Jaj, a magyarok megint Erdélyt akarják!

Kelemen Hunor, az RMDSZ – a rendszerváltás utáni Románia összes kormányzati felállásában résztvevő politikai szervezet – vezetője Marosvásárhelyen nyíltan kimondta azt, amit még Tőkés László sem mert a nyilvánosság előtt kijelenteni. Lépésről lépésre ezen az úton kell haladnunk, hogy

visszaszerezzük a szülőföldünket.

Ez a szövetség (az RMDSZ) 25 évvel ezelőtt azért jött létre, hogy értünk dolgozzon, és 25 év után szükség van erre a szövetségre.

Ezek most már rendkívül súlyos dolgok, és ha még vannak felelős intézmények ebben az országban, akkor reagálniuk kellene, mint ahogy azoknak a szerveknek is el kellene járniuk hivatalból, melyeknek a román nép alapvető érdekeinek és alkotmányos rendjének védelme a feladatuk. Persze, egy politikai nyilatkozatról van szó, vagy legalábbis – minden bizonnyal – így fog hangzani a védelem válasza, mely tudja, hogy mindig működött ez a mentség, elfedve minden egymást követő Victoria palota-beli kormánycsapat félelmét attól, hogy nem rendelkeznek majd egy bizalmatlansági indítvány túléléséhez szükséges parlamenti támogatással. Állandóan ezzel fenyegetőzött az RMDSZ, ezzel alkudta ki befolyását, ezzel fenyegette meg az összes pillanatnyi hatalmast, ezzel szavatolta magának a hatalmat, a kiváltságokat és ezáltal leplezte el azt, amit most először mondanak ki nyilvánosan: azt a szándékukat, hogy visszavegyék a földjüket.

Iszonyatosan súlyos, hogy ezeket a szavakat egy NATO- és EU-tagországban mondják ki. Még súlyosabb, hogy ez a szándék nem egy pillanatnyi kezdeményezés vagy múló lelkesedés impulzusa, hanem, íme, annak az alapvető szándéknak az integráns része, amiért a kérdéses politikai szervezetet létrehozták.

Ha ez így van, akkor az első kérdés egyben sürgős tisztázást is követel attól, aki a közelmúltig még Románia Victor Ponta úr által vezetett kormányának kormányfő-helyettese volt és aki – egyértelműen – megtagadja az annyira friss politikai vérkapcsolatát, hogy lehetővé tegye a hirtelen átállást a másik, teljesen ellentétes oldalra. Pontosan abban a játékstílusban, melyhez már oly régóta hozzászoktattak minket. Az a sürgős kérdés, hogy – az RMDSZ szemszögéből nézve – pontosan

milyen területeket szeretne visszaszerezni.

Mert ugyanez az RMDSZ néhány napja még azt mondta, egyáltalán nem érdekelt a Székelyföld-terv támogatásában. Akkor hazudott? Nem hiszem.

Inkább egy bonyolult architektúrájú építkezésről van szó, melyben Székelyföld pillanatnyi nyilvános feláldozása lehetővé teszi a sokkal fontosabb, az igazán létfontosságú téma felvetését, nevezetesen mindazon földek totális visszaszerzését, melyek állításuk szerint a magyarokéi voltak.

Nagyon érdekes az ehhez választott pillanat is, amikor Cotroceni-ben hatalomátadás zajlik, és az is bizonytalan, hogy mire és kivel képes a PSD még cselekedni, amelyben éppen egy genocídium méretű testvérháború zajlik. Mindezt összehangolva a Romániától keletre lévő térség felrobbanásával, mely robbanást éppen az etnikai alapú területi autonómia témájának felvetése okozta, melyet ma Oroszország, Magyarország és az európai szélsőjobboldali pártok nagy barátja és újabban teljes mértékben szövetségese támogat.

És akkor? Nos, technikailag ez az ideális pillanat ahhoz, hogy Magyarország, a legmagasabb szintű politikai képviselőin keresztül bejelentse annak az anyai gondoskodásnak a témáját, melyet ő fog biztosítani etnikuma minden tagjának – ezek az etnikumúak pedig, bárhol lennének is a Kárpát-medencében, arról álmodozzanak, hogy minél gyorsabban koherens választ adjanak erre, a trianoni szerződés tagadásával és egy

Nagy-Magyarország felépítésével.

Lehetetlen? Önök talán ezt mondják, de az álom létezik, emellett érvelnek minden politikai fórumon, az üzenetet NKSZ-ek ismételgetik nemzetközi összejöveteleken és most a lehető legvilágosabb módon kimondják Romániában is.

Mit generálhat? Mindnyájunkra nézve szerencsétlen módon minden lehetőség nyitva áll. Bármi, bármikor lángra lobbanhat, mert a nyilatkozatoknak ez a fajtája a legkönnyebben és leggyorsabban elérhető és rendkívül rövid időn belül nagyon nagy embertömegeket befolyásolni képes konfliktushordozó eszköz. Éppen ezért sürgősen tisztázni kell Kelemen Hunor úr üzenetének tartalmát, ki kell mondani, pontosan mi a cél a belpolitikai és nemzetközi fejleményeknek ebben a bonyolult jelenlegi kontextusában.

És legyen nagyon világos és ezeket újra, nagyon egyértelműen ki kell mondani: senki részéről sem fogadható el olyan üzenet, mely szerint egy független és szuverén országban, mely státuszunkat minden olyan politikai és katonai szövetség elismeri, melynek tagjai vagyunk, fennállhatna valamilyen föld visszavételének lehetősége anélkül, hogy az ne okozna

közvetlen konfliktushelyzetet.

Ezt akarja valaki? Ez a valaki van annyira őrült, hogy olyan messzire menjen el a kétfilléres politizálgatásban és nacionalista-populista demagógiában, hogy robbanékony helyzetet hozzon létre az EU-n és a NATO-n belül? Mi az Európai Néppárt álláspontja az ilyenfajta üzenetre vonatkozóan, mely rendkívüli módon hasonlít egy meggyújtott kanócra annak a lőporos hordónak a közelében, amit a Balkán képviselt és képvisel még mindig?

Teljes szívemből remélem, hogy ez csak egy sajnálatos, súlyos, tehát annál inkább sajnálatos elszólás volt, amiért az RMDSZ-nek bocsánatot kell kérnie a román nemzet előtt. De ha e politikai szervezet vezetői továbbra is kiállnak a kijelentés mellett, akkor ez érdekes, nagyon érdekes és sürgősen meg kell néznünk, van-e még Romániában, ebben a miénkben valaki, intézményi szinten, aki képes azonnali és megfelelő választ adni erre.