Döntőbíró elnök leszek

A L’Express francia hetilap nagy nyitó interjúját a minap Románia elnökének, Klaus Johannisnak szentelték. Ez az első interjúm egy elnökkel, amiben Charles Hacquet segített, és az első alkalom, amikor a francia honlap forradalmi tettet követ el: az interjú román nyelven is elérhető teljes terjedelmében! Tehát így is lehet… (A fordítás a L’Express változata alapján készült. – a szerk.)

December 21-én, 25 évvel a diktátor, Nicolae Ceauşescu bukása után, Klaus Johannis lett a fiatal román demokrácia negyedik elnöke. Meglepő győzelemmel. Néhány héttel ezelőtt senki sem hitte, hogy ez a volt fizikatanár, a romániai német közösség tagja, protestánsként egy ortodox országban legyőzi a felmérések nagy esélyesét, a szocialista jelölt Victor Pontát. Johannis előtt pedig nehezen megoldható ügyek állnak: döcögő oktatási és egészségügyi rendszerek, az egyetemet elvégzők külföldre menekülése, a Schengen-ügyön elakadt európai integráció, és akkor ott van még az emigrált romák nagyon bonyolult ügye… Hogy a helyzet még tovább bonyolódjon, az új elnöknek valahogy össze kell szoknia riválisával, hiszen, egy drámai fordulat eshetőségétől eltekintve, a következő, 2016-os parlamenti választásig Victor Ponta marad a miniszterelnök. Mekkora mozgástere lesz? Elnökké választása óta Klaus Johannis először nyilatkozik a sajtónak. Januárban pedig – nagyon valószínűleg – François Hollande elnök fogadja majd az Elysée-palotában.

A románok változást akarnak

Győzelme meglepetést okozott, annál is inkább, mert 10 százalékot kellett behoznia az első forduló után, amikor ellenfele, Victor Ponta mögött végzett. Mivel magyarázza ezt a váratlan végkifejletet?

Az eredmény valóban atipikus. Én is meglepődtem, bár már a kezdetektől fogva biztos voltam a győzelemben. Azon kevesek közzé tartoztam, akik az elejétől kezdve hittek a győzelemben. Azt hiszem, a románokban csak a két forduló között tudatosult ennek a választásnak a tétje. A kampányt addig erős háttérzaj zavarta: a miniszterelnök (Victor Ponta) és az elnök (Traian Băsescu) közötti örökös viták, nagyon sok, nagyon látványos, a média számára nagyon érdekes (DNA által végrehajtott) igazságszolgáltatási lépés. És aztán az a sok jelölt, nem kevesebb, mint 14… Az első fordulóig az egyszerű polgár sokszor nem is értette, mi a tét, gyakorlatilag egyáltalán nem volt szó a jelöltek programjáról. Az emberek csak a második fordulóban értették meg, miről szól ez a választás. Hogy nemcsak A és B személy között kell választani, hanem egy régi rendszer, melytől meg akartak szabadulni és egy új, atipikus kínálat között. Ezekre a kampány alatti ráébredésekre tevődött rá a diaszpórában zajló szavazás, melynek magára a gesztusra volt jelentős hatása. A fiatalok szavazata óriási mértékben járult hozzá a győzelmemhez. Végül pedig az elemzők által 2014-re nézve fenomenálisnak nevezett 65 százalékos részvétel. A választók végső soron két üzenetet küldtek nekünk: a rendszer ellen, a Szociáldemokrata Párt ellen szavaztak és azt is megüzenték, hogy jobb jövőt akarnak. Hogy változást akarnak. Ebből a keverékből adódott a most látható eredmény.

Olyan miniszterelnökkel kell majd együtt dolgoznia, akinek továbbra is többsége van a parlamentben és aki, feltételezhetően, nem fogja ajándékokkal elhalmozni. Miként fog eljárni?

Indulásom bejelentésekor azt mondtam, másképp akarom csinálni a dolgokat, vagyis más stílusban akarom a politikát megközelíteni: kevesebb botrány, kevesebb zaj, több összpontosítás a gondok lényegére. Pontosan ezt fogom tenni. Nem fognak olyasmit látni, hogy valamelyik tévében a miniszterelnökkel veszekszem, bárki legyen is ő. Persze az a tény, hogy a miniszterelnök most a kampány alatti volt ellenfelem, különleges eset, és egy kicsit bonyolultabbá, nehezebben kezelhetővé teszi majd az együttműködést, de ettől függetlenül a románok gondjait kell megoldani, nem egy elnökét vagy miniszterelnökét. Úgy fogok eljárni, hogy tisztességes legyen az együttműködés a kormánnyal. De lehet, hogy

a PSD-s kormány már nem bírja sokáig…

Tehát mi lehet az elnök szerepe ebben a társbérleti helyzetben?

Példát kell mutatnia a társadalomnak. Annak, ahogy közszereplőként viselkedik, ihletnie, nem pedig szórakoztatnia kell a nemzetet. Higgyék el, egy Románia számára új megközelítésről lesz szó. Ennek ellenére nem az elnöknek kell kikényszerítenie a változást. Olyan kormányra kell támaszkodnia, mely ugyanabban az irányban dolgozik. A dolgok csak attól a pillanattól kezdődően mehetnek majd jól, amikortól a kormányt ugyanaz a politikai szervezet adja majd, mint amelyikből én származom, és nem az ellenfél. Ez nem fog egyhamar megtörténni, de remélem, 2015-ben sor kerül a váltásra. Vagy legkésőbb 2016-ban, a törvényhozási választás után.

Melyek az ön elsődleges ügyei?

Olyan sok munka van, melyet egyszerre kell elvégezni! Először is folytatni kell a korrupció elleni harcot. Meg tudom teremteni a korrupcióellenes harc folytatásához szükséges légkört. Intézményi szinten új, könnyebb és átláthatóbb eljárásokat kell bevezetnünk, akár a képviselők megválasztásának módjáról, akár a politikai pártok létrehozásáról és finanszírozásáról van szó. Az egészségügy és az oktatás területén néhány közvitát akarok kezdeményezni. Romániában ma csak a reformot elindító párton belül zajlik a vita. Amikor pedig távozik a hatalomból, utóda igyekszik gyorsan mindent megsemmisíteni. Ha valóban meg akarjuk reformálni a közszférát, akkor a döntéseknek politikai konszenzussal kell rendelkezniük és minden nagy politikai pártnak el kell fogadniuk azokat.

Vajon egy mandátum elég szerencsésen végigvinni a dolgokat?

A lépéseim hosszú távra szólnak. A dolgokat nem lehet négy vagy öt év alatt megváltoztatni. Ezért akarok olyan kormányt, mely két mandátumot tart,

két mandátumos elnök akarok lenni.

Ma több mint 3 millió román él külföldön. Az „agyak” menekülése jelentős gondja Romániának…

A román eseten túlmenően egy csomó európai állam szembesül a szürkeállomány nyugatra menekülésének ezzel a jelenségével. A fiatal román diplomások Németországba mennek, míg a német vagy francia friss diplomások az Egyesült Államokba. Ez jelentős gond. A fejlődésünkhöz szükségünk van ezekre a fiatalokra. Márpedig a többség rögtön a tanulmányai befejezése után elhagyja az országot. Csak egyetlen módja van annak, hogy rábírjuk őket, a szülőhazájukban építsenek karriert: egy méltányos társadalmi modell bevezetése, mely képes a képességeiknek megfelelő tisztségekbe juttatni a fiatal tehetségeket. Az eltávozottak is majd csak akkor jöhetnek haza…

Talán egy másik lehetőség a külföldi befektetők idevonzása lenne. Ők gyakran ugyanolyan gyorsan távoznak, mint ahogy jöttek, mert elriasztja őket az adórendszer bizonytalansága és a korrupció.

A külföldi tanácsadók 25 éve mondják nekünk, mit kell tennünk, hogy vonzóak legyünk. Tehát ismerjük a receptet. Harcolnunk kell a korrupció ellen, nagyobb átláthatóságot kell bevezetnünk a közszféra eljárásaiba és kedvező, stabilabb törvényi környezetet kell létrehoznunk, különösen az adózás terén. Az a gond, hogy nem elég beszélni erről, szükség van egy elkötelezett emberre is, aki végrehajtja mindazt, amit kell.

Meg fogom tenni, amit kell.

Az ön egyik hatásköre a külpolitika. Milyen irányvonalai lesznek?

Ezen a területen nagyon fontos, hogy megértsék, nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A román külpolitika három pilléren alapul: az Egyesült Államokkal meglévő stratégiai partnerségen, a NATO-val és az EU-val meglévő kapcsolatokon. Ezen a politikán semmit sem fogok változtatni. Ez szavatolja az Európa keleti részén található hazánk biztonságát, és konszenzusos politikai döntések eredménye. Ez az egyensúly annak a bizonyítéka, hogy Romániában meg lehet valósítani egy nagy tervet, éppen a politikai törésvonalakon túllépő megállapodások alapján.

Nemrég megjelent könyvében azt írja, „a románok nem lehetnek másodrangú európai polgárok”. Miként éri majd el, hogy Románia számítson?

Talán meg fogja lepni, de én nem Brüsszeltől várok el mindent. Az Európai Unió minden államával szemben nagy elvárásaim vannak. El kell fogadniuk a gondolatot, hogy az EU sokkal jobban haladna majd előre, ha hű maradna a létrehozásának alapját képező értékekhez, vagyis minden partner egyenlőségéhez. Minden tagállamnak ugyanolyan jogai és kötelezettségei vannak. Nem a különbségek tagadásáról van szó, de ezek – szerintem – sokkal inkább gazdasági jellegűek, mint koncepcionálisak. Mindegyik tagállam demokrácia. Egy részük jól működik, másoknak, a fiatalabbaknak, mint amilyen Románia, egy sor megoldandó gondjaik vannak. De ennek ellenére semmi sem indokolja egy kétsebességes Európa megjelenését. Egyetlen Unió vagyunk.

Tehát azt akarja, hogy Románia a mandátuma alatt bekerüljön a Schengen-övezetbe?

Igen, örülnék, ha így lenne. Az utóbbi években nagyon sok vita volt arról, hogy mi akadályozza hazánk, plusz Bulgária bejutását a Schengen-övezetben. Mi a teendő? A Schengen-szerződés a kezdetekkor inkább „technikai” ügy volt, de most már politikai jelentőségűvé vált. Ha egyetlen Európát akarunk, akkor vissza kell térnünk az eredeti filozófiához.

Melyik országba lesz az első hivatalos látogatása?

Még nem véglegesítettem a programot, de valószínűleg Moldova lesz. Azért, mert Romániának és Moldovának különleges, Európában egyedülálló kapcsolata van. A második talán Brüsszelbe.

Tehát a szomszédos államnak, Moldovának van esélye az EU 29. tagállamává válni?

Ezt szeretném, igen. Novemberben Moldovában is választás volt, parlamenti. Az Európát támogató pártok parlamenti többséggel rendelkeznek és egy kezdeti, nagyon fontos lépés már megtörtént júniusban, a társulási megállapodás aláírásakor. Még hosszú az út az EU-ba, de derűlátó vagyok. Románia pedig segíteni tud Moldovának, hogy bejusson az EU-ba.

Az utóbbi időben eléggé megromlott a Franciaország és Románia közötti szerelmi történet egy nehéz ügy megjelenésével. A romákról van szó. Miként szándékozik kezelni ezt a kérdést?

Minden országnak el kell játszania a szerepét és minden államnak rendelkeznie kell egy tisztességes integrációs politikával. Ez olyan kérdés, amelyet nem tudjuk nemzeti szinten megoldani; erre együtt kell megoldást találnunk. Nem helyezhetjük át ezeket a népességeket egyik helyről a másikra, autoriter módon, ez nem megoldás. Nagyon eltökélt vagyok abban, hogy szerepet vállaljak e kérdésben és megtaláljam a közös megoldást.

Angela Merkel német kancellár levélben gratulált önnek a két forduló között. A romániai nemzeti kisebbséghez tartozik. Az erdélyihez. Ez olyan kapcsolathoz vezethet Németországgal, mely penge módon fog működni, mint egy Mercedes-motor?

Nem tudom, hogy penge módon fog-e működni, és nem tudom, hogy Németországgal azért lesznek-e jobbak a kapcsolatok, mert német etnikumú vagyok. Nem nagyon hiszem. Annyit tudok, hogy a második fordulóban elért eredményem (54%) igazi legitimitást biztosít, ez előnyömre szolgáló aspektus. Nem vagyok új a politikában. És ha az, amilyen vagyok, a politikában jobbá teszi majd a kapcsolatot Németországgal, vagy bármely másik országgal, akkor annak csak örvendeni tudok.

Az elnökválasztási kampány alatt szenvedélyes viták témája volt a sajtóban Románia kapcsolata Oroszországgal. A jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen kapcsolatokat akar Oroszországgal?

Bonyolult téma. Abban a helyzetben vagyunk, amikor a partnereink szankciókat alkalmaznak azért, hogy mindenki betartsa a nemzetközi szerződéseket. Nincs más út, csak együtt játszani a partnerekkel. Nagy hiba lenne az egyénieskedés.

A románoknak 25 év alatt mindenféle elnökeik voltak: „békítő”, technokrata, „játékos”, ahogy elődjét, Traian Băsescut becézték. Milyen lesz az ön stílusa?

Közvetítő, integráló és döntőbíró leszek.

Higgye el, ez egy nehezen kialakítható egyensúly!

A románok sokat várnak öntől, valószínűleg ön is sokat vár tőlük. Miként fogja elkerülni, hogy csalódást okozzon nekik?

Én egyetlen dolgot tehetek, hogy mindent megteszek, amit tudok. És ezt is fogom tenni.

(Az interjú francia változata elérhető itt. – a szerk.)

(A teljes román változat elérhető itt. – a szerk.)