Magyar kiváltságok vagy kisebbségi jogok?

Az RMDSZ szép csendben keresztülvisz Románia Parlamentjén egy törvényt, mellyel blokkolni fog abszolút minden közigazgatási átszervezési tervet, a régiók létrehozását is beleértve A magyar, de a rromani nyelv is hivatalos nyelvvé válik Romániában. A kormányzás megőrzése érdekében Dragnea, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.)

eladják az országot az RMDSZ-nek.

A parlamenti képviselők közül egyik sem olvasta el az RMDSZ által javasolt törvényt és nem vette észre a csapdáit.

A tervezet a közigazgatásról szóló 215/2001. sz. törvénynek azokat a cikkelyeit módosítaná, melyek a kisebbségi nyelvek használatát is szabályozzák. A hatályos törvény szerint, a kisebbségek nyelvét azokban a közigazgatási-területi egységekben használják, ahol egy adott nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok aránya legalább 20 százalékos. Első látásra az RMDSZ 10 százalékra csökkentené ezt a küszöböt, de a törvénytervezetbe becsempészett trükkökkel a küszöb akár 2 vagy 3 százalékra is csökkenhet!

Dragnea és a PSD a saját Grindeanu-kormányuk megbuktatásakor gyorsan el akarták fogadni a törvényt, hogy bebiztosítsák maguknak az RMDSZ szavazatait. Miután a sajtó több cikket is írt erről a témáról, az erdélyi PSD-s parlamenti képviselők is feleszméltek és megfenyegették Dragneát, ő pedig visszavonta a törvény sürgőséggel történő megvitatását. De az RMDSZ erőlteti a kérdést és mivel újra védtelenül érte a PSD-t, mely kétségbeesetten kormányon akar maradni, a magyarok ki akarják kényszeríteni a törvény elfogadását. Egyes – nem ellenőrzött – források szerint, Dragnea állítólag 15 százalékos küszöböt javasolt, bármiféle – többek között pénzügyi – hatástanulmány nélkül.

Nem vitatom a nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy anyanyelvükön tanuljanak, és azt használhassák mindaddig, míg ezek a jogok nem változnak kiváltságokká. A helyi közigazgatásról szóló 215/2001. sz. törvény módosításáról szóló tervezetnek mind az indokolása, mind a szövege egy sor gondatlan megállapítást és hamis állítást tartalmaz. Mi e törvény valódi célja? Milyen diverziókat követ el az RMDSZ ahhoz, hogy keresztülvigye a törvényt a Parlamenten? Júniusban már írtam egy cikket erről a témáról, most más aspektusokkal visszatérek a témára, hogy felhívjam a figyelmet a törvénytervezetben elrejtett egyéb csapdákra.

1. Örökre megtiltanak bármilyen közigazgatási reformot, a régiósítást is beleértve

Az RMDSZ által javasolt törvény szerint, „22–(2). cikk. tilos a megyék, városok, községek és falvak területi határainak bármiféle módosítása, melynek célja vagy hatása a nemzeti kisebbséghez tartozó polgároknak a szóban forgó közigazgatási-területi egységen belüli arányának csökkentése, valamint hátrányosan érinti az alkotmányból vagy a Románia által kötött nemzetközi szerződésekből és megállapodásokból következő jogaikat és szabadságaikat”. Az RMDSZ azzal dicsekszik az indokolásban, hogy „a jelen törvényjavaslat kidolgozásánál azokat a kötelezettségeket vették figyelembe, melyeket a román állam mind a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájában, mind a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretmegállapodás ratifikálásáról szóló 33/1995. sz. törvényben vállalt.

Nézzük csak meg, mit mond a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (a magyar fordítás forrása – a szerk.). Az aláíró felek politikájának, törvényeinek és gyakorlatának alapját képező célokról és elvekről szóló 7. cikkely b. pontja szerint „minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát”. Először is egy elvről van szó, nem tilalomról. Másodsorban nincs kizárva a közigazgatási-területi reform, mert „fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztásokról” van szó. Harmadsorban, sehol sincs az leírva, hogy nem módosíthatók a közigazgatási egységek területi határai, sem megyei szinten, de még egy falu szintjén sem. Negyedsorban, a Chartában nagyon világosan szerepel, hogy a később létesítendő közigazgatási felosztások „ne képezzék akadályát a kérdéses nyelv érvényesítésének”, tehát szó sincs a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok arányának csökkentéséről, ahogy azt az RMDSZ állítja! Egy dolog szerepel a chartában, mást olvas az RMDSZ!

2. A magyar nyelv hivatalos jogállásának kikényszerítése érdekében 10 százalék alá csökken a kisebbségi lakosság arányának azon küszöbértéke,

amely fölött kötelező a kisebbségek nyelvének használata, a „jelentős szám” révén pedig a küszöb 2 százalékig csökken.

Az RMDSZ azt akarja, hogy biztosítani kelljen az anyanyelv használatát „azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok aránya meghaladja az etnikai hovatartozásukat bevalló polgárok teljes létszámának 10 százalékát, vagy ahol jelentős számban élnek a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok”.

Vajon ezzel a trükkel a küszöböt akarják csökkenteni, vagy a törvény készítői nem tudnak jól románul? Mert ebben a mondatban két lehetséges trükk jelenik meg. A „nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok” fogalmat úgy kell értelmezni, hogy ebbe az összes nem román etnikumú polgár beletartozik, tehát ha egy közigazgatási-területi egységben (a továbbiakban a KTE rövidítést használjuk) van 10 százaléknak magyar és roma, akkor a közigazgatásban használni kell az anyanyelvet. De melyik lesz ebben az esetben az anyanyelv, a magyar, vagy a romani (az írásmódbeli eltérés az eredeti szöveg szerinti – a szerk.)? Vagy mindkettő?

Ezen kívül a 10 százalékos arányt az etnikai hovatartozásukról nyilatkozó lakosok teljes létszámához viszonyítják!

Tehát ha egy KTE-ben a polgárok 10 százaléka a legutóbbi népszámláláskor nem nyilatkozott az etnikumáról, akkor őket nem veszik számításba. Így abban a KTE-ben a 10 százalékot a hovatartozásukról nyilatkozókhoz kell igazítani, tehát csak a teljes lakosság 9 százalékához.

Első látásra ezek csak fogalmazási tévedéseknek tűnnek, de valójában trükkök, melyekkel szélesebb körben kényszeríthetik ki a magyar nyelv hivatalossá tételét.

Az RMDSZ a 1179. cikk (1) bekezdésében azt kéri, hogy a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok arányát „a törvénynek megfelelően végrehajtott népszámlálásnak a 215/2001. sz. törvény hatályba lépésekor érvényes adatai alapján határozzák meg! A hatálybalépés évében, 2001-ben az 1992-es népszámlálás volt érvényes, mely szerint 1.624.959 magyar élt Romániában. A 2011-es népszámlálás szerint, Romániában már csak 1.227.623 magyar élt! Tehát, ha az utóbbi népszámlálás adatait alkalmazzák, akkor kevesebb település kerül az RMDSZ-es törvény hatálya alá. Az RMDSZ éppen ezért kéri a 2001-ben érvényes 1992-es népszámláláshoz való viszonyulást, amikor elfogadták a helyi közigazgatásról szóló törvényt.

A következő bekezdés nem véletlenül utal

a szerzett jogok elvére: e kiváltságok kivívásával már nem lehet ezeket visszavonni őket,

még akkor sem, ha csökken a kérdéses kisebbséghez tartozó lakosság aránya.

A „nemzeti kisebbségek”, vagyis többesszámú kifejezés bonyolulttá teszi a törvény alkalmazását a több kisebbséggel rendelkező KTE-k esetében, ahol például magyarok és romák, vagy magyarok és ukránok, vagy orosz lipovánok és ukránok élnek. Főleg, hogy az RMDSZ a magyar nyelv használatának minél nagyobb mértékű kiszélesítése érdekében bevezeti a „nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok jelentős száma” kifejezést. A többes szám, persze, ártatlanul kerül oda! Nem sorolom fel, hogy milyen küszöbök esetében használják ezt a „jelentős szám” kifejezést. Például, ha egy legfeljebb 10.000 fős KTE-ben van 300 nemzeti kisebbséghez tartozó polgár, akkor a magyar nyelvet használni kell a közigazgatásban. Miért vezette be az RMDSZ a 10 százalékos küszöböt, ha amúgy a „jelentős számot” is előírja? Csak diverziós célból? Mert 10.000 lakosból 300 3%-ot jelent, 25.000-ből 500 pedig 2%. 2 és 10 százalék között nagy a különbség! De még ez sem elég az RMDSZ-nek.

Vajon mit akar az RMDSZ a 19. cikkely 3. bekezdésével, melyben az szerepel, hogy azokban a KTE-kben, „ahol csak megközelítik a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok arányát vagy számát”, kötelező a kérdéses kisebbség nyelvének használata? Netán azt, hogy még ha nincs is 300 magyar egy legfeljebb 10.000 fős településen, hanem csak megközelítik ezt a számot, akkor is használni kelljen a közigazgatásban a magyar nyelvet? De végül is mit jelent ez utóbbi „csak megközelítik” kifejezés? Mi közelíti meg a 300-at: 299, vagy 249? A megfogalmazás túlságosan ködös és túl sok értelmezési lehetőséget ad, ami újabb és újabb vitákhoz vezet majd, mintha valaki lámpással keresné ezeket.

Sőt, még ha a jelentős számot sem érik el,

a magyar vagy más kisebbség nyelvének használatát akkor is kikényszerítik a helyi közigazgatásban

és az alárendelt közintézményekben „a törvényes képviselő vagy adott esetben a vezetőségi szervek döntése alapján”. Vagyis, hogy ha egy magyar bekerül ezekbe a vezetőségi tisztségekbe, ahogy az az RMDSZ-szel kötött politikai alkukkal Romániában általában gyakorlat, akkor ő dönthet a magyar nyelv használatáról!

És nehogy kihagyjon egy alkalmat arra, hogy kikényszerítse a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, az RMDSZ nem veszi figyelembe, hogy a falu nem közigazgatási-területi egység és azt akarja, hogy a 10 százalékos arány vagy a jelentős szám a falvakra is érvényes legyen, függetlenül attól, hogy azok egy községhez vagy egy városhoz tartoznak (19. cikk. 5. bekezdés). Tehát, ha egy 100 lakosú faluban van 10 magyar vagy 10 roma, a helyi hatóságoknak biztosítaniuk kell a magyar vagy a romani nyelv használatát annak a községnek vagy városnak a közigazgatásában, ahova ez a falu tartozik, még akkor is, ha a községnek, vagy a városnak összesen 10.000 lakosa van! Mivel az RMDSZ minden egyes faluban alkalmazni akarja a törvényét! FIGYELEM! A törvény szerint, a falu nem közigazgatási-területi egység, hanem csak a község, a város, a megyei jogú város, a kerület és a megye!

Mit mond a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája?

Abszolút SEMMIT százalékos arányról, küszöbről vagy jelentős számról! Ebben a dokumentumban a „regionális vagy kisebbségi nyelveket használó személyek száma indokolja az említett lépéseket”, vagy „az állam azon közigazgatási területein, melyeken az említett lépéseket indokolttá tevő számban élnek regionális vagy kisebbségi nyelveket beszélők”. A 10 százalékos arányt és a jelentős számot az RMDSZ találta ki, hogy hivatalos nyelvként írhassa elő a magyar nyelvet az összes településen, ahol vannak magyarok.

Az RMDSZ megfeledkezett törvényük lakótelepi, tömbház vagy lépcsőház szintű alkalmazásáról! Akkor lett volna tökéletes! A közüzemi díjakat beszedő pénztárosnak vagy a lépcsőházat takarító nőnek tudnia kellene magyarul, ha egy 10 lakásos lépcsőházban akárcsak egyetlen lakásban magyar etnikumúak laknak!

3. Hivatalosan elismerik a székely zászlót

A 1177. cikk (4) bekezdése szerint, „a helyi közigazgatás hatóságai és entitásai kizárólagos határozataik vagy döntéseik (sic!) alapján Románia és a szóban forgó közigazgatási-területi egység hivatalos jelképei mellett más jelképeket, szimbólumokat is elfogadhatnak és használhatnak, melyek kifejezik a nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok etnikai, történelmi, kulturális és gazdasági identitását”.

Először is a magyarok kizárólagos jogot követelnek maguknak arra, hogy elfogadják és kitűzzék a székely zászlót, mert a döntés kizárólag a helyi hatóságokra tartozik. Tehát ott, ahol a magyarok ellenőrzik a helyi vagy megyei tanácsokat, a székely zászló is ki lesz tűzve és el lesz ismerve.

De sokkal fontosabb a székely zászló elfogadásáról döntő „entitások” szó! Mi áll e szó, az „entitások” mögött? Ha a Parlament elfogadja ezt a törvényt, és a Dragneától és a PSD-tól érkező jelzések azt mutatják, hogy a törvény át fog menni, akkor gyakorlatilag megteszik az első lépést Székelyföld hivatalos elismerése felé. Mert ez a székelyföld az az entitás, mely a helyi tanácsokon kívül elfogadhatja majd a székely zászlót!

4. Ki fizeti a magyar nyelv használatához meghatározott 2 százalékos küszöbnek a költségét

A helyi közigazgatásnak kell helyi szinten megteremtenie a kisebbségi nyelvek használatának feltételeit. De a magyar nyelv használata költségeinek elfogadható szinten kell maradniuk. Minden egyes polgár, etnikumtól függetlenül, hozzájárul az országos és a helyi költségvetéshez. De a magyar vagy a romani nyelv helyi közigazgatásban való alkalmazásának költségei arányosak kell legyenek a költségvetési befizetéssel. Nem hiszem, hogy egy 10.000 lakosú községben a 300 magyar vagy 300 roma elegendő mértékben járul hozzá a költségvetéshez ahhoz, hogy az indokolttá tegye a magyar vagy romani nyelv közigazgatási használata költségeinek biztosítását.

2 vagy 10 százalékos küszöbök alkalmazása többletkiadásokat jelent a települések költségvetése számára. A hatályos, 20 százalékos megoldás elfogadható költségeket feltételez. De a 10, vagy a jelentős szám megfogalmazás alapján 2 százalékos küszöb esetén az ezzel járó költségek már azt mutatják, hogy nem kisebbségi jogokról, hanem magyaroknak vagy romáknak biztosított kiváltságokról van szó.

Az RMDSZ tervezete azt követeli, hogy a kisebbségi nyelvet ismerő személyeknek azokon a településeken elsőbbséget kell élvezniük a köztisztségek betöltésénél. Vagyis a magyaroknak vagy romáknak elsőbbségük lenne a köztisztségek betöltésénél.

A románoknak csak akkor lenne esélyük azokra a tisztségekre, ha megtanulnának magyarul vagy romaniul.

Tehát a többségieknek kell megtanulniuk a kisebbségek nyelvét, hogy a 2 százaléknyi kisebbséggel rendelkező településeken alkalmazni lehessen őket a helyi közigazgatásban!

Az RMDSZ törvénye a 11710. cikkely (4) bekezdésben lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a helyi költségvetéseken kívül az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Főosztályához rendelt különleges alapból, vagyis a központi apparátus, a kormány pénzéből is finanszírozzák. Ki vezeti ezt az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Főosztályát? Egy RMDSZ-es államtitkár, még akkor is, amikor a szervezet ellenzékben van. Ezt a főosztályt még most is Laczikó Katalin Enikő (a doktori címet a budapesti ELTÉ-n szerző Diaconescu névírási gyakorlata szerint: „Enikő Katalin Lacziko” – a szerk.) vezeti, amikor az RMDSZ nincs kormányon. Meglepetés! A kiadásokat „a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának biztosítását szolgáló adományokból” is fedezni lehet! Kiktől érkezhetnének ilyen adományok? Nem hiszem, hogy az RMDSZ szeretné, ha Romániában megszavaznának egy ugyanolyan törvényt, mint amilyet Magyarországon fogadtak el a Magyarországon kívülről finanszírozott civil szervezetek tevékenységének korlátozására. Mert nyilvánvaló számos romániai magyar egyesület és alapítvány pénzének forrása. Az RMDSZ ezzel a törvénnyel gyakorlatilag megnyitja az utat Magyarország előtt, hogy finanszírozza és ezáltal beavatkozzon a romániai közigazgatásba.

*

Végül lenne egy kérdésem azokhoz a román parlamenti képviselőkhöz, akik sietnek kiváltságokat biztosítani a romániai magyaroknak: kértek egy elemzést a magyarországi románok helyzetéről, amiből kiderülhetne, hogy az RMDSZ által a romániai magyarok számára kért rendelkezéseket a magyarországi románok is megkapják? Mert annyira hatékony a magyar állam által a magyarországi románoknak biztosított „önkormányzás”, hogy ez a magyarországi román közösség eltűnőben van, ugyanis egy intenzív asszimilációs folyamatnak van kitéve.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.