Előre!

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Május, 2029. Az utcasarkokon azt suttogják, hogy már rég meghaltunk. Más borongós hangok azt mondják, hogy az idő él, de nélkülünk. Állítólag feltekeredett, mint valami részeg hüllő és a saját farkát bűvöli. Miközben valójában 1949-ben vagyunk. 1949 áprilisában.

Néhányan megünnepeltük a húsvétot. Diszkréten. Mindenfelé nyomasztó a hangulat. Londonban, Párizsban, Berlinben és New Yorkban hívők és szimpatizánsok összezártak és igyekeztek, mindenki a tehetsége szerint, nem felhívni magukra a figyelmet. Itt, nyugaton, változnak az idők. Elmúlt az a korszak, amikor mindenki akadálytalanul beszélt és írt. Az az igazság, hogy túlzás volt! Ma kétszer is meggondolod, mielőtt egyszer kinyitnád a szádat. Elveszejthet egy meggondolatlan szó, vagy egy túlságosan nyílt gondolat.

Csak akkor lehetsz biztos és szabad, ha megbélyegzel. És – elnézést a kifejezésért! – hála Istennek,

van mit: rasszizmus, diszkrimináció, homo- és iszlámfóbia, szexizmus, idegengyűlölet.

Lennének még a klímát javító és a bolygót megmentő tettek, de ezekhez el kell olvasnod a Mozgalom hivatalos dokumentumait és fel kell fognod a progresszista tudósok legújabb felfedezéseit.

Az sem utolsó, ha határozottan felszólalsz a kapitalizmust elítélő tévéműsorokban. És egy jól kigondolt feljelentés sem árt. Állandóan ez jár a fejemben: vajon nem hallottam tegnap, a parkolóban N-t az IT-részlegről vicceket cserélni a portárssal? És nem vajon nem vegánokról szóltak azok a viccek, akik rárontanak az esztenára és éhesen hagyják a birkákat? Inkább én jelentem fel elsőként! Különben megteszi ő velem és arra ébredek, hogy házkutatást tartanak nálam és megtalálják a parketta alatt Trump fényképét!

Sok minden megváltozott itt, nyugaton, ahol soraimat írom, titokban, miután az egész lakónegyed elaludt. A fiam azt tanulja az iskolában, hogy a nyugati rezsimek évszázadokon keresztül kizsákmányolták a természetet, a kisebbségeket és a migránsokat. A tévékben, a rádiókban és a neten az intézményeket és könyvtárakat felforgató riporterek és akadémikusok által felfedezett új törvénytelenségekről szóló hírekkel kezdődik és ér véget a nap. Nem telik el nap, hogy ne értesülj arról,

ki és miként diszkriminálta a transzneműeket vagy tagadta meg a rabszolgáktól származó unokák gyermekeinek alkalmazását.

A tankönyvekben az van, hogy az összes pápa, plusz Churchill, Reagan és az a Júdás Netanjáhú rasszista erőszaktevők voltak. Az Új Klíma Állami Egyetem közzétett egy tanulmányt a rasszizmusról, mint környezetellenes mintáról.

Megmondtam a fiamnak: hibáztam! Nem hagytam, hogy te válassz magadnak nemet három évesen. Aztán anyád nem hagyta, hogy összeházasodj az egyik fiú osztálytársaddal. Meg kell értened bennünket: nekünk a nagy tudatlanság kora jutott. De neked nem kell bennünket követned! Karriert akarsz? Jó fizetést? Akkor jól jegyezd meg fejlett államrendszerünk tudományos alapjait. Tanulj meg alaposan 10 idézetet Greta Thunbergtől és illeszd bele őket a beszélgetéseidbe, vagy csinálj belőlük falfirkát a metróban.

Nézd, Ahmed, a szomszédék fia így kezdte és messzire jutott: ő a fő diverzitás-előmozdító az egész lakótelepen! Persze, illegalista családból származik. Apja már akkor tevékeny volt, amikor még megemlékeztek szeptember 11-éről – a Moszad csinálta azt is. Lehet, hogy segítségére voltak apja ismerősei a Bin Laden Akadémián, de Ahmed jó fiú volt! Vegyél róla példát. Már most furakodj be a tévékbe és a civil szervezetekbe! Azután, ha majd eljön az ideje, azzal, amit még én és az anyád adunk majd neked, veszel majd magadnak egy Amazonra néző duplexet és megcsináltad magad!

Végső soron Greta Thunberg is, akit szakdolgozatod témájául választottál, szintén nagyjából 15 évesen kezdte! És milyen nehéz dolga volt!

Megérdemli a szobrát! Tudod hol van. A hajdani Notre-Dame helyén,

mely – szó se róla – túl alacsony volt. Hol nem járt és kivel nem beszélt ez a kislány: az ENSZ-ben, az Európai Parlamentben, a pápánál, Londonban, Párizsban és Stockholmban. Végül sikerült neki. De micsoda sors: reggelizés közben megfulladni egy fakéregtől! Köhögni kezdett és megfeledkezett az ebédlőben lévő jegesmedvéről. Nem adott időben enni neki és a többit már tudjuk. A történet benne van a hivatalos életrajzában: Multikulti és Monojusti – Greta élete és visszatérése a molekulák közé. Jó könyv! De én inkább a Neflixes sorozatot szeretem. Különösen a 208. évadot.

Apropó könyvek. Valakitől kaptam egy szamizdatot – ahogy azt a nagyapád korában mondták! Nem mondom, hogy kitől. Egyszer már megégettem magam. Küldtem egy üzenetet, amelyben felvilágosítottam egyik barátomat, hogy miként szüntetheti meg a karbonemissziót és miként csökkentheti a fosszilis üzemanyag-fogyasztást anélkül, hogy fázna. Azt írtam neki: a lényeg – az alsógatya melegen tart! Felszámolták a Facebook-oldalamat és a Mozgalom Székházában kellett magyarázkodnom. Hallod: miért folytattam burkolt propagandát a kapitalizmus mellett!

De ahogy már mondtam: valaki megsúgta, hogy a tetőn lévő répaágyás alá elásott nekem egy könyvet. Hajnali 4-kor kiástam és hihetetlen volt. Azt írta benne, hogy mindaz, ami itt, nyugaton történik,

pontosan olyan, mint amilyen 1949-ben volt egy olyan helyen, amelyről már hallottam: Kelet-Európában.

Valahol Oroszország mellett. Úgy tűnik, hogy orosz megszállás alatt is voltak, de ezt nehéz ellenőrizni. Ehhez tudnod kellene a belső nethálózaton található Érzékeny Történelem-gyűjtemény jelszavát.

A répák alól kiásott könyvben az áll, hogy keleten is hasonlóképpen volt. Csakhogy akkoriban a rasszt és a nemet osztályharcnak és a munkások kizsákmányolásának mondták. És szintén akkoriban azt mondták, hogy a burzsoá művészet a kapitalista monopolizmus osztályérdekeinek kifejezése. Pontosan úgy, ahogy mi ma azt mondjuk, hogy Dosztojevszkij és Goethe a kiváltságos fehérek ideológiai csúcsai. Bár kivételek is voltak: Van Gogh virágokat festett, ráirányítva a figyelmet a bioszférára. A Mona Lisa pedig azok számára, akik konyítanak valamennyit a művészethez, az első transznemű portré.

Végül is tudományról van szó. A rezsim akkoriban is tudományra támaszkodott. A tudósok kéz a kézben együtt dolgoztak a rezsimmel. Egy Micsurin és egy Liszenko. Az első megcsinálta a kockás kukoricát, a második bebizonyította, hogy a genetika egy burzsoá ideológiai trükk. Azt is olvastam, hogy az egyház akkor is kiviselte magát, mint Ferenc pápa, a progresszistánk. Az akkori pátriárkák bebizonyították, hogy nyitott elmével rendelkeztek és áldásukat adták az ateista rezsimre.

Ami továbbolvasva meglepett: hogy ők erőszakot alkalmaztak.

Miért fáradtak a tudományos igazságot tagadók letartóztatásával, megkínzásával és kivégzésével? Ma összehasonlíthatatlanul emberibb. Kirúgnak a cégtől és a netről. De elbeszéltem az időt és elfelejtettem. El kell mennem. Ma választások vannak. Kettő is.

Előbb az elnökválasztás. Az az alak indul, aki tavaly hátramenetben mászta meg az Everestet. Nem lesznek gondjai. És egy népszavazás: igent, vagy nemet kell mondanunk arra a rendeletre, mely eltörölné a rokoni kapcsolatokat. Végül majd az igen fog győzni. Legutóbb, amikor – tévesen – megszavazták a kiválást az Univerzális Unióból (UU, a hajdani EU), újraszavaztattak, de megérte. Negyedjére megszületett a megfelelő eredmény. Jobb ez így. Megszabadultunk a gondoktól. Mi kell nekünk még? Ráadásul a Barcelonának is megy a játék. A Huawei United elleni mérkőzés óta nem veszített. A Huawei állítólag elcsípte a játéktervüket. Az UU azt mondta, nem szól bele. Szükségünk van Kínára. Nagyjából így megy ez nálunk, nyugaton.

***

Május, 2019. Romániában jó a helyzet.

Az árendások valamikor 1989 után remek üzletet kötöttek. Rátették a kezüket mindenre. Már csak az igazságszolgáltatást kell elintézniük és kész. A kultúra és az oktatás már nem számít. Azokat elvesztettük. Már nem tudunk írni és olvasni. Csak azért beszélünk úgy, mint valami eszelősök, hogy még durvábban gyalázzuk egymást. És mindezt úgy, hogy négymillió emberrel kevesebbnek beszélünk. Nem érződik. Annyira exhibicionisták vagyunk, hogy minden személy háromnak tűnik.

A sarkokon azt lehet hallani, hogy az emberek nyugaton elindultak visszafelé, 1949 felé. Más, hasonlóan őrült hangok azt mondják, hogy most lehet igazán felfogni, mit érzett egy parasztpárti az 50-es években és egy római a IV. században. Ostobaság.

Az a fontos, hogy ne álljunk. Sem mi, sem ők. Megyünk. Előre!