Európa fintorog a romániai adócsökkentésre

Megkapta a jó hírt a román gazdaság: minden élelmiszer áfá-ja csökken. A kormány ezzel jelentős lépést tett az adóterhek korábban beharangozott enyhítése irányába. A liberális közgazdászok támogatják a lépést, melynek hatására növekedhet a kereskedelem és a helyi mezőgazdasági termelés.

A hatás társadalmi szempontból is jelentős, hiszen a román állampolgárok az Európai Unióban

mindenki másnál többet költenek havonta élelmiszerekre.

Annak, hogy a romániai jövedelmek csaknem 40 százaléka ennivalóra megy el (statisztikai értelemben), nem is gyanított következményei vannak a személyes fejlődésre, és végső soron az egész társadalom távlataira nézve.

Elég, ha csak arra gondolunk, mennyire megalázó az a döntés, melyet túlságosan sokaknak kell meghozniuk: megvegyenek-e, vagy sem egy könyvet? Láttuk, milyen drámai volt a könyvek bélyegilletékéről szóló vita, hiszen a könyvpiac (akárcsak sok más piac) valóban visszaesett 2010 után, és a legkisebb ingadozást is veszélyesnek tartja magára nézve. Egy olyan világnak, melyet – sajnos – domináns módon az élelmiszer beszerzése foglal le, kultúrára már nem maradnak forrásai. Még kevésbé ma, amikor a szigorú életvitelt hangosan lejáratja a társadalmainkat uraló érzéki örömszerzés ethosza.

Az INS (Országos Statisztikai Intézet – a szerk.) 2014 decemberére vonatkozó tájékoztatója szerint a következő volt a kiadások struktúrája: a jövedelmek 39,1 százaléka élelmiszerekre és alkoholmentes italokra ment el, 17,7 százaléka lakhatásra, vízre, elektromos energiára, háztartási gázra, 6,3 százaléka ruhára, lábbelire és így tovább. Az élet többi aspektusára egyre kevesebb forrás jut. A legalacsonyabb szinten az oktatás található, melyre 0,7 százalékot fordítanak.

A személyes kiadások struktúrája nagyon sokat elárul a társadalmat (valóban és nem a nyilatkozatok szintjén) irányító értékekről, de azokról a korlátokról is, melyeken pszichológiailag nem lehet túllépni.

Ha elfogadjuk, hogy egy kormánynak nemcsak a kiegyensúlyozott költségvetések biztosítása a dolga, hanem a társadalmi fejlődés bensőséges eszközeinek kezelése is, akkor a bejelentett lépés üdvözlendő.

Természetesen nem lenne szabad alábecsülni a költségvetésre gyakorolt hatásokat. De e téren nincs túl sok eszközünk az elemzéshez. Amint arra rámutattam, a liberális gondolkodású közgazdászok már régóta erőteljesen támogatják az áfa-csökkentést, rámutatva arra, hogy a költségvetési egyensúlyról nem lehet statikus könyvelői módon gondolkodni, hanem az összeadódó dinamikák hatását kell nézni.

A független közgazdász Florin Câţu, például, egy nagyon technikai elemzés végén kijelenti: „Az én szemszögemből nézve az új adótörvény 80 százaléka perfect match a hosszú távú célkitűzésünkkel.” Elemzésében azt is elmagyarázza, hogy az Adótanács miért véleményezte kedvezőtlenül a kormányzati tervezetet, és milyen általános korlátai vannak bármely értékelésnek és előrejelzésnek.

Ezzel szemben az Európai Bizottság szerdán Bukarestben tartózkodó alelnöke, Valdis Dombrovskis hízelgően beszélt a kormány teljesítményéről, melynek sikerült az országot a költségvetési egyensúly szintjére hoznia, de kifejezte amiatti aggodalmát, hogy

a bejelentett áfa-csökkentésnek kedvezőtlen hatásai lehetnek.

Az aggodalmak természetesek, de emlékezzünk vissza, hogy 2005-ben, amikor bevezették a 16 százalékos egységes adókulcsot, a PNL-PD kormánynak az IMF nagy gyanakvásával kellett megbirkóznia, mely jelentős kudarcot jósolt. Néha bátornak kell lenni. Mindenesetre, ha egy kormányt, bármelyik legyen is az, csak az óvatosság szabálya vezérelne, akkor soha többé nem csökkentene adókat, mert mindig fennállnak kockázatok.