Képes lesz a PNL megőrizni a mostani népszerűségét?

Jelen szöveg az Adevărul oldalán megjelent írás fordítása.

A legutóbbi közvélemény-kutatás a PNL rendkívül nagy, 45 százalékos támogatottságát mutatja. Az alig hat hónappal ezelőtt a szerény 22 százalékról indult mostani eredmény a PNL bizalmatlansági indítványban, az Orban-kormány beiktatásában és Iohannis elnök választási győzelmében kicsúcsosodott tetteinek a legitimálását jelenti. Ami minden pártnak és a választóknak is lehetőséget ad az utóbbi 3-4 hónapban történt politikai fejlemények értékelésére.

A PNL választ adott a román társadalom elvárásaira

A május 26-i választás és népszavazás bebizonyította a román társadalom érettségét, mely többé nem hagyta magát a PSD–ALDE koalíció fedezetlen ígéretei által átverni. Az európai parlamenti választáson elért szégyenletes eredményéből az ALDE megértette, hogy milyen káros az összefogása a PSD-vel. Iohannis elnök egyértelmű mandátumot kapott, amit a Dăncilă-kormány blokkolására hasznosított, néha az alkotmánysértést súrolva. A Traian Băsescu által a „2019-es év politikusának” nevezett Orban kormányfőnek „gabonaszemről gabonaszemre” sikerült megvalósítania a lehetetlent: a bizalmatlansági indítvány elfogadtatását és saját kormánya beiktatását. A politikában elég ritka politikai teljesítményt jelent pontosan megjósolni a bizalmatlansági indítvány eredményét, aztán átcsábítani 7 parlamenti képviselőt a Pro Romániától, pontosan annyit, amennyire az Orban-kormány beiktatásához szükség volt.

Eltelt két hónap az Orban-kormány hatalomra kerülése óta, a PNL egy kirobbanó felemelkedés csúcsán van, alig néhány hónapra vagyunk a helyhatósági és 10 hónapra a parlamenti választástól. Milyen politikai fejleményre számíthatunk?

Milyen elvárásai vannak az Orban-kormánnyal szemben a lakosságnak?

Az első és legfontosabb elvárás a PSD-s igazságtalanságok felszámolása és kijavítása. Különleges nyugdíjak, köztisztségekbe benyomott rokonok és szeretők, a közpénzek kiszipolyozására beállított óriási hálózat, az igazságszolgáltatás térdre kényszerítésére tett kísérlet, ezek a PSD–ALDE-s koalíció társadalom elleni fő agressziói, melyek eltüntetését a lakosság elvárja. Az első lépések megtörténtek. Két hónapnyi kormányzás nem túl sok. Az Orban-kormány őszintesége akkor látszott meg, amikor rámutatott arra, hogy a költségvetésben nincs pénz a gyermeknevelési támogatás megkétszerezésére, a PSD által a parlamentben kampánycélból és a finanszírozási forrás megjelölése nélkül elfogadott populista lépésre.

Hibás a közösségi hálózatokon keringő felvetés, hogy ha a kormány elvenné a meg nem érdemelt pénzt a tisztségviselőktől, a különleges nyugdíjakat a jelenlegi haszonélvezőktől, akkor lenne pénz nyugdíjakra és támogatásokra. Elveszel néhány ezernyi tisztségviselőtől és különleges nyugdíjban részesülőtől és odaadod 3 millió gyermeknek és 5 millió nyugdíjasnak. Óriási az aránytalanság. Egy az ezerhez. Nem így lehet pénzt találni nyugdíjakra és juttatásokra, hanem gazdasági növekedéssel, amit masszív beruházások előznek meg. És az adócsalás felszámolásával. De itt is hosszabb időre van szükség, az adóhatóság átalakításáig és digitalizálásáig.

Lényeges ígéret

Íme, mit ígért Orban kormányfő 2019. december 10-én:

Nagyon jól és szépen hangzik, csakhogy meg is kell valósítani ezt a jelentős célkitűzést.

Ez nem hiúság vagy bosszú kérdése. Csak az állam működési költségeinek a drasztikus csökkentésével lehet majd a megemelt nyugdíjakhoz és bérekhez szükséges pénzt előteremteni. A beruházási programról nem is beszélve. Az állami költségvetés e lépések nélkül nem lesz képes biztosítani az állam által vállalt kiadásokat.

Nem látok a kormány keretében olyan munkacsoportot, melynek ez lenne a feladata, és amelyik már javaslatokkal állt volna elő. Nem vagyok abban biztos, hogy minden miniszter felfogja és képes végrehajtani ezt a PNL politikai és választási jövője szempontjából döntő lépést. Orban kormányfőnek minisztercserékre is lehetősége van. Vannak olyan miniszterek, akiket még látásból sem ismerünk, szinte egyáltalán nem kommunikálnak, holott arra kérték őket, hogy menjenek be a tévékbe és magyarázzák el az embereknek, mit találtak és mit szándékoznak tenni. Vannak a PNL-n kívül nagyon jó szakemberek, akiket független miniszterekként be lehet vonni, akik más alkalmakkor nagyon jó teljesítményt mutattak. Violeta Alexandru és Marcel Vela munkaügyi, illetve belügyminiszter kivételével nem láttam minőségi teljesítményt és kommunikálást. Február 1. környékén szükség lesz az összes miniszter értékelésére és azok leváltására, akik semmit sem tudnak felmutatni a 3 hónapnyi mandátum eredményeként. Ez rövid időszaknak tűnhet, de az idei választások nem tesznek lehetővé halogatásokat. Szoros határidők és menetrend van a döntések elfogadására, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Egy példa. Már két hónapja működik az Orban-kormány és még nem született kormányhatározat a minisztériumok szerkezetéről és működéséről. Egy korábbi cikkemben azt írtam, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a miniszterek a minisztériumi bürokratikus struktúrák foglyaivá válnak és az Oktatási és Kutatási Minisztériumot említettem példaként, ahol az oktatás eredményeire hivatkozva már teljes takarítást kellett volna végrehajtani: utolsó helyen Európában a PISA-felmérésekben, a 15 éves diákok 44 százaléka funkcionális analfabéta, a gimnázium végén a diákok 47 százaléka nem ismeri a négy számtani alapműveletet. Mire számíthatsz egy ilyen minisztériumtól, ilyen bürokratikus struktúráktól? Semmi jóra. Ha Anisie asszony nem képes kitakarítani, a szakszervezetek és a minisztériumi tisztviselők foglya marad, akkor minden rendelkezésre áll a leváltás lehetősége. Ehhez csak annyi kell, hogy a kormányfőben és Iohannis elnökben tudatosuljon a helyzet és lépéseket tegyenek.

E lépések fontosságához és sürgősségéhez képest az előrehozott választás egyszerű szeszéllyé válik. Legfeljebb júniusban kerülhet rá sor, július és augusztus parlamenti szünet. Minek ekkora zűrzavar és vergődés, politikai instabilitás teljes hatáskörű kormány nélkül, a kormány kétszeri megbuktatása? Azért, hogy a rendes határidőnél két hónappal korábban legyen új kormány? Megéri?

Orban kormányfőnek és Iohannis elnöknek gyakrabban és egyértelműen kell kommunikálnia azokról a gondokról, melyekkel szembesülnek

Jelen pillanatban ők a fő döntéshozó tényezők Romániában. Létfontosságúak és elkerülhetetlenek a havonta vagy kéthavonta tartott sajtókonferenciák, amelyeken tisztességesen és őszintén válaszolnak az újságírók minden kérdésére. Elegünk van a mentegetőzésből: jók voltunk, de rosszul kommunikáltunk. Kommunikáljanak jól, senki sem akadályozza őket ebben. És a minisztereket is kötelezzék ugyanerre. A sajtókonferenciákat, melyekre az összes jelentős médiaintézményt meg kell hívni, nem lehet másfajta típusú kommunikálással helyettesíteni. A választások pedig közelednek, közelednek… A választások idején nem mondhatod azt, hogy elhanyagoltad a kommunikációt. Senki sem hisz neked, az alkalmatlanságodat bizonyítod. Óriási esély van arra, hogy a következő parlamentnek reformer többsége lesz, nem mérgező, mint a mostani. És rá tudunk térni a közigazgatási és alkotmányreformra. A választók meg fogják adni ezt az esélyt a PNL-nek, ha eltökéltnek látják arra, hogy megtegye azt, amire az országnak szüksége van. Ha nem, a szavazatok újra több párt között forgácsolódnak majd szét és a távolmaradás dönt majd a következő parlamentről. Esetleg azzal, hogy a PSD magas lovon tér majd vissza a következő választásokon.

Következésképpen

Nincs helye félmegoldásoknak. A kormányfő és az elnök bölcsességétől függ az ország sorsa, mostantól kezdve jó sok évre. A közigazgatási és alkotmányreformok elengedhetetlenné váltak. Már nem halogathatók. De egy ilyenfajta reformokra alkalmas jövendőbeli parlamenthez most döntésre és kommunikációra van szükség. Habozás és az „emberségesség” hamis bizonyítékai nélkül. Különben a történelem szemétládája elég tágas, további pártokat és politikusokat képes befogadni.