Az Európai Parlament Magyarország példás megbüntetését kéri. Mi és ki következik?

1. Jelzés a Visegrádi Csoportnak

Egyértelmű, vitathatatlan erődemonstráció arról, hogy az EU „kemény magja”, több évnyi komplexusos viselkedés és politikai családokon belüli tárgyalások után kész – minden erejével – harcba szállni a G4-hez (Visegrád) tartozó államok ellen, melyeket különféle európai intézmények végtelen számú jelentésében azzal vádolnak, hogy megsértik az Európai Unió alapvető értékeit, semmibe veszik a jogállamiság alapját, illiberális politikákat hirdetnek és egyre nyilvánvalóbb diktatórikus modellhez közelednek, idegengyűlölő, Európa-ellenes, rasszista üzeneteket küldve, és a kormánypártnak rendeli alá az összes állami intézményt. A Visegrádi Csoport 4 tagországából Lengyelország és Magyarország jelen pillanatban már bekerült a megbüntetési folyamat utolsó szakaszába és politikai értelemben véve a helyzetüket saját politikusaik szégyenletes és teljes mértékben nem kívánatos megbélyegzésnek tartják.

2. Jelzés az EPP-nek

Ez nagyon érdekes szint és itt drámaian megváltozott az eddig létezett egyensúly. Míg az EPP-frakció hagyományosan, mondhatni feltétlenül megvédte a Fideszt és nagyon sokszor Orbán Viktor miniszterelnököt is, most – talán megelégelve azokat a vádakat, hogy a végtelenségig megvédik Orbán „diktátort” (ahogy Juncker egyszer a budapesti vezetőt köszöntötte) – az EPP-sek radikálisan változtattak a hozzáállásukon. A szeptember 11-ei szavazás előtt már megkaptuk Joseph Daul EPP-elnök és Manfred Weber EPP-frakcióvezető üzenetét arról, hogy támogatni fogják Magyarország megbüntetését és – ami ilyen esetekben kevésbé megszokott – nem írták elő, hogy miként szavazzanak az EPP-s európai képviselők. Azért mondom, hogy érdekes, mert az eredmény azt mutatta, miután megérezték, hogy az európai vezetők magára hagyják Orbánt, az EPP 218 európai parlamenti képviselőjéből 116 megszavazta a büntetőjelentést. Tehát lehetséges, állítják egybehangzó források, hogy az elő nem írt szavazásra vonatkozó döntés egy végső teszt egy másik vitában, amire – a legvalószínűbb módon – a jövő héten kerülhet majd sor az EPP-sek ausztriai összejövetelén, amikor megvitatják az Orbán Viktor által vezetett szervezet európai párton belüli tagságának lehetséges felfüggesztését. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ez az Orbán által kirobbantott válság olyan ponthoz érkezett, amikor éppen egy más európai jobboldali pártokat is magával ragadó dominóhatás elkerüléséhez elengedhetetlen meghozni bizonyos jelentős döntéseket. És hogy az európai parlamenti választás küszöbén azt jelezzék a választóknak, hogy olyan lépésről van szó, amely bármikor megismétlődhet.

3. Jelzés az európai parlamenti választási platformok kialakítására

A jelzés véleményem szerint nemcsak a jobboldali pártok szavazóinak szól. Erre az összes mainstream-típusú párt közös állásfoglalásának elfogadása után került sor, melyek annak a hiánytalan és bármiféle lehetséges vagy kialkudható engedmények nélküli tiszteletben tartása mellett tettek hitet, amit a szerződés az „EU alapvető értékeinek” nevez. Majd látni fogják, hogy ez lesz a lényege a jövő tavasszal, Nagyszebenben elfogadásra kerülő ünnepélyes nyilatkozatnak is. E kritériumtól függően alakítják majd ki a jövendőbeli hatalmi köröket Európában és ebből következően fogják magukat pozicionálni a játékban maradó főszereplők. Míg eddig a vita inkább elméleti volt és éppen ez tette lehetővé az Európa-ellenes és euroszkeptikus politikai platformok megerősödését, most, a nyilvánvaló veszéllyel szembesülve világos, hogy elkezdődik egy egészségügyi védőövezet kiépítése.

4. Jelzés a más európai politikai családokon belüli, hasonló gondok esetében történő lépésekre vonatkozóan

Ne feledjék, hogy az Európai Parlament az EPP és a szociáldemokraták hatalmi játékán alapul, egyes kisebb, de a szavazati többség megszerzéséhez lényeges frakciók szívesen látott részvételével. Ezért aztán, szerintem, a PSD-seknek (Szociáldemokrata Párt), például, aggódniuk kellene azon szóbeszédek miatt, melyek szerint mélyreható tárgyalások zajlanak a politikai frakciók között, melyek során Románia neve a következő a Lengyelországgal és Magyarországgal kezdődő listán. Pontosan úgy, ahogy – talán szimmetria-megfontolásokból is – azt is mondják, hogy az európai szocialisták készek lennének feláldozni Liviu Dragnea PSD-jét, ha – mint azt hallani lehet – a következő EEM-jelentés (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) olyan súlyos lesz, mint amilyennek mondják, és belekerül az összes román igazságszolgáltatással kapcsolatos gond és a törvényhozási rendszerben végrehajtott változás. Mindezeket kétségtelenül befolyásolja az augusztus 10-ei tüntetés erőszakos letörése által kialakított teljes mértékben undorító légkör. 

Nem hiszem, hogy forrásaim távol állnának a valóságtól.

Elmondtam már, hogy Romániában a kormányzat részéről egymást érik az üzenetek, melyek országként sebezhetővé tesznek bennünket és tálcán kínálják az érveket azoknak, akik bűnbakot keresnek. Minél törékenyebbet és külső támogatás nélküli országot keresnek az európai játékok következő szakaszához, egy olyant, amely önmagából csinál tökéletes célpontot az összes későbbi retorikához, melyek Európai alapértékeinek védelmére és a jogállamiság megóvására vonatkoznak majd. Ez körvonalazódik, a vezetőink pedig szó nélkül lapulnak a fűben és semmi más nem érdekli őket, csak az, hogy minél gyorsabban megfojtsák az osztályellenségeket és a saját pártjukon belüli árulókat. És íme, így múlik el az időnk és merítjük ki azt a vékony külföldi presztízsünket, amivel még rendelkeztünk.

És ez még csak a kezdet.