nicola Sturgeon által vezetett párt szerzett meg. Ennek ellenére az eredmények sok szempontból váratlanok voltak. Úgy tűnik, a brit kormányt továbbra is David Cameron fogja irányítani, aki sokkal több szavazatot szerzett, mint fő ellenfele, Ed Miliband. Ez a cikk röviden három ügyre összpontosítva elemzi a választás előtti és utáni helyzetet: a kampányra és az eredmények (rögtön urnazárás utáni) lehetséges magyarázataira; a választás Nagy-Britanniára gyakorolt hatására, és végül a választás Európára gyakorolt hatásaira.

Mindenkit megleptek a nagy-britanniai választás eredményei. Bár arra lehetett számítani, hogy a toryk kevesebb mandátumot szereznek, mint 2010-ben, úgy tűnik, David Cameronnak sikerült megszilárdítania a Konzervatív Párt helyzetét. A laburisták választási katasztrófával szembesülnek – 100 mandátummal kevesebb helyük van a Parlamentben, mint a konzervatívoknak és a SNP javára elvesztették Skóciát, egyik főhadiszállásukat. A konzervatívokkal koalíciót alkotó, Nick Clegg kormányfő-helyettes által vezetett Liberális Demokrata Párt megsemmisítő vereséget szenvedett: 46-ot elveszített a 2010-ben megszerzett választókörzetekből. Úgy tűnik, Nigel Farage Egyesült Királyság Függetlenségéért Pártja (UKIP) egyetlen helyet fog szerezni a westminsteri Parlamentben. Egyesek számára az eredmények rendkívül váratlanok, főleg, hogy a kommentátorok néhány nappal ezelőtt még Cameron túlélési lehetőségeit latolgatták. A brit rendszer szerint 650 képviselőt választanak meg többségi, „first past the post” típusú rendszerben, 650 egyéni választókörzetben. Kormányalakításhoz 323 fős többségre van szükség, Cameronnak pedig e pillanatban 327 mandátuma van.

A választás eredménye:

Mi történt a választási kampány alatt

A kampány szerintem lapos volt, hiányoztak a világos üzenetek, és összemosódtak a konzervatív és a laburista platformok, ugyanis Cameron és Miliband üzenetei között nem volt túl nagy különbség. A brit költségvetési hiány, az országos egészségbiztosítási rendszer (NHS) és az új lakások építése szerepelt a fő témák között. Csak Nicola Sturgeonnak (SNP) és Natalie Bennettnek (Green Party) volt keményen megszorítás-ellenes üzenete. Az UKIP folytatta a bevándorló-ellenes és EU-ellenes platformját, mely nem jött be annyira a választóknak, mint gondolni lehetett volna. Említésre méltó, hogy egyetlen párt sem tért ki igazán az országban tapasztalható szegénység és társadalmi egyenlőtlenség kérdésére.

Sokan arra számítottak, hogy Miliband vezetésével jelentősen megerősödik a Munkáspárt. De meglehet, a modorosan macsó David Cameronhoz képest suta Miliband nem volt képes meggyőzővé válni. Sőt, azt hiszem, sok brit elégedett Cameron utóbbi években tett lépéseinek gyümölcseivel. A brit gazdaság talpra állt a globális pénzügyi válság után, a toryk pedig pozitív imázstőkét tudtak felhalmozni a költségvetési hiány lefaragásával. Ennek megfelelően Cameron egyik fő üzenete a „ne váltsatok lovat a gázló közepén” volt, ami bejött a választóknak, és e retorika fenntartásában egy sor újság és bulvárlap is besegített. Lakótársam, egy fiatal skót szakember, tegnap este hazament, hogy a térségbeli fősodorral szembemenve a Konzervatív Pártra szavazzon. Meglehet, hogy tévedek, de a konzervatívokra sok fiatal, szakképzett ember és általában a középosztály szavaz, szemben a továbbra is a Munkáspárthoz kötődő hajdani ipari övezetekkel. Egyesek azt kommentálták a Twitteren, hogy a Munkáspárt szakszervezetektől való függése és Miliband elmosódottsága vezetett a Laburista Párt gyenge eredményéhez.

Milyen következményekkel jár a választás Nagy-Britanniára nézve

Először is a választási vesztesekre lesz hatással: a LibDem-eknek a jövőben mellékszerep fog jutni. Ed Miliband lemondott és megnyitja az utat a laburisták reformjáról szóló átfogó viták előtt. Láthattuk, hogy az UKIP képes szavazatokat gyűjteni és zajt csapni, de a saját választókörzetében nyújtott teljesítménye miatt Nigel Farage lemondott.

Ha David Cameron alakít kormányt, a csapat és politikai irányvonalak terén megmarad a status quo. Jobboldali konzervatív kormánya az üzleti köröket, a City-t és London pénzügyi kerületének tevékenységeit támogatja. Folytatódni fog a hiány csökkentése, a megszorító lépések alkalmazása és a költségvetési kiadások csökkentése. Cameron a „Big Society” elvet követi, mely a „polgárok felhatalmazását” és a kormányzati beavatkozások csökkentését támogatja.

A westminsteri Parlamentben új helyzetet teremt a Skóciából érkező 55 parlamenti képviselő. Az Alex Salmond által vezetett küldöttség rendkívül hangosan áll majd ki a skót ügy mellett, és képes lesz akadályokat gördíteni a Cameron által vezetett kormány elé. Az új helyzet egyik fő következménye az lehet, hogy Skócia új hatásköröket kap, a függetlenségi követeléseket enyhítendő. A függetlenségi népszavazás után tegnap az urnáknál nyilvánult meg a skótpárti érzelem, a választási rendszer pedig megkönnyítette a SNP útját a győzelem felé.

A skót függetlenségi népszavazás olyan lehetőség volt, mely nemzedékenként egyszer adódik. Ha David Cameron alakítja majd meg a brit kormányt, akkor ígérete szerint 2017-ben népszavazást ír ki, melyen a britek eldönthetik, hogy az Európai Unióban maradnak-e, vagy sem. Vannak vélemények, melyek szerint ha a britek összességében az EU-ból való távozás mellett döntenek, a kialakuló helyzet elmélyítheti a megosztottságot Skóciával. A SNP ezt ürügyként fogja felhasználni egy új függetlenségi népszavazás kiírásához. A dolgok ezáltal még tovább fognak bonyolódni.

Milyen hatásai lesznek Európára a brit választásnak?

A választás eredményei erős politikai földindulást okozhatnak európai szinten. Egy népszavazás kiírása és egy lehetséges „Brexit” strukturálisan fogja érinteni az európai építményt. Tekintettel az euró-övezet és Görögország gondjaira, az Európai Uniónak időben fel kell mérnie a tegnapi választás lehetséges hatásait.

Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból drasztikus következményekkel járhat, és nemcsak egy intézményi újratervezést feltételez, hanem az EU pénzügyi politikáinak (pl. a kohéziós politika) átalakítását is, melyeknek olyan országok a haszonélvezői, mint például Románia. A Brexit újrarendezné az Unión belül a hatalmi pólusokat. Teret nyerne a francia–német motor és domináns módon irányítaná az európai politikák sorsát. Nagy-Britannia EU-n belül tartása nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is hasznos lenne, a Berlin–Párizs kettős ellensúlyozásával. Ugyanakkor Nagy-Britannia kilépése nemcsak politikai, gazdasági és imázscsapás lenne az Európai Unió számára, hanem kulturális is, tekintettel a kontinens és a brit szigetek kapcsolatára.

Mindezek után az lenne a legbölcsebb dolog, ha európai szinten sikerülne megőrizni a kohéziót, és a brüsszeli hatóságok arrogancia-mentesen és bizonyos kérdésekben engedékenyebben viszonyulnának az álnok Albionhoz. Az EU-nak nyitottnak kell maradnia Nagy-Britannia óhajaival szemben. Bár ezek sokszor ütköznek az európai integráció napirendjével és a több Unió gondolatával, a Brexit következményei túlságosan mélyrehatóak lennének. Ezért már ma meg kell kezdeni a kampányt Nagy-Britannia EU-ban tartásáért.