// 2024. december 3., kedd // Ferenc, Olívia
Brüsszel

Európa, az ostromlott vár

// HIRDETÉS

Európa fél. És ilyenkor jön a tekintélyelv. A liberális demokrácia alkonya. De jönnek a terroristák is. Mit lehet itt tenni?

Azt hiszem, hogy az Európai Unió „létválsága” ezen új epizódjának, melyről már jó egy éve beszélünk, nem is lehetett szimbolikusabb és rémisztőbb fordulata, mint éppen Brüsszel feldúlása. Az egyesült Európa intézményi fővárosa, nemzedékünk reményeinek letéteményese, az európaiaság lényegét (amennyi még van) de facto és de jure befogadó város, az Unió pénzügyi forrásait és döntéshozói elitjét összpontosító hely szemünk láttára süllyedt el a terror sötétjében.

Pontosan húsz évvel ezelőtt, az elszigeteltség traumájából éppen csak kikerült kelet-európai hallgatóként az Université Libre de Bruxelles-ben éltem meg intenzíven az első nyugati ösztöndíj örömét, egy nyugodt városban, mely minden pillanatában, még a számomra véget nem érőnek tűnő esők alatt is a szabad és virágzó Európa kellemes légkörét árasztotta. Ma, az összes lehetséges riadószint aktiválása után úgy tűnik, hogy már semmi sem akadályozhatja meg az iszonyat mélységébe való zuhanást. A reptér, mely per definitionem a nyugati világ kiváltságos polgáraihoz való tartozásunkból fakadó szabadságaink és mozgékonyságunk gócpontja, egy tavaszi reggelen, csúcsidőben a levegőbe repül. Bármelyikünk ott lehetett volna a rossz pillanatban. Valóban elveszítjük a szabadság és az életöröm ellenségeivel szembeni harcot? Nincsenek már megoldásaink a Szabadságok és az egységes Európa paradigmáján belül? Már csak a fegyverek erejével és a hatalomerősítő rendszerek segítségével tudunk túlélni?

Tavaly novemberben, a párizsi merényletek után ezt írtam: „valószínűleg minden nemzedéknek

az a sorsa, hogy megvívjon egy Háborút,

lett légyen az forró vagy hideg, konvencionális vagy hibrid, lokalizált vagy diffúz” [1]. Ehhez a gondolathoz térek vissza, azzal az érzéssel, hogy – hirtelen és fájdalmasan – felfedeztük a saját Háborúnkat. Ez nem a Putyin Oroszországa elleni háború, bármennyit is vitáztunk a múltban az Európa perifériáján zajló geostratégiai feszültségekről. Ez nem a brit euroszkepticizmussal, a görög adóssággal, a globális felmelegedéssel, a zika vírussal, de még csak nem is a Közel-Keletről felfújható gumicsónakokon érkező legális vagy illegális bevándorlókkal szembeni háború, akármilyen dühösen nézünk is most feléjük. A gyilkosok és cinkosaik többsége – jaj nekünk! – valójában itt született. Érvényes útlevéllel és társadalombiztosítási számmal rendelkező európaiak, második vagy harmadik nemzedékhez tartozó „franciák”, „belgák”, „britek” stb., akik radikalizálódtak és hirtelen azon poszt-birodalmi világ ellen fordultak, mely évszázadokkal korábban meghódította őket, de aztán tárt karokkal befogadta az elődeiket, olyan körülményeket biztosítva nekik, amilyenekkel mi, itt, sohasem rendelkeztünk.

Amit most látunk, az a liberális demokráciák ellen javában zajló támadás, vagyis

a nyugati világ szabadságrendszerét védő Háború,

mely rendszerhez való csatlakozásról oly sok évtizeden keresztül álmodoztunk, és melynek különféle politikai, gazdasági és kulturális megnyilvánulási formáit annyira szerettük. Ez a csata azért az érték-, elv- és intézményrendszerért zajlik, melyre egész akadémiai, szakmai és – miért ne? – akár politikai neveltetésünk épül, és aminek megértésére, kutatására, hirdetésére és, ha szükséges, – decens és racionális – bírálatára be van állítva. De mindenekfelett a megvédésére, az eltűnéstől való megmentésére. Most sikerülni fog? Elveszítjük vagy megnyerjük az értékeknek ezt a Háborúját, mely nemzedékünk sorsának részét képezi?

A szó legszélesebb értelmében és bármilyen olcsó ideologizálástól mentesen, ez a Háború a liberális paradigmát védi a terrorral, az intoleranciával és a gyűlölettel, a vallásos hagymáz és nem utolsó sorban annak valós veszélyével szemben, hogy a kontinens nemzeteinek az idegen fenyegetésekre adott ijedt és eltorzult védekezési reakciójaként Európa visszatérjen hagyományos identitásaink tekintélyelvű megnyilvánulási formáihoz (a nacionalista erőszakrezsimekhez). A kontinensen van már néhány vezető politikus, a liberalizmus hajdani bajnokai, akik a liberális demokráciák kimúlását és az „illiberális” rezsimek elkerülhetetlen felemelkedését hirdetik. Európa ma azzal a fejetlenséggel és zavarodottsággal éli át nehézségeit, amellyel elődeink a 30-as években a kontinens bohém élete felett gyülekező felhőket nézték.

A második világháború óta

most tűnik a leginkább veszett ügynek a liberalizmus

(mind a gyakorlati, mind az elméleti). A meggyengült, ijedt és sebezhető Európai Unió és népei elkerülhetetlen módon erőt felmutató, tekintélyt, ellenőrzést erősítő megoldásokat keresnek majd, válaszul a mindennapi élet veszélyeire és biztonsághiányára. A Brüsszel elleni ostrom drámai pillanataiban szinte el sem lehet képzelni mást és másképpen, mint a rendteremtést és a szabadságok korlátozását az állami intézmények megerősített hatalmával, új törvényekkel, új eljárásokkal, új felügyeleti, megfigyelési és gyors beavatkozási berendezésekkel és eszközökkel. Bárki, aki ma más típusú (oktatási, kulturális, polgári stb.) megoldásokról próbál beszélni, azt kockáztatja, hogy nevetségesnek, vagy még rosszabb, közvetetten a mindennapi élet biztonsága ellenségének tűnjön. Megadtuk magunkat, félünk.

Ma, a merényletek óta eltelt első órában egyik barátommal beszélgetek, aki hozzám hasonló mértékben szereti, hogy egy egységes, határok nélküli Európában közlekedhet. Jelentős és jogos aggodalmának ad hangot többek között azzal kapcsolatosan is, ahogy az életünk majd kinéz itt, Romániában, holott első látásra sokkal jobban védve vagyunk a terrorizmussal szemben, mint a Háború első vonalában lévő nyugati országok. Igen, de nem ez a gond, mondja keserűen. Ha a Nyugat bezárkózik, saját maga felé fordul, ha a protekcionizmus és az elszigetelődés lesz az új Európai Paradigma, akkor az Európai Unió perifériáján élők lesznek a legnagyobb vesztesek. A visszaesés minden téren érezhető lesz, a politikában, a gazdaságban, az idegenforgalomban és a vakációkban, a tanulási és szakmai lehetőségek csökkenésében, a középszerbe, korrupcióba és kiskirályok uralmába való visszasüllyedésben

(kit fog még érdekelni Brüsszelben a romániai jogállamiság?),

a jó minőségű keleti munkaerő elutasításában, a befektetések és a társadalom különböző ágazatai közötti együttműködési programok leállásában, végső soron annak az endémiás szegénységnek és elszigeteltségnek a visszatérésében, melyben annyi ideig vergődtünk. A Nyugat szerepvállalása és a gazdasági, szakmai, akadémiai stb. hálózataikba való integrációnk, akármennyire részlegesek is voltak, segítettek minket kiszakadnunk a nyugati civilizáció perifériáját képező helyünk középszerre ítélt sorsából. Hajlamos vagyok igazat adni neki, bennünket is hátrányosan fog érinteni az európai légkör megromlása, méghozzá nagyobb mértékben, mint ahogy azt az első órákban hinnénk, miközben a tévében nézzük a brüsszeli támadásokat.

A besötétedés és Európa bezárkózása az „ostromlott erőd” falai közzé a rémületre, a hatékonyság hiányára és a jelenlegi válság nyitott és toleráns politikákon keresztüli megoldásában elszenvedett ismételt kudarcaira adott természetes reflexeknek tűnnek. Nem tudom, valóban így van-e vagy sem, de így látszik és így fognak reagálni az Európai Unió nemzetei, azokat szavazva meg és juttatva a hatalom pódiumára, akik a válságsorozatainkból fakadó szorongásokat felerősítve a Remények Császáraivá és a keresztény Európa népeinek „megmentőivé” kiáltják majd ki magukat. Nyilvánvalóan „illiberális”, hajthatatlan és diskurzusukban radikális módon, tekintélyelvű módszerekkel, kerítésekkel és fegyverekkel, az „ostromlott erőd” falain harcolók hősi aurájával. Az is meglehet, hogy a következő években nem is lesznek versenytársaik.

Európa most fizeti meg történelmi hibáit, az elmúlt évtizedek naivitásainak és nagylelkű túlzásainak, néha a kényelmesség és a pillanatnyi komfort önzőségének, annak a meggyőződésnek az árát, hogy semmi rossz sem történhet, drámai módon fedezve fel újra a szigorú és tekintélyelvű rezsimek, valamint a szabadság csábításainak ciklikusságát, mely ciklikusság voltaképpen kontinensünk egész történelmét meghatározta, évszázadról évszázadra, az emberiség technológiai fejlettségi szintjétől függetlenül.

JEGYZET

[1] http://www.contributors.ro/global-europa/globalizarea-etapa-dinspre-orient-spre-occident-atacarea-sistemului-de-libertati-si-perspectiva-degradarii-politice-a-europei


A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

 

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Miért nem foglalkozik az állam megfelelően az emberek digitális képzésével?

Fall Sándor

Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.

Még néhány keresetlen szó Iohannis úr páratlan politikai pályafutásáról

Varga László Edgár

A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele

Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.

A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág

Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Nincs megállás Erdélyben
Főtér

Nincs megállás Erdélyben

Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

Rekord részvétel mellett zajlik a parlamenti választás
Krónika

Rekord részvétel mellett zajlik a parlamenti választás

Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.

Kezdi kiverni a biztosítékot Bukarestben Georgescu TikTok-kampánya – hírek kedden
Főtér

Kezdi kiverni a biztosítékot Bukarestben Georgescu TikTok-kampánya – hírek kedden

Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.

Hargita megye teljesített a legjobban a választási részvétel tekintetében a parlamenti választásokon
Székelyhon

Hargita megye teljesített a legjobban a választási részvétel tekintetében a parlamenti választásokon

Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.

Győzött a PSD, előretört a román szélsőjobb, küszöb fölött az RMDSZ a felmérések alapján
Krónika

Győzött a PSD, előretört a román szélsőjobb, küszöb fölött az RMDSZ a felmérések alapján

A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.

Hivatalos eredmények: hat százalék fölött az RMDSZ, élen a PSD
Székelyhon

Hivatalos eredmények: hat százalék fölött az RMDSZ, élen a PSD

Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.

// még több főtér.ro
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
2022. december 02., péntek

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?

Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
2022. december 02., péntek

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?

Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
2022. október 28., péntek

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete

Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
2022. október 28., péntek

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete

Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.

Különvélemény

Miért nem foglalkozik az állam megfelelően az emberek digitális képzésével?

Fall Sándor

Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.

Még néhány keresetlen szó Iohannis úr páratlan politikai pályafutásáról

Varga László Edgár

A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele

Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.

A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág

Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.

// HIRDETÉS