Magyar etnikumúként többször is diszkrimináltak Romániában (INTERJÚ)

A CNCD élén több mint 15 éve álló Asztalos Csaba az RMDSZ tagja volt és támogatja a Székelyföldet, főleg, ha az azonos nevű sörről van szó. A România liberănak adott interjújában a Koalíció a Családért homofóbiájáról, a magyar diákok román nyelvvel való küszködéséről és arról is beszél, hogy Bukarestben csak azért gyalázták, mert magyarul beszélt telefonon. A végén a tolerancia nevében románokról szóló vicceket mond, ahogy a románok is szoktak a magyarokkal viccelődni.

România liberă: Asztalos úr, bevallom, hogy én Románia kormánya által diszkrimináltnak érzem magam, mert úgy tűnik, fontosabb számára a börtönlakók komfortja, mint annak a többségnek az egészsége és oktatása, amely nem lopott és nem verte be senki fejét. Tételezzük fel, hogy panaszt nyújtok be ezzel kapcsolatosan az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD). Mit válaszolna egy ilyen panaszra az intézmény?

Asztalos Csaba: Először is nekünk be kell tartanunk egy eljárási szabályt.

Beidéznénk a feleket, a kormányt is beleértve,

mely ellen ön a panaszát benyújtotta és megkérdeznénk, hogy mit válaszol ezekre a vádakra.

Persze, egy kormány prioritásainak megvalósulása keresztülmegy egy demokratikus eljáráson, legitimálja egy szavazás, ezt követően pedig van három hatalmi ág, melyek kölcsönösen ellenőrzést gyakorolnak egy kormányprogramra. Úgy gondolom, hogy amit felvetett, valós ügy, de nem állíthatjuk szembe egymással, sok területen vannak elsődlegességek, különösen az egészségügyben és az oktatásban, melyek létfontosságúak egy demokratikus államban. Ami a börtönviszonyokat illeti… Azt hiszem, komoly közvitát kellene tartanunk erről a kérdésről. És tényleg komoly vitát, mert ami eddig volt, azt mindenféle, a legtöbbször politikai félremagyarázások zavarták meg. Mert az, hogy valakit elítélnek, és egy börtönben tölti a végrehajtandó büntetését, nem jelenti azt, hogy nincs joga az emberi méltósághoz. Ami most történik a kormány által javasolt két sürgősségi rendelettel, egy hatalmi ágak közötti politikai harc, melyben nem mindig a polgár érdeke az elsődleges. Márpedig nekem, mint a CNCD elnökének kötelességem nem bevonni az intézményt a politikai játékokba.

A Parlament elé került a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvény. Több cikk azzal vádolja, hogy egy Facebook-bejegyzésében nyíltan kiállt e kezdeményezés, egy saját elnökkel és parlamenttel rendelkező Székelyföld mellett, ahol a magyar hivatalos nyelv…

Nincs semmilyen bejegyzésem és sohasem volt egyetlen nyilvános állásfoglalásom sem a Székelyföld autonómiájáról. Egy Facebook-bejegyzésben egy helyi sörmárkát népszerűsítettem, melynek pont ez a neve, „Hajrá Székelyföld” (valószínűleg az Igazi Csíki Sörről van szó, melyről valóban közzétett egy képet, ezt. Ehhez írta kísérőszövegként azt, hogy „Hajrá Székelyföld!”. Az nem világos, hogy az interjúalany tévedett, vagy a riporter. – a szerk.) Másrészt

Székelyföld létezik, ugyanúgy, mint a Bánság, Bukovina vagy a Mócföld.

Nem olvastam az említett tervezetet, de ki akarom hangsúlyozni, hogy eljárásjogilag bejárta az alkotmányos utat és arról a Parlament mond majd véleményt, szavazással. Különben az utóbbi 27 évben a magyar közösség bármely kérése az alkotmányos utat követte.

Oroszországban a hagyományos értékek nevében nemrég törvényes jogoddá vált, hogy évente egyszer megverd a feleséged. Mit teszünk, ha nálunk is megjelenik valamilyen hagyományőrző koalíció és nem három, hanem 5, vagy 10 millió aláírásra támaszkodva kéri a törvény módosítását, hogy az „asszony verve jó” hagyományos elv alapján megengedetté váljon a családon belüli erőszak?

Természetesen ellenzek egy ilyenfajta megközelítést. Vannak a családi erőszakot büntető törvényeink, de erőfeszítéseket kellene tennünk a jobb alkalmazásuk érdekében, mert nagyon sok az áldozat.

De értem, hogy mire céloz, a Koalíció a Családért kezdeményezésére, melyet egyetlen pillanatig sem támogattam.

Ezzel a kezdeményezéssel az a gond, hogy

a családot kizárólag egy nő és egy férfi házasságaként határozza meg.

Nos, a szexuális irányultságon túlmenően felteszem a kérdést: mi van, ha egy apa egyedül neveli a gyermekeit, mert az anya elhunyt, ők családnak számít, vagy sem? Ha egy anya egyedül neveli a gyermekeit, akkor ők család? Ha egy nő és egy férfi együtt élnek, még gyermekük is van, de nem házasodtak össze, ők család, vagy sem? Ez a gond ezzel a kezdeményezéssel: bevezeti a család meghatározását, a kihangsúlyozott szexuális irányultságon túlmutató korlátozást.

Van még egy aspektus. Az Alkotmánybíróság a kezdeményezés elemzése nyomán hozott döntésében rámutatott arra, hogy a család fogalma sokkal szélesebb annál, amit ezek a szervezetek javasolnak. A dolgok nagyon egyszerűek. Az Európa Tanácshoz tartozó és az Emberi Jogok Európai Megállapodását ratifikáló országoknak két lehetőségük van: vagy az azonos nemű személyek közötti házasságot törvényesítik, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Vannak EJEB-döntések (Emberi Jogok Európai Bírósága – a szerk.), melyek nagyon világosan kimondják, hogy a tagállamoknak kötelességük valamilyen jogi státuszt, elismerést, jogi védelmet biztosítaniuk az azonos nemű pároknak. Az EJEB minden egyes állam belátására bízza, hogy kiválassza ennek módját, vagy házassággal, vagy bejegyzett élettársi kapcsolattal.

Romániában egyik sem létezik, ezzel egy EJEB-pert kockáztatunk. Erre vannak precedensek. Görögország, ortodox államként, törvényesítette a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Olaszország, római katolikus államként, szintén egy EJEB-döntés nyomán foglalta törvénybe a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ez az alkotmánymódosítási kezdeményezés, a hárommillió aláírással, a homofóbia egyik formáját képviseli.

Bármikor is diszkrimináltnak érezte magát Romániában magyar etnikumú román állampolgárként?

Igen, többször is. Egyszer, például,

magyarul beszéltem telefonon egy buszon és sértegettek ezért.

2009-ben kineveztek a rasszizmus bármiféle formája elleni megállapodás tiszteletben tartását rendszeresen értékelő ENSZ-bizottság román küldöttsége vezetőjének.

Amikor leszálltam Genfben, a román sajtó azért támadta a kormányt, mert egy magyart nevezett ki a küldöttség vezetőjének. Persze, másrészt a magyar sajtó azért támadott, mert elfogadtam a jelölést és – mondták – ezzel a román kormány kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikáját legitimálom.

Diszkriminálják a románokat Hargitában és Kovásznában?

Az e térségből érkező panaszok

a magyar nyelv hivatalos épületek homlokzatán való használatára vonatkoznak,

nagyon sok ilyen volt. Nem voltak panaszok magyarok románok elleni szóbeli vagy testi agressziójára, mint ahogy arra sem voltak panaszok, hogy román személyt azért ne alkalmaztak volna, mert nem tud magyarul. Nem azt állítom, hogy a valóságban nincsenek erre példák, de ilyen jellegű panasz nem érkezett.

Tapasztalata szerint melyik a leginkább diszkriminált társadalmi kategória Romániában?

A statisztikák és a közvélemény-kutatások szerint a leginkább diszkriminált közösség – legalábbis a benyomások szintjén – a HIV/AIDS-fertőzött személyeké, őket a homoszexuálisok követik, majd az értelmi fogyatékos személyek. Ez a három kategória mindig félelmet vált ki. Vannak még kor szerinti diszkriminációk, ez elég gyakori eset, nem és etnikum szerinti, különösen a roma közösség esetében.

Létezik Romániában pozitív diszkrimináció?

A pozitív diszkrimináció fogalmi nonszensz,

ez azt jelentené, hogy többletjoggal ruháznánk fel egyének bizonyos kategóriáját, amit törvény tilt. Ezzel szemben vannak érvényesülést segítő vagy pozitív lépések, ami azt jelenti, hogy az állam kompenzálja egyik vagy másik közösség hátrányait. A közvélemény számára legismertebb érvényesülést segítő elem az, hogy külön helyeket tartanak fenn az egyetemeken a romák számára. Nem pozitívan diszkriminálják őket, ahogy azt sokan mondják, nem kapnak plusz helyeket. Először is, ezeknek a helyeknek a száma nem a mindenki számára nyitott klasszikus beiskolázáshoz aránylik, hanem az állam külön költségvetési forrásokat biztosít e különleges helyek számára. Az államnak az a célja, hogy egy történelmileg hátrányos helyzetben lévő társadalmi kategória számára megkönnyítse az oktatáshoz való hozzáférést. További érvényesülést segítő lépés a nők terhesség utáni védelme, a szülés utáni szabadság, az egyetemi hallgatóknak vagy a diákoknak nyújtott juttatások. Az egy érvényesülést segítő lépés, hogy az állam ösztöndíjat ad a hallgatóknak. Tudnia kell, hogy az egyetemeken a magyarok számára is vannak speciális helyek…

Milyen megfontolásból?

Mert egy magyar román nyelv és irodalomból sohasem lesz ugyanolyan versenyképes, mint egy román. A magyar közösség egyik nagy gondja az, ahogy a román nyelvet tanítják neki. Tudja, hogy Hargita és Kovászna megyékben mekkora a középiskolai felvételit vagy az érettségit a román nyelv miatt elbukók aránya? Megközelíti az 50 százalékot, és ennek több oka van. Először is a Hargita, Kovászna, Maros megyékben élő diákoknak nincs kivel gyakorolniuk a román nyelvet, mert a térségben túl kevesen beszélnek románul. Másodsorban

rossz a tananyag, úgy dolgozták ki, mintha nem a magyar, hanem a román lenne a magyar etnikumú diákok anyanyelve.

Kérdezze meg az Oktatási Minisztériumtól, hány román anyanyelvű tanár tanít román nyelvet Hargita és Kovászna megyékben. Tudta, hogy Magyarország kormánya három éve, minden évben 1 millió eurót fordít arra, hogy román nyelvből korrepetálják a romániai magyar diákokat? Ez nem normális helyzet.

A magyaroknak is vannak románokról szóló vicceik, mint a románoknak a magyarokról?

Igen. Elsőként az jut eszembe, hogy János és Gyuri kaszálnak. Egy adott pillanatban megjelenik Vasile és azt mondja: jóemberek, mondjátok meg, merre van az állomás. Azok nem válaszolnak semmit, kaszálnak tovább.

Egy idő után Vasile újra megkérdi: hé, jóemberek, merre van az állomás? Semmi válasz. Végül, miután Vasile csalódottan távozik, János odaszól Gyurinak: miért nem mondtad meg ennek, merre van az állomás? Menjen a…, itt van már kétezer éve és nem tudja, merre van az állomás.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.