Egy év Kolozsvár után – egy bukaresti észrevételei

Ez a bejegyzés kivételt jelent a blogoldal fejlécében szereplő szabály alól, mert szubjektív. A te tapasztalatod, legalábbis bizonyos tekintetekben, eltér majd az enyémtől.

Ezen kívül meg kell jegyeznem, hogy

a szöveg egy Kolozsvárra költözött tősgyökeres bukaresti szemszögéből íródott.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha egy másik erdélyi, bánsági, partiumi vagy máramarosi városban élsz, a következő gondolatok nem mindegyike lesz újdonság vagy releváns számodra.

Mit mondhatnék annak, aki azon gondolkodik, hogy ideköltözzön-e:

o. Mi van itt? Az a normalitás, amiről az Ausztriába, Dániába, Németországba vagy más hasonló helyekre költözött románok szoktak írni. Egyértelműbben fogalmazva az a Románia, amelyről álmodozol, európai, virágzó, ízlésen és kölcsönös tiszteleten alapuló, ahol

olyan az élet, mint Nyugaton és ahol a hatékony közigazgatás… létezik. A Kárpátoktól északnyugatra.

ob. Azért kedvelem jobban Kolozsvárt, mert virgonc és – mind a hivatalos számok, mind a tapasztalat szerint – olyan város, ahol nagy arányt képviselnek a fiatalok. De a fentebb említett normalitást, ahogy azt alkalmam volt felfedezni, a bukarestiek nagyjából mindenhol megtalálták, ahova az országban költöztek, amennyiben az az Ókirályságon (Regáton) kívül van: Nagyszeben, Temesvár, Nagyvárad és így tovább.

oc. Bónuszként azért a számos alkalomért, amikor arról olvasol majd magadban mulatva a cikkekben, Facebook-bejegyzésekben, hogy „mennyire gáz Románia”, „mennyire pofátlanok és bunkók vagyunk mi, románok” és két kattintással felfedezed, hogy a szerző Bukarestben él, vagy a Regátban született és Bukarestbe jött és ráébredsz, hogy azt hiszi, az egész ország ugyanolyan.

1. Lakbér. „Óriási!”, mondják a kolozsváriak. És

ebben van némi titkolt büszkeség is („Nem akárki bír megkapaszkodni Kolozsváron!”).

Nagyjából igen. Ugyanannyi pénzből, mint Bukarestben, itt egy szobával kevesebbet tudsz kibérelni: kettőt három helyett, garzont egy kétszobás lakás helyett és így tovább.

A tényleges lakbérek nem akkorák, mint a cikkekben, de nem is olyan kicsik, mint a kolozsvári barátaidé, akik – elkerülhetetlenül – már 4-6 éve jobb kapcsolatban állnak a tulajdonossal, amikor még másképp nézett ki az ingatlanpiac.

Azt tapasztaltam, hogy a dolgokat szinte az összes többi ár kompenzálja (ld. a következő pontot), melyek jelentősen alacsonyabbak, mint Bukarestben. Néha nevetséges a különbség. Még a hipermarketekben is. Ugyanaz a zacskó csipsz, ugyanaz a fajta sör egy sörözőben, vagy egy bizonyos minőségű paradicsom kilója Bukarestben drágább. Nagyjából minden termék esetében 10-15 százalékos láthatatlan adót kell fizetned, hogy ott élj. És itt most nem térek ki a víz-, a földgáz- és más hasonló hálózatokon tapasztalható veszteségekre, melyek a vaskos, a kolozsváriaknál sokkal nagyobb számlákban jelentkeznek, és aminek a saját szememmel voltam tanúja.

2. Taxi. Ha Bukarestből jössz, teljesen másképp érzékeled majd a távolságokat, mint a helyiek és csak addig lesz szükséged taxira, amíg ki nem tanulod a helyi tömegközlekedést, azután pedig már csak éjszaka. A taxik első látásra drágák, de szinte egyáltalán nem létezik a borravaló fogalma. Mindig pontosan visszaadnak.

Azt viszont meglepetten fogod felfedezni, hogy a taxisok rendkívül civilizáltak.

Miért van az, hogy a bukaresti taxisok keserűek, dühösek és gondterheltek, a kolozsváriak pedig örökké vidámak? A válasznak semmi köze sincs az árakhoz (Bukarestben ugyanannál a 2,29 RON/km-es árnál is hasonló lenne az elhanyagoltság), hanem ehhez beszélnünk kell arról a kulcsfontosságú témáról, mely a Regáton kívüli élet rendkívül sok aspektusát meghatározza, nevezetesen:

3. Bizalom és törvény. Kelet-Európában a diszfunkciós intézmények és a tökéletlen, vagy kiépülőben lévő urbanizálás képezi az identitás alapján. Ezek egyik hatása egy modern civilizációval járó pszichológiai normákon részben, vagy meghatározó módon kívül álló élet – Hobbes víziójának egyfajta siralmas másolatában folyamatosan résen kell lenned, nehogy becsapjanak, átverjenek, rászedjenek, pofára ejtsenek. Csak a családban bízhatsz meg félig-meddig, mindenki más rosszat akar neked egy zérus összegű játékban. Nem bízhatsz a környezetedben lévőkben, a szabályokban, a formális vagy informális intézményekben – az ügyeskedők boldogulnak, a szabálykövetők balekok, az avatott tanácsok gyanúsak vagy érdemes ellenőrizni őket, „jó lesz így is”, nem érdemes tartós megoldásokba befektetni.

A káosz a norma, a kiszámíthatóság hülyeség, ami ma igaz, az holnap hamissá válik, holnapután viszont újra lehetséges.

A helyzet komplex módon terjed szét: „Na és, ha mocsok van? Mit érdekel? Másokat amúgy sem érdekel, ha mindent szétdobáltak! Ne légy idióta, ne menj árral szemben, hagyd a dolgokat úgy, ahogy vannak, amúgy sem tudsz semmin sem változtatni.”

A dolgok nem azért állnak másképpen Közép- és Nyugat-Európában, mert az emberek intelligensebbek, vagy velük született fejlettebb erkölcsi érzékük van. A városi együttélési szabályok már jóval korábban kialakultak, igaz, más objektív, történelmi természetű kerékvágások mentén, a meglévő szabályok betartása pedig a második természetté vált.

A fentiek elméletinek tűnnek, de rendkívül sok dologban a gyakorlatban is látszik, a tömbházbeli szomszédok közötti, illetve a köztisztviselők és a polgárok közötti kapcsolatoktól az emberek közterekhez, vagy ismeretlenekhez való viszonyulásáig, az itteni üzleti életben tapasztalható általános és konstruktív derűlátásig, vagy a civil társadalom kifejlődéséig (ezt illetően Bukarestben a dolgok, szerencsére, egyre jobban állnak).

Ha mindent el is felejtesz abból, amit ebben a bejegyzésben írtam, ezt az egy dolgot meg kell jegyezni.
Bónusz történet. Ha egy taxis utazás 7 lej 20 baniba kerül és tízlejessel fizetsz, 3 lejt adnak vissza, majd veszekedned kell a taxissal, hogy neki valójában 2 lejt kell visszaadnia és semmiképpen sem hármat (kétszer is így jártam).

4. „Erdély elromlott, már nem olyan, mint volt”.

Ezt főleg a nem-nacionalista idősebb értelmiségiektől hallod.
A számok alapján igen, elveszett egymillió szász és sváb, a magyar etnikumúak kivándorlása jelentős volt és így tovább. Ez vitathatatlan szerencsétlenség.

Ha viszont a Regátból érkezel, akkor nehéz elképzelni, milyen volt Erdély hajdanán, tekintettel arra, hogy mennyi minden működik most olyan standardok szerint, melyekről Bukarestben vagy a Regátban még csak nem is álmodhatsz.
Például egy saját városa sorsa iránt érdeklődő bukaresti maximális álma az, hogy 2020-ban megszabadul Fireától (Gabriela Firea főpolgármester – a szerk.). Még csak gondolni sem mer senki arra, hogy olyan polgármester léphetne a helyére, mint Bolojan (Ilie Bolojan nagyváradi polgármester – a szerk.), vagy arra, hogy a főváros közigazgatása 2024-re elérhetné a kolozsvári, vagy a nagyszebeni szintjét. Biztosan egyenesen a diliházba vinnék azt, aki ilyesmit mondana ki hangosan.

5. Bukarest. Messziről nézve egyre nyomasztóbban az lesz az érzésed, hogy ez egyfajta csapda és – komorabb kifejezéseket használva – egy csak részben európaiasodott város. Számos stresszforrás van és ezt az emberek meg is szenvedik.

Gyakran eszedbe jutnak majd azok a hihetetlen, rendkívül okos és képzett emberek, akiket bármilyen területen ismersz ott. Egyesek belepusztulnak majd a középszerűségbe, a legtöbben elvándorolnak, de jelenleg csak a szíved szorul össze annak tudatában, hogy

ilyen fenomenális elmék és lelkek ilyen kevéssel is megelégednek az életminőség terén

és végül el is hiszik, hogy a XXI. századi Európában ez normális és elfogadható.

6. Boc. 36 milliárd milliárd euróért odaadjuk Bukarestnek.

6b. (A 36 milliárd milliárddal vicceltem. Semmi pénzért sem adjuk).

7. Zöldövezet. Területéhez és lakosságához viszonyítva Kolozsvárnak kevesebb parkja van, mint Bukarestnek, de nagyon zöld, különösen bizonyos lakótelepek tele vannak fákkal. Ennek nagyon pozitív hatása van a hangulatra.

7b. A Sétatér jól felszerelt és gondozott, ténylegesen megváltoztatja lelked vibrálásait.

8. Chill. Erdély egyfajta Kalifornia. Minek sietni? Minek stresszelni?

9… azon esetek kivételével, amikor nincs chill. Vagyis munka van. Itt Max Weber protestáns etikája uralkodik.

10. Ne késs. Te lennél az egyetlen.

10b. Egyetlen percet sem.

10c. Nem, az a különleges körülmény nem annyira különleges és nem mentség.

11. Az adott szót komolyan veszik. Ez sok előnyt jelent neked („Ohó, tehát amikor az illető azt mondta, hogy holnaputánig ideadja a könyvet, akkor komolyan gondolta!”), de nyilvánvaló felelősséget is.

12. A tömegközlekedés hatékony, gyors és megbízható.

Ebben semmi különleges nincs, ha már jártál valamelyik nyugati városban. Például normális dolog és nem sci-fi az olyan kijelzők létezése, melyek járatonként mutatják, hogy hány perc van a következő busz vagy villamos érkezéséig.

A várost arra szánják, hogy a gyalogosok és a tömegközlekedési eszközök használják, a személygépkocsik messze a második helyen vannak és a polgármesteri hivatal tudatosan vállalja ezt a stratégiát (forrás). Itt nincs gépkocsim és remekül boldogulok, holott – figyelem – a klasszikus csúcsforgalmi időszakokban (reggel 7 és 9, délután 4 és 6 óra között) minden lelassul.

12b. A kolozsvári forgalom folyamatos elégedetlenkedési forrás a kolozsvári gépkocsivezetők számára, de

ha – ahogy az elején mondtam – Bukarestből érkezel és van gépkocsid, a gondok általában semmiségeknek tűnnek.

Ennek oka az, hogy mégiscsak Bukarest a viszonyítási pontod, mely a forgalmat illetően a világ ötödik legzsúfoltabb városa (forrás).
Reggel kerüld el a központot, minden szülő minden gyermekét a jó közép- és általános iskolák környékére viszi, melyek egy focipályánál kisebb területnek tűnők térségben helyezkednek el.

13. Időjárás. Rendkívül változékony. Évente két hónapig hagyhatod úgy el a lakásodat, hogy nem viszel magaddal egy kabátot, egy felsőt vagy egy pulóvert.

13b. Eligazító az eső kolozsvári valószínűségét illetően.

Ha most esik, akkor semmiképpen sem fog elállni, vagy néhány óra múlva újra esni fog. Ha felhős az ég, akkor néhány óra múlva esni fog. Ha napos az idő és nincs felhő, egy óra múlva megjelennek a felhők és néhány óra múlva esni fog.

13c. A tavaszi, az őszi, de még a nyári esték is meglepően hűvösek, akármekkora volt napközben a hőmérséklet.

13d. Egy szeptemberi vagy októberi napon akár négy évszakod is lehet: téli hideg reggel, nyári meleg délben, majd tavaszi hűvösség, ha esik utána az eső, őszi lehűlés estefele.

14. Etnikumok közötti kapcsolatok. Jók, különösen a fiatalok között.

Nyilvánvalóan jobbak, mint amilyenről a regáti nacionalisták álmodoznak,

akik – valaki szóhasználatával élve, akire már nem emlékszem (bocsi), legutóbb fekete-fehérben látott magyart, mert a 80-as években így közvetítették a tévében azokat a mérkőzéseket, melyekben Bölöni játszott.

Rendkívül sokat lehetne mondani ezzel kapcsolatosan, de engem személyesen egy olyan dolog fog meg, ami másoknak apróságnak tűnhet: a város történelmének gazdagsága és e történelem építészeti lenyomata. Ehhez nem elégségesek a szavak; ha olyan ember vagy, akiben erős érzelmeket vált ki, ha meglátogatod a segesvári várat, vagy Nagyvárad központját, akkor érted, hogy mit akarok mondani.

15. LBGTQ. Néhány eseti csinnadratta ellenére a város valószínűleg valamivel kevésbé homofób az országos átlagnál. 2015-ben Erdély (ebben az esetben ideszámítva a nagyon konzervatív Partiumot is) volt a legelfogadóbb az azonos neműek házasságát illetően a három történelmi régió közül (forrás itt, a Powerpoint-bemutató utolsó előtti oldalának alján), nem hiszem, hogy a dolgok megváltoztak volna azóta.

16. Repülőtér. Növelni kell, ha lehet, akkor már tegnaptól.

Figyelem: az 5-ös járat a központból indul, de nem visz el pontosan a reptér bejáratáig, hanem 20-30 méterre áll meg attól – ami nem jó. Jegyeket az automatából kell venni.

17. BBTE (azaz Babeş–Bolyai Tudományegyetem). Everything is UBB and UBB is everything. A város az egyetem nélkül szomorú és korlátolt lenne. Különösen a sok fiatal és nagyon fiatal tanár jelenlétét hangsúlyozom ki. Annyira dinamikus a BBTE, mintha nem állami lenne, hanem tipikusan erdélyi intézmény, részben civil szervezet, részben következetes vállalkozás.

18. Az erdélyi lassúság a beszédmennyiségben látható és nagyjából semmi másban.

19. Hangsúly. Sohasem fogod elsajátítani. De elkezdheted azzal, hogy *a* *szavakat* *világosan*, *lassan*, *végigmondva*, *szótagok* *elharapása* *nélkül* *ejted* *ki* *a* *szádon*. Ami az életben általában nem ártana, ráadásul ráérnél egy kicsit gondolkodni is.

19b. Itt nagyon ritkán használják a „nagyon”, „óriási”, „hihetetlenül”, „rendkívüli” szavakat, általában akkor, amikor szükséges. Ha majd visszamész Bukarestbe, látni fogod, hogy mennyire inflálódnak. (Ebben a bejegyzésben igyekeztem csak akkor használni ezeket, amikor szükséges, mint például a következő pontban…)

20. Coolness: óriási.

A kolozsvári társadalmi és művelődési élet rendkívül gazdag,

még csak megpróbálni sem érdemes lépést tartani minden történéssel.

Ezen kívül Kolozsvár önmagában cool, amit más arra érdemes és gazdasági szempontból szilárd város még nem volt képes beépíteni az arculatába. Negatív bónusz (malus) a gyorsan kifejleszthető és nehezen megfékezhető arroganciáért.

21a. A tél. Vagy van gyapjúzoknid, vagy lassú és fájdalmas halál vár rád.

21b. Kolozsváron nem nagyon fúj a szél, csak egyes lakótelepeken, ami azt jelenti, hogy – Bukaresthez viszonyítva – sokkal elviselhetőbb a dolog. Vastagon felöltözöl, mozogni kezdesz és kész, néhány perc múlva már nagyon jól érzed magad.

21c. Társadalmi szinten minden lelassul és lehangoló lehet. Nagyrészt a hosszú teleknek is köszönhető az a fenomenális öröm és energia, amivel a kolozsváriak a tavaszt megélik.

22. Dudálás. Hetente egy. Hetente egy az egész városban. Ha annyira szerencsés vagy, hogy meg is hallod azt a dudálást, a helyi hagyomány szerint gondolnod kell egy kívánságra. [Ezt a helyi hagyományt pont most találtam ki, jól hangzik].

23. Udvariasság. Everywhere.

Jó napot–csókolom–köszönöm–viszontlátásra. Ha ez nincs a véredben, könnyen elsajátítod.

24. Hipermarketek. Egyelőre meglepően kevés. A MegaImage beindulóban van, de geometrikusan nő, a Kaufland, a Cora és a Lidl uralkodók, a Profival kapcsolatos véleményemet egyelőre megtartom magamnak. Nem fogsz éhen halni, de nem is ébredsz arra, hogy MegaImage bolt van már a postaládádban is.

25. A Hegyvölgy (Piezişă) utca sohasem alszik. Ha ez az utca csaj lenne, akkor zöld hajú, tüzesen intelligens, elhanyagolt kinézetű, de erősen erotikus lenne. So go visit.

26. Helyi gazdaság. WOW! Kolozsvári vekni, erdélyi lekvárok és ízek, magyar szalámik, székely csokoládé (End Ibo! – a két ostya közötti kakaós tejrúd a belépő a lét egy másik szintjére), Richter-gyógyszertárak, Kenyérmezei út (Câmpul Pâinii)/Caromar (ha beugrott a történelmi utalás, akkor gratulálok), Moldovan/Szamosszentmiklós (neves hentes – a szerk.), Panemar: gyorsan megtanulod ezeknek a márkáknak a nevét. Nagyjából minden jobb vagy finomabb, mint ami – összehasonlításképpen – Bukarestben megtalálható. Az élet a Pepco nélkül is sivár.

A helyi márkák nemcsak sokan vannak, erősek is.

Arra ébredhetsz, hogy kizárólag kolozsvári élelmiszerrel és egyéb termékekkel teli szatyorral hagyod el a boltot, még egy hipermarketet is. Ami sokat megmagyaráz azokból a makrogazdasági statisztikákból, melyeket az utóbbi években láttál Erdélyről és melyeket majd a következő években fogsz látni…

27. A sült krumpli adagok általában kétszer nagyobbak Kolozsváron, mint Bukarestben (miközben nem kétszer drágábbak). Én sem értem, hogy miért.

28. Fejlesztési tévedések: Szászfenes és (javulóban) a Békás (Bună Ziua) negyed. Alaposan nézz körül, hogy hova és miért akarsz költözni.

29. Hard Club. A rock szuper, 5 lej egy korsó, érdemes felmászni.

29b. A „felmászással” nem vicceltem, ha nem akarsz taxizni, akkor húzz bakancsot.

30. Földrengés. Nincs.

31. Szúnyog. Nincs.

32. Gabriela Firea. Nincs.

33. Maximumon bőgetett mánelék csütörtök éjjel kettőkor, a lakótelep közepén. Persze, hogy nincs.

34. Patarét. Van! Az egész város türelmetlenül várja, hogy előbukkanjon onnan Godzilla. És akkor majd fesztivált csinálnak belőle. Negatív bónusz (malus), mert túl messze van a várostól és a vízellátás szempontjából irreleváns ahhoz, hogy döntő módon számítson a közélet jelentős szegmensei számára.

35. Untold. A kolozsváriak a következő mondatban említik a leggyakrabban: „Na és, te hova mész, ha Untold van?”.

36. PSD. Valahol messze létezik, mint abban végtelen szappanoperában, amiről tudod, hogy nagynénéd egyik unokahúga nézi, de mindig eltéveszted a nevét (a szappanoperáét, nem az unokahúgét).

37. Közigazgatás. Jó, gyors, hatékony, nyugati standardoknak megfelelő, még az állami (elméletileg országos) intézmények itteni fiókjainél/kirendeltségeinél is. Visszasírod majd az óriási bukaresti sorokat, a nem működő sorszámosztogató gépeket, a hajlongásra kényszerítő ügyintézői ablakokat (Kolozsváron széken kell ülni, szemtől szemben), a tolakodásokat, a „hékás, én az úr előtt voltam”-okat, azokat a pillanatokat, amikor ráébredsz, hogy a honlapon feltüntetett dokumentumlista nem egyezik az ablaknál a keserű és dühös ügyintézőktől követelttel, akik úgy ripakodnak rád, mint egy XVII. századi szolgálóra… Viccelek, egyáltalán nem fogod visszasírni.

Bónusz megjegyzés: amikor online teszel bejelentést egy hibáról a polgármesteri hivatal honlapján és 48 órán belül megoldják (megtörtént velem).

38. A központ. Egy kicsit fáradtabb, késő őszi képet választottam a Szent Mihály templomról, mert általában úgy fényképezik, mintha kilógna a városból. Ellenkezőleg.

Sok erdélyi városnak mutatósabb központja van, de Kolozsváron a dolgok úgy vannak elrendezve,

hogy pontosan abban a hangfekvésben halld a harangszót, mely azt üzeni neked, minden pórusodon keresztül, hogy olyan helyen tartózkodsz, mely tökéletesen összekapcsolódik azzal a világgal, mely valahol messze, Bretagne partjainál ér véget, Strasbourgon, Trieren, Münchenen, Bécsen és megannyi máson keresztül.

38b. A fentebbi mondat folytatásaként és a lehető legszubjektívebb szinten: Budapestet azért nem vettem fel a listára, mert valójában sokkal jobban hasonlít Bukarestre, mint Kolozsvárra. Kolozsvár számára (Erdélyen kívül) valószínűleg Boston lenne a legjobb viszonyítási pont.

39. A levegő. A gyakorlatban semmi szenzációs. Nyilvánvalóan jobb, mint a bukaresti, de ez nem csoda. Nem friss levegőért jössz Kolozsvárra – ezt az aspektust azért említem, hogy ne legyenek zavarok vagy félreértések…

40. Regátiakkal szembeni fenntartások. Kisebb, mint gondolnád. Kolozsvár lakosainak több mint 50 százaléka nem itt született – e tekintetben a város rendkívül kozmopolita.

Az emberek általában véleményt alakítanak ki rólad, amikor elmagyarázod nekik, hogy miért hagytad ott Bukarestet. Légy őszinte és tömör.

Ebbe az egész képletbe az utcai tüntetések is beletartoznak, a Colectivvel és főleg a „mécsesek” momentumával kezdve, melyek sokat változtattak az erdélyiek bukarestiekről alkotott véleményén.

41. Van néhány dolog, ami nem működik Kolozsváron. Talán iróniának vagy viccnek tűnik, de azok a dolgok statisztikailag ugyanolyan abnormálisaknak tűnnek, mint a Bukarestben működő dolgok.

42. Végső következtetés helyett: furcsa, de nagyon örömteli dolog egy siker részének lenni.

A Regátban még Halep létezik ebben az értelemben és – egyesek számára – ötévenként az elnökválasztás második fordulója.

Amúgy minden keserűen szürke és egy elkerülhetetlen elvándorlás mindennapi elodázása egy jobban fizetett, vagy olyan munkahely felé, ahol tisztelnek, egy olyan ország felé, ahol egyénileg és/vagy családilag és/vagy szakmailag kiteljesedhetsz, egy olyan hely felé, ahol jól érzed magad. Észak-nyugaton és nyugaton teljesen más a vibrálás, a dolgok már a helyes úton haladnak.

Konkrét elemként, ha arra gondolsz, hogy megteszed a döntő lépést a Romániából távozás felé, adj mindenekelőtt egy esélyt Erdélynek, a Bánságnak, Partiumnak vagy Máramarosnak. Egy évnyi albérlet tisztázza majd benned, hogy mi és hogyan van. Gondosan válassz várost, minden település specifikus profillal rendelkezik és jobban (vagy kevésbé jobban) illeszkedhet a szakmai vagy családi körülményeidhez. Ismerek átköltözött bukarestieket, akik ugyanolyan boldogak Brassó vagy Nagyszeben miatt, mint én Kolozsvár miatt, ugyanis mindenki megtalálta a számára megfelelő helyet.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.