Elhangzik majd Csíksomlyón Magyarország himnusza?

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ferenc pápa romániai látogatása (2019. május 31–június 2.) számos területre kiható esemény. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a fő elemeket, melyek meghatározzák ezt a kivételes, valamint Romániára és a régióra nézve jelentős potenciállal rendelkező momentumot. Sajnos, nemcsak pozitív értelemben. De nem ugrunk hirtelen a látogatás kockázataihoz, előbb vitathatatlan jelentőségének és potenciáljának kiemelésével kezdjük.

A stratégiai szint. A Keletről való szökés elszalasztása

Bármely ilyen jellegű momentum akkor teljesedik be, ha egy tágabb stratégia részévé válik. Az állam- és egyházfő katolikus vezető látogatása nagyobb jelentőségű lehetett volna Románia számára, ha egy olyan projekt/elképzelés keretében valósult volna meg, melyet a Keletről való szökésnek nevezhetnénk. Itt nem földrajzról, hanem (geo)politikai szimbolisztikáról van szó. Románia megszökése a Keletről, időben elindítva, a Magyarország és Lengyelország által illusztrált keleti politikai tendenciáktól való eltávolodást jelentette volna (e két ország, nyilvánvaló, nem áll egyedül ebben a kontinensen, de bármi, ami Keleten történik, sötétebb körvonalat és keményebb hangszínt kap). Egy Keletről való kilépés lett volna, a keletiséggel együtt, nyilvánvalóan, mert továbbra is ortodoxok, latinok és keletiek maradtunk volna. Itt azonban szimbolikus (politikai) földrajzról és Románia eltávolodásáról van szó a most elutasított szereplőktől. Velük összehasonlítva Románia viszonyítási ponttá és központi szereplővé válhatott volna.
A pápa látogatása egy ilyenfajta narratívában/paradigmában rendkívüli vegyértéket kapott volna. Egy már régóta vállalt projekt megerősítése, egy következetesség illusztrálása, egy nyilvánvalóan mindenki számára lobogtatott zászló lett volna. Ám a látogatás a Keletről való szökés elszalasztása miatt most csak szokatlansági vegyértékekkel rendelkezik, esetleg egy újabb pozitív pont egy Nyugaton amúgy is kedvezően fogadott politikai tábor számára.

A vallási szint (egyház). Miért nem lehet Románia Bulgária

A Román Ortodox Egyháznak (BOR) egyedi sajátossága van az ortodox világon belül: latin egyház. Ez kiemeli és középre, egyensúlyi pozícióba helyezi a „szláv” (Moszkva) és a „görög” (Konstantinápoly) tömb között. Ez egy egyszerre előnyös és bonyolult helyzet, mely óvatos és intelligens mozgásra kényszeríti az egyházat. Senki előtt nem maradt észrevétlenül a tény, hogy Románia az első ortodox többségű ország, ahova egy pápa ellátogatott, mint ahogy ez a látogatás sem zajlik le észrevétlenül.

Négy elemet kell rögzíteni:

* A Román Ortodox Egyház, latinitása révén – végzetesen – közelebb áll nemcsak a nyugati térséghez, de a Katolikus Egyházhoz is, összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben, mint térségbeli ortodox testvérei. A latinitás, többek között a regionális fejlemények szemszögéből nézve is, (újra) létfontosságú elemmé válik Románia stratégiai tervezése számára;

* Romániának több mint egymillió hívője él Olaszországban, akik Egyházuk újabb teljes körű elismerését várják el. A román püspökség törvényesen működik a félszigeten, de még nem rendelkezik az ezzel kapcsolatos olasz törvények által biztosított összes hatáskörrel – a tárgyalások folyamatban vannak;

* A Katolikus Egyház és a Román Ortodox Egyház közötti akadémiai/kulturális együttműködés különleges a vallási színtéren; a román fiatalok nagy hagyományú és hírnevű katolikus egyetemekkel zajló csereösztöndíjak révén tanulnak Rómában és viszont;

* Tekintettel az ortodox világon belül még létező feszültségre, a BOR-nak, a Katolikus Egyházzal és Vatikánnal meglévő kapcsolatán keresztül a bonyolult és egyre feszültebb Moszkva–Bukarest–Konstantinápoly háromszögön kívül is van egy létfontosságú kommunikációs csatornája. A Vatikánnal és a Katolikus Egyházzal meglévő kapcsolat vitathatatlan adu még egyes olyan bonyodalmak szemszögéből is, melyek megjelenhetnek a rövidtávon az Ukrán Ortodox Egyház autokefáliája által felkavart ortodox világon belül.

Axiológiai dimenzió. A katolikus egyházak és a politika

A pápa látogatása felveti majd a nyilvánvaló politikai kihatású kérdést is. 2015-ben, amikor a migrációs válság jelentős hatást gyakorolt az európai kontinensre, a jelenséggel szemben a legkeményebb hangok a közép-európai katolikus nemzetek, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia felől érkeztek. Nemcsak a politikusok, de a katolikus püspöki gyűlések is ugyanazt az üzenetet támogatták, megismételve vagy hallgatólagosan támogatva a diskurzust, mindezt a pápa tanításai dacára, aki számára a „felebaráti szeretet” legfőbb tesztjévé vált a bevándorlókhoz való viszonyulás.

És a pápa hallgatott, nem szidott meg senkit. Mivel magyarázható ez a látszólagos paradoxon? Egyszerű a magyarázat, ha kiiktatjuk a látást megzavaró két túlzást. Az első a pápa katolikus egyházakra gyakorolt befolyásával, a második a keresztény egyházak nemzeti politikákra gyakorolt befolyásával kapcsolatos.

A pápa katolikus egyházakra gyakorolt hatását magának a jelenlegi pápának az elképzelése korlátozza, aki – a szubszidiaritás nevében – úgy véli, hogy a nemzeti egyházakkal kapcsolatos azonnali ügyek kezelése a püspökökre és a püspöki gyülekezetekre kell tartozzon, az általa kihangsúlyozott „zsinati egyház” gondolat révén. Tehát az egyház egységével vagy a dogmatikus kérdésekkel kapcsolatos jelentős befolyáson túlmenően a pápa hatása a nemzeti politikákra/hozzáállásokra korlátozott, vagy mindenesetre a püspöki gyűléseken keresztül megvalósuló.

A második túlzás a (katolikus vagy ortodox) egyházak politikára gyakorolt hatásával kapcsolatos. Ez egy sokak által ismételt naivitás, túlzás és tévedés. Keleten ez a hatás sohasem érte el a feltételezett mértéket, még a katolikus Lengyelországban sem, mely ország 1995 óta megbuktatta Wałęsát és kétszer is megszavazott egy olyan szereplőt, mint Aleksander Kwaśniewski, aki nemcsak nem volt katolikus, de még csak meg sem keresztelték! Az 1995–2005-ös, Lengyelország nagy változását hozó időszakban a Katolikus Egyháznak – gyakorlatilag – semmi jelentős politikai hatása sem volt. Ma igen, de főleg nemzeti és nem vallási vonalon.

Az egyházak nem határozzák meg a keleti államok politikáját, ahogy azt sehol máshol sem teszik. Befolyásuk, mint írtuk, közvetített, sokkal inkább a nemzeti narratíva alkotóelemeinek számít, mint kimondott vallási narratívának. Leggyakrabban ez az a szál is, mely a politikumhoz köti őket. Ez is a magyarázata annak, hogy a térségbeli katolikus püspöki gyűlések – szinte kivétel nélkül – a helyi politikai vezetők oldalára álltak és a pápával szemben foglaltak állást, amikor a migráció kérdése felmerült.

Ezen túlmenően egy dolgot még ki kell hangsúlyozni. Ferenc pápa, a közép-európai államok katolikus püspökeinek reakciójától vagy hozzáállásától függetlenül, a bevándorlókkal szembeni totális nyitás eszméjét testesíti meg, a régió bizonyos vezetőivel nyilvánvaló és explicit módon szembehelyezkedve.

És ezzel megteremtjük a kapcsolatot a pápalátogatás harmadik, a legnagyobb kockázatokkal járó dimenziójával: a nemzeti, illetve a Románia és Magyarország közötti kapcsolat dimenziójával.

Ferenc pápa romániai látogatásának nemzeti/regionális szintje

Nemzeti szemszögből nézve ez a látogatás valószínűleg 2018-ban érte volna el a maximális szimbolisztikáját. Közismert, hogy tervben volt egy ilyen látogatás, legalábbis erről árulkodik a pápa akkori programtervezete. A magyar fél ellenezte, többek között arra hivatkozva, hogy a Centenárium (a 1918-as gyulafehérvári román gyűlés évfordulójáról van szó – a szerk.) évében történő romániai látogatás sértés lenne Magyarországra nézve. Persze, nem Budapest ellenállása volt a látogatás elhalasztásának fő oka, de a hozzáállást rögzíteni kell.

Ezen túlmenően az ügy még bonyolultabb a nemzeti dimenzióban. Mert itt egy olyan – magyar – vektor jelenik meg, melynek a látogatással és Romániával kapcsolatosan viszonylag koherens projektje van, realizmusa fokától függetlenül. Ennek a projektnek Erdély társ-szuveranizálása a neve, melynek Románia de-szuveranizálása az első szakasza, bizonyos stratégiai komponensek mentén (nem megyünk bele a részletekbe, de a deszuveranizálás egy orosz „diplomáciai” tárgyalási stratégia volt a Szovjetunióban).

A magyar kormány által az utóbbi években kifejtett egész erőfeszítés e célkitűzés körül forog, mely – fokozatosan – egy stratégiai projekt formáját ölti. A magyar diplomaták Románia nemzeti ünnepén való megjelenésének megtagadásától az Orbán-kormány kimondottan területi autonómiával foglalkozó képviselőjének kinevezéséig, amely stratégia az erdélyi magyarok helyzetének a Külügyminisztérium szintjeire emelésében csúcsosodott ki – mindezek ezt a célkitűzést körvonalazzák.

Egyetlen szemléletes példa: a Kelemen Hunor-ügy, akit román állampolgárként kitiltottak Ukrajnából. Bár román útlevéllel lépett be, a budapesti Külügyminisztérium hirtelen és – látszólag – hisztérikusan aktiválta magát. A gesztus példátlan volt. Ez olyan, mintha a román  külügyminisztérium hivatalból fellépett volna, ha – például – egy moldovai állampolgárnak határátlépési gondja támadt volna a spanyol hatóságokkal, amikor megpróbált moldovai útlevéllel belépni az országba. Milyennek értékelték volna akkor Románia esetleges reakcióját? Nyilvánvalóan abszurdnak, nevetségesnek, helytelennek és szakmaiatlannak. De pontosan ezt tette Budapest, újabb vörös vonalat lépve át Romániával kapcsolatosan! Egy bukaresti politikai hatóságok által – újra! – büntetlenül hagyott vörös vonalat.

Miért tette ezt? Egyszerű. Nem hisztériából vagy szakmaiatlanságból. Hanem mert az ilyenfajta diplomáciai „stílus” Erdély társ-szuveranizálási vágyának a nyilvánvaló kifejezése, abból kiindulva, hogy bármi, ami az itteni magyarokkal történik, az automatikusan (még ha önkényesen is!) a budapesti intézmények hatáskörébe tartozik.

Ebben a légkörben könnyen el tudjuk képzelni, hogy még a pápa romániai látogatását (és nemcsak erdélyi, ahogy azt a magyarországi sajtó mániákusan harsogja) is fel lehetne használni erre a célra. Annak ellenére, hogy ma csak nehezen lehetne összeférhetetlenebb „ideológiai” ellenségeket találni a pápánál és Orbán Viktornál (a magyar püspökökkel az oldalán). De a tét sokkal nagyobb és nem lehetett kihagyni azt az óriási lehetőséget, hogy „a pápa Magyarország elnökének jelenlétében meglátogatja az erdélyi magyarokat (így fog hangzani a magyar sajtó látogatás utáni üzenete).

Közismert, hogy Magyarország minden erejével ellenezte, hogy a pápa látogatására 2018-ban kerüljön sor és nem térünk újra vissza ehhez a kibeszélt témához. Ma, ha már úgy is bekövetkezik, megpróbálják majd átemelni a magyar külpolitikai projektbe, mely összehasonlíthatatlanul artikuláltabb és koherensebb – bár észbontó és irreális –, mint a román.

Ebből következnek a látogatás kockázatai is. Ezekre egy amerikai teológus figyelmeztetett először.

Egy amerikai teológus vádol

Egy amerikai teológus, Marc Roscoe Loustau április 19-én, az egyesült államokbeli jezsuiták lapjában közzétett egy cikket, mely – első ízben – húzza félre a függönyt Ferenc pápa romániai látogatása elől. Három alapvető kérdésre irányítja rá a reflektorfényt:

* a Ferenc pápa és Orbán Viktor kormányfő üzenete közötti nyilvánvaló ellentét a migráció kérdésében;

* a pápa csíksomlyói látogatásának jobboldali populista magyar erők általi lehetséges felhasználása a pápa jelenlétének egyfajta beleegyezésként való értelmezésével (többek között annak felhasználásával, hogy a pápa nem fog „politikai” üzeneteket megfogalmazni velük szemben);

* a látogatás jellegének a magyar szélsőségesség általi eltérítése, mely amúgy is nacionalista módon kisajátított egy olyan vallási eseményt, mint amilyen a csíksomlyói zarándoklat.

Marc Roscoe Loustau felemelte a hangyabolyról a követ. A régió jó ismerőjeként, a magyar nyelvet beszélőként azért írta meg a figyelmeztetést, mert tudja, hogy mit beszél. 2009 és 2013 között antropológiai kutatásokat végzett Csíksomlyóban, még a templom kórusában is énekelt és közelről látta a fejleményeket. „Élőben” látta, hogy Csíksomlyóban szinte minden mise után eléneklik Magyarország himnuszát. Azon túlmenően, hogy az ottani zarándoklat amúgy is kivételes a globális vallási tájképben, ugyanis ez az egyetlen, melyen csak egyetlen nyelven, nevezetesen magyarul lehet misét tartani.

Ezt egyértelműen kimondja az általunk idézett cikkben és ebből következnek aztán az általa keltett nyilvános reakciók.

A magyar jezsuiták reagálnak

Visszatérünk ahhoz, amit már leírtunk arról a kötődésről, amit a magyarországi katolikus papok tanúsítottak és tanúsítanak Orbán Viktor kormányzása iránt, többek között akkor is, amikor az üzenetei ellentmondásba kerülnek a Katolikus Egyház vezetőjének üzeneteivel. E szemszögből nézve egyáltalán nem meglepő az, ami következett.

A magyar jezsuiták nyomatékos választ írtak az amerikai teológus cikkére, melyben azok ellen tiltakoznak, akik „politikai üzenetek terjesztésére” akarják „a pápa erdélyi látogatását” felhasználni.

Három ügyet kell rögzíteni a válasszal kapcsolatosan:

* a magyar jezsuiták gyors (az április 29-én közzétett cikkre írt válasz május 22-i keltezésű – a szerk.) válasza azt szemlélteti, amit fentebb állítottunk, nevezetesen, hogy a katolikus püspökök inkább Orbán Viktor álláspontjához igazodnak, mint Ferenc pápa álláspontjához. Az amerikai teológus Orbán-rezsimre vonatkozó „politikai” szidalmazásai érzékeny pontot érintettek;

* teljes hallgatás Marc Roscoe Loustau explicit utalásaira, melyek létfontosságúak a cikk értelmezéséhez, és melyek a pápalátogatás nacionalista természetű felhasználásának kockázatára vonatkoznak, beleértve Magyarország himnuszának eléneklésének ügyét, amit a magyar jezsuiták válaszában egyetlen szavacskával sem kommentálják;

* Ferenc pápa „romániai” látogatásának teljes elhallgatása, az egész szövegben szigorúan csak „erdélyi látogatásra”, „erdélyi keresztényekre” és így tovább utalnak.

Magán a válaszon túlmenően meg kell még említeni egy „véletlen egybeesést”. A magyarországi jezsuiták vezetője, aki a választ elküldte, Vízi Elemér, aki… Romániában, egy Csíkszereda melletti faluban született. Tehát egy erdélyi magyar a magyar jezsuiták vezetője, akik választ küldenek egy amerikai teológusnak, aki a csíksomlyói nacionalista túlkapásokra figyelmeztet, ám egyetlen szót sem szólnak erről és arról sem, hogy Ferenc pápa valójában Romániába jön látogatóba, nem Erdélybe.

Ám Vízi Elemér esete nem egyedülálló. A Magyar Katolikus Egyháznak Erdő Péter a prímása, akinek szintén vannak székely gyökerei, nagyszülei ugyanis romániai székelyek voltak, akik az első világháború után költöztek Magyarországra. A család emlékezete élő és áthatoló: Erdő Péter bíborosi címere Székelyföld jelképeit, vagyis a napot és a holdat tartalmazza kék alapon. Újra véletlen egybeesés: egy nemrég megjelent interjújában a sajtónak arra a kérdésére, hogy miként viszonyul a Katolikus Egyház a migráció kérdéséhez, a prímás sokkal inkább politikai választ adott, azt sugallva, hogy a „felebaráti szeretet” is olyan ügy, amit a kontextusában kell kezelni.

Kiért zúgnak a harangok? Következtetések helyett

Azon túlmenően, hogy Romániában ma minden külpolitikai projektet felzabál egy végtelen erőszakspirálba került belpolitikai csatározás, a pápa látogatása minden alkalommal számos dimenzióban (politikai, vallási és így tovább) esély és lehetőség Románia számára;

2. Ferenc pápa romániai látogatása már régóta gondot jelent Budapest számára, megpróbálták megakadályozni, főleg akkor, amikor ezt 2018-ra tervezték;

3. Ma, amikor Ferenc pápa látogatására sor kerül, felmerül a kérdés, hogy miként fogják ezt majd hasznosítani, a pasztorációs vetületeken túlmenően. Hiszen miközben Romániának az utóbbi években nem sikerült körvonalaznia magának egy stratégiai projektet a régióban, Magyarországnak van projektje. Nehezen feltételezhető, hogy nem próbálja majd a látogatást eszközként felhasználni és propagandisztikus eseménnyé változtatni a pápa–magyarok–Erdély háromszögben;

4. Lehetségesek a túlkapások, tekintettel a csíksomlyói előzményekre, melyekről már írt az amerikai teológus: Magyarország himnuszának eléneklése a mise után, a pápa, Magyarország elnöke és a látogatást több tízmillió nézőnek közvetítő tévékamerák jelenlétében több mint felelőtlenség lenne;

5. Ferenc pápa minden bizonnyal kerülni fogja, hogy bármilyen módon rábólintson a budapesti politikai helyzetre, Magyarország elnökének csíksomlyói jelenléte dacára. Megmarad azonban az esemény láthatóságának csábítása és ebből következik a magyar provokációk lehetőségének kockázata is. Ám az éremnek van másik oldala is: a tűzzel játszóknak meg kell érteniük, hogy egy ilyenfajta gesztus annyira láthatóvá és pregnánssá tenné a magyar ügyet, hogy azzal még a téma érintésében, Budapest gesztusaitól függetlenül, eddig mesternek bizonyuló bukaresti politikusoknak is foglalkozniuk kell majd, saját maguk és pillanatnyi politikai számításaik ellenére is. Ferenc pápa látogatásának eltérítése és nacionalista felhasználása valóságos politikai hadüzenetté válhatna.

A szerző a LARICS Szakértői Tanácsának tagja.