Iohannis elnök „Képzett Románia” projektje egy ötletgyűjtemény (INTERJÚ)

A Klaus Iohannis elnök által javasolt „Képzett Románia” projekt elmarad a várakozásoktól, tele van közhelyekkel, ködös megfogalmazásokkal és „ünnepélyes banalitásokkal”, egyes újdonságként felvetett aspektusok pedig már régóta közkézen forgó dolgok, állítja Mircea Miclea egyetemi tanár, volt oktatásügyi miniszter.

Mircea Miclea professzor a ziare.com-nak adott interjújában elemezte az elnöki projektet: „A ’Képzett Románia’ ötletgyűjtemény, doxológia. (…) 4 év után elég kevés vitatémákkal előállni, stratégiai megoldások helyett.”

Ugyanakkor a volt miniszter rámutatott arra, milyen lépésekből kellene kiindulnia az oktatás talpra állításának, beleértve az iskolák jogát a tanárok alkalmazására és elbocsátására.

Riporter: Iohannis elnök bemutatta a „Képzett Románia” programot. Ön szerint ez szükséges lépés volt, két évnyi alapos kutatás eredményének tűnik?

Mircea Miclea: Üdvözlendő bármilyen oktatásról szól vita, mert ez napirenden tartja a témát a közbeszédben. Őszintén szólva, a javasolt projekt elmarad a várakozásoktól.

Tele van közhelyekkel, „ünnepélyes banalitásokkal”, ahogy azt Hegel mondaná.

Olvassa el, például, a felsőoktatásra vonatkozó ágazati célokat, a 43. oldalon és egy középszintű tisztviselőre jellemző elképzeléseket és bikkfanyelvet talál. Belemerevedés a projektbe.

Más javaslatokat újdonságokként mutatnak be, holott valójában már régóta közkézen forgó ötletek: egységes vizsga, differenciált érettségi és hasonlók.

Azt, ami a közoktatás esetében 2. forgatókönyvként szerepel, a 3 éves középiskolával és a több tantárgyat átfogó vizsgákkal a középiskolai felvételinél, például, már 2011-től bevezették a nemzeti oktatási törvény (NOT) eredeti változatában (23. cikkely, 74. cikkely), még akkor is, ha a Ponta–Andronescu kettős azonnal eltörölte azokat.
Ezen kívül a konkrét megoldások ködös megoldásokra fejlődtek vissza. A NOT eredeti változatában, például, a 66. cikkelyben az állt, hogy „a választható tantárgyak 20 százalékos arányt képviselnek a kötelező oktatás kerettantervében és 30 százalékosat a középiskolaiban”.

Most a következő ködös megfogalmazást választották: „A választható tantárgyak számának, valamint a diákok tantárgyválasztási döntési hatalmának növelése.”

Nem látok semmilyen előrelépést abban, ha a pontos megfogalmazásról áttérünk a kétértelműségre.

Ahogy ön is mondta, a projekt két forgatókönyv mentén halad és javasol néhány újdonságot, mint például a oktatási portfólió bevezetése, vagy az egyetemi kollégium amerikai modellje. Melyeket tartja pozitív javaslatoknak és melyek a tévedések az elnök programjában?

Amikor két forgatókönyvet javasol valaki a közoktatásra, melyek kölcsönösen kizárják egymást, vagyis ha az egyiket alkalmazzák, akkor a másikat nem alkalmazható, ez azt jelenti, hogy nem javasol semmilyen megoldást. Vitatémát vet fel.

A „Képzett Romániában” felvetett dolgok gyakori vitatémák, nem stratégiai megoldások.

Azt hiszem, elég kevés, ha négyévnyi mandátum után valaki vitatémákkal áll elő megoldások helyett.

Az oktatási portfolió már a NOT-ban megjelenik, kérem, olvassa el a 74. cikkely 2. bekezdését, az eredeti változatban. A középiskola utáni intézmények kollégiummá átnevezése már Andronescunál megjelenik. Nincs ebben semmi rossz, de egy egyszerű névcsere nem minőségi változás.

Tehát azt mondanám, hogy az elnöki program egyik jó ötlete a 2. forgatókönyv támogatása, de nem mondhatom ezt, mert az 1. forgatókönyvet is támogatja! Azt mondhatnám, jó ötlet bevezetni az oktatási portfoliót, de ez már egy régi, bevezetett ötlet. Azt mondhatnám, hogy a középiskola utáni intézmények kollégiummá változtatása is jól hangzik, de egy újabb név nem hoz minőségi változást.

Mi valósítható meg, mi pusztán elmélet? Én, például, egy ördögi kört látok: ki oktathatná azokat a tanárokat, akiknek egy új típusú oktatást kell megvalósítaniuk, amikor a felsőoktatás padlón van?

Ez helyes felvetés. A „Képzett Románia”, sajnos, még „vegytiszta elméletnek” sem nevezhető, hanem csak ötletgyűjteménynek, doxológiának. Elmondhatom egy doxológia receptjét. Fognak több jóhiszemű emberekből álló csoportot és elbeszélgetnek velük. Lejegyezik az ötleteiket, ha lehetséges, ködös fogalmakkal, annál jobb. És mindezeket belefoglalják egy dokumentumba.

A csoportok ráismernek majd az ötleteikre és támogatni fogják a dokumentumot, mert elégedettek azzal, hogy a saját véleményük is bekerült. Így hozunk létre egy szerény, de a közvélemény által támogatott doxológiát.

A konkrétumokra visszatérve, azt hiszem, az összes olyan egyetem felmérésével kell kezdeni,

melyek bevezető felkészítési programokat nyújtanak tanároknak, az úgynevezett DPPD-ket (Oktatási Kádereket Felkészítő Főosztályok – a szerk.). Az értékelések nyomán a leggyengébbeket meg kell fosztani a tanárképzési joguktól.

Aztán fel kell kutatni a közoktatásban dolgozó nagyon jó tanárokat és meg kell tenni őket mentornak. És csak azután lehet megengedni a DPPD-ben felkészítetteket tanítani, hogy egy évig e mentorok felügyelete alatt álltak.

A tanárokat a diákok munkapiaci elhelyezkedési és továbbtanulási rátájától függően fizetnék. Miként tudjuk felmérni a rajz- vagy énektanárt, vagy bármilyen olyan tantárgyat oktatót, mely nem tükröződik közvetlenül az elhelyezkedési rátában?

A „Képzett Romániában” a pedagógusi karrier a legködösebben kezelt téma. Sok szöveg, kevés ötlet.

A tanárokat differenciáltan, a szakmai teljesítményüktől függően kell fizetni.

Ez azt jelenti, hogy teljesítményi kritériumokat kell kidolgozni minden egyes tantárgyra és oktatási ciklusra. Ezek a kritériumok eltérőek és sokfélék, nemcsak a diákok elhelyezkedésére és továbbtanulására vonatkoznak.

Aztán évente fel kell mérni ezeket a kritériumokat. Egy 360 fokos felméréssel, melyben a tanár a már említett kritériumok alapján önfelmérést végez, aztán következik az iskola igazgatójának értékelése, a diákoké (vagy a szüleiké, amikor a diákok kisebbek), majd a módszertani körön belüli kollégáké.

Egy számítógépes program is készíthető az értékelések összevetésére. Amit most mondok, az a korporációknál gyakorlat, onnan sok ötletet és eljárást át lehet venni. És csak azután használjuk fel ezeket az értékeléseket a differenciált bérezésre, hogy azt már alkalmaztuk a felmértek személyes és szakmai fejlesztésére.

A középiskolai felvételi új változata egy pszichometriai vizsgát is magába foglalna.

A pszichometriai tesztek hasznosak, de csak eszközök. Gondosan, az adekvát célra kell őket használni. Nem szabad fetisizálni őket. Mark Twain mondta, hogy az az ostoba, aki kalapáccsal a kezében mindent szegnek néz.

A teszteken túlmenően az megvalósítható ötlet, ha a felvételi az egységes vizsgák eredményeinek az éves tanulmányi átlagokkal és a középiskolai felvételi vizsgán szerzett jeggyel való kombinálásával történik. De azért

előbb a tanulásra összpontosítsunk és csak utána az értékelésre!

Például arra, hogy hány egyéni tanítási tervet készítettek a tanárok a diákjaik számára, hány konkrét visszajelzést adtak nekik, hogyan követték nyomon a végrehajtásukat. Ez csak néhány elem, melyekkel optimalizálható a tanulást, ugyanakkor felmérhető egy tanár teljesítménye, ha már szóba hoztuk.

Andronescu asszony a régi-új oktatási miniszter. Ez egyesek számára rossz hír, tekintettel az előző mandátumok alatti, továbbá parlamenti „sikereire”, mások számára megkönnyebbülés, tekintettel arra, hogy legalább románul helyesen beszél, amit az utóbbi években nem tapasztaltunk az oktatási tárca birtokosainál. Kinek van igaza, és mit vár Andronescu asszony mandátumától?

Andronescu asszony nyilvánvalóan koherensebb, mint a legutóbbi elődjei. De eddig, sajnos, ő koherensen reformellenes volt. Most a mandátum elején tart és az a helyes, ahogy bárkinek megelőlegezzük az ártatlanság vélelmét, úgy az ő esetében is azt feltételezzük, hogy megvan benne az elszántság a rendszer jó irányban történő megváltoztatására. Majd meglátjuk,  mit fog tenni.

Ha van valami, amivel kapcsolatosan szinte konszenzus van Romániában, az az, hogy az oktatás nagy kutyaszorítóban van. Minden egyes interjúmban megkérdeztem öntől, most is megteszem: ön szerint milyen lépéseket kellene tenni a talpra állás elindításához?

Sok tennivaló lenne. Most háromra szűkítem a rangsort.

1. Le kellene filmezni a legjobb tanárok óráit,

minden tantárgyból és minden oktatási ciklusban, aztán online elérhetővé kellene azokat tenni. Így az ország összes diákja hozzáférhetne a legjobb tanárok leckéihez, melyeket bármilyen eszközön elérhetnének.

Ez hozzájárulna az esélyegyenlőség megteremtéséhez és a pedagógusi teljesítmény minőségének növeléséhez. Másképp oktatunk, ha tudjuk, hogy a diákjaink és a szüleik a legjobb tanárral hasonlítanak össze, aki ugyanazt a leckét adja le és amelyhez nekik hozzáférésük van.

2. Rangsorolni kellene az összes oktatási programot, minden egyetemen.

Az utolsó helyen végzettek többé egyetlen lejt sem kapnának közpénzből. Ha magánjellegűek, akkor a következő felmérésig elveszítik az akkreditációjukat. Ez kemény lépés, de egészségesebbé teszi a rendszert.

3. Az iskoláknak meg kellene adni a jogot, hogy maguk alkalmazzák és bocsássák el a tanárokat.

Most, ha minden szülő azt mondja, hogy valamelyik tanár rossz, az igazgató semmit sem kezdhet vele, mert az oktatási rendszer alkalmazottja, nem az iskoláé. Az iskolának nincs immunrendszere, mellyel megvédhetné magát az őt megfertőző vírusoktól (gyenge tanároktól).

Ez is népszerűtlen, de szükséges lépés. Mint mindig, most is választanunk kell a népszerűség és azoknak a gondoknak a megoldása között, melyekkel a rendszer szembesül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.