Magyar szociológus a román-moldovai egyesülésről

A Dialogum szervezet által a Format-A3 orosz médiaklub támogatásával megszervezett Mi lesz Moldova szerepe a jelenlegi Európában? című konferencián Tamás Pál magyar szociológus több provokatív gondolatot is felvetett. A makroközgazdaság és a gazdaságtervezés területén doktori címet szerzett, a moszkvai M. Lomonoszov Állami Egyetemen szociológiát tanító Tamás Pál a Szovjetunió idején végezte el a Kijevi Egyetemet.

Tamás Pál nem először jár Moldova Köztársaságban. Utóbbi látogatásai során a tüntetéseket kutatta, ahogy azt a kijevi Majdan esetében is tette. „Tanulni jöttem Chişinău-ba és azért, hogy beszámoljak bizonyos tényekről”, mondta.

Akasztással fenyegetett politikusok

Tamás azt mondja, hogy Moldova Köztársaságban az utóbbi nyolc hónap volt a legérdekesebb. A szociológust az utóbbi események kontextusában meglepte „az a lassúság, mellyel a Chişinău-i hatóságok a bankrendszerben végrehajtott lopásra reagáltak. Határozatlanok, bizonytalanok voltak. Az évszázad lopása már februárban ismertté vált, a bűnösnek kikiáltott személyt viszont több mint nyolc hónappal később tartóztatták le. Rendkívüli meglepő, hogy a jelenlegi politikai elit még képes ellenőrizni a helyzetet, hogy továbbra is ők neveznek ki embereket különféle tisztségekbe”. A szociológus csodálkozik, hogy a nép még nem ostromolta meg az állam intézményeit és nem akasztotta még fel az ezekért felelős politikusokat, a népnek ez a lassú reakciója viszont tipikus Kelet-Európára nézve.

A középosztály nem hisz a forradalomban

„Figyelemmel kísérem a moldovai szociológusokat és a kulturális élet tagjait, mint például Nicoleta Esinencut, hogy megértsem, miként viszonyulnak országukhoz a fiatal értelmiségiek. Sok olyan embert láttam, akik rosszul élnek, de ugyanilyen rosszul élnek az ukránok, a románok, az oroszok is. Alapvető különbséget láttam Nicoleta Esinencu hőseinek diskurzusai és a magyarországi vagy csehországi társadalomábrázolók diskurzusai között”, mondta Tamás. A szociológus szerint a kétségbeesett diskurzus nem a legszegényebb társadalmi rétegek felől érkezik, de a középosztály már csalódott azon hitében, hogy a Szovjetunió felbomlása után jobb lesz az élet. A kétségbeesés érzése a forradalom lehetetlenségének gondolatával párosul még akkor is, amikor a körülmények és a légkör megteremtik a feltételeket egy forradalom kirobbanásához. A középosztály nem tekinti a dolgok megváltoztatása eszközének a forradalmat, és ha másképp alakult volna a helyzet, akkor ez a kétségbeesett érzés is hiányzott volna.

Ugyanakkor Tamás abban látja a Moldova Köztársaság és az általa tanulmányozott többi állam közötti alapvető különbséget, hogy az előbbiben nem vonják felelősségre a hatalmon lévő elitet: „Sok államban van saját zsebére dolgozó oligarcha, de azért létezik némi közösségvállalás is a lakossággal. Az oligarchák felfogják, hogy bizonyos dolgokat nem tehetnek meg, mert különben kötelet kapnak a nyakukba.”

A Keleti Partnerség porhintés

A magyar szociológus szerint Európa minimális költségekkel a nagy testvér szerepét játssza el az olyan államokkal szemben, mint Moldova Köztársaság. A Keleti Partnerség is ebbe a logikába illeszkedik, mely – Tamás szerint – nem más, mint porhintés. Az Európai Unió egy nagy bürokrácia, tisztviselők egész hadseregével, akik támogatásokból, ösztöndíjakból, képzésekből élnek. Ebben a túlbürokratizált szervezetben, amilyen az Európai Unió, klánok közötti háború zajlik: pénzért, befolyásért harcolnak egymás ellen. Moldova Köztársaságot az Európai Unió nagyon könnyen tudja manipulálni, mert nagyon kicsi ország.

A román veszély

Tamás véleménye szerint a moldovai elitek nem akarnak a román régiók egyikének a vezetői lenni, hanem függetlenek szeretnének maradni, saját nagykövetségekkel, szakértőkkel, hivatalosságokkal. A szociológus azt mondja, a Chişinău-i elit ráébredt, hogy jobb ENSZ-tagnak lenni, mint Nagy-Romániában tanácsosnak, mert így megtarthatják a jó fizetéseiket és magas beosztásaikat. Ennek folyományaként a moldovai elitek úgy gondolják, a hivatali autók, a nagykövetségek és a jó állások megőrzésének egyetlen esélye, ha integrálódnak az európai struktúrákba és ezáltal elkerülhetik Románia általi bekebelezésüket. De Brüsszel a moldovai elitek jelzésére vár és engedélyezni fogja Moldova Köztársaság beolvasztását, Románia pedig jó állásokat szavatolhat majd az eliteknek egy nagyobb államban.

Az EU ablakai fokozatosan bezárulnak

Hogyan lehet majd megoldani Moldova Köztársaság gondjait? Ezek nagyrészt azokhoz hasonlítanak, amelyekkel a már EU-taggá vált, vagy erre törekvő volt szovjet államok is szembesültek. „A korábban elegáns jachtként működő Európai Unió, melyre csak néhány turistát hívtak meg egy kellemes tengeri sétautazásra, most nagyon szigorú kötelezettségek szerint, vasfegyelemmel és szigorú hierarchiával és alárendeltséggel működő tengeralattjáró”, véli Tamás.

Mi lesz az Európai Unióval 2030 körül? A szociológus úgy véli, hogy az EU sok ablakot megnyitott, több államot is befogadott. Ukrajna akkor azt mondta, hogy 2-3 év múlva szintén integrálódni fog az EU-ba. „De az ő ablakuk bezárult. Az elkövetkező 15 évben az EU nem fogja integrálni Ukrajnát, és ez nem azt jelenti, hogy az ukránok nem érdemelnék ezt meg, hanem azt, hogy az ablakuk bezárult. Felvilágosítottam ukrán barátaimat, hogy az európai méz ki van adagolva.”

„Sok állam, Oroszországon kívül szinte az összes poszt-szovjet állam gazdátlanul maradt és örvendett a függetlenségének, új államiságának. De rövid idő után kezdték felfogni, hogy új geopolitikai színpad jön létre, erős központokkal a tengeren túl és Európában. Ezek az államok különféle stratégiákkal és ideológiai okokból igyekeztek közelebb kerülni ezekhez a központokhoz”, teszi hozzá a szociológus.