A xenofób nacionalizmus feltámadása

Két héttel ezelőtt az Egységes Románia Párt (PRU) képviselői, Sebastian Ghiţă és Bogdan Diaconu azzal fenyegetőztek, hogy törvénytervezetet nyújtanak be a Parlamentben, mellyel megtiltanák, hogy köztisztségeket töltsenek be Romániában azok, akik az utóbbi öt évben olyan civil szervezetek tagjai voltak, melyek támogatást kaptak Soros György amerikai milliárdostól. Ezt a „fordított lusztrációt” azok az Erdoğan-rezsim által a kudarcba fulladt nyári puccskísérlet után elindított törökországi tisztogatási műveletek ihlették, melyek során a közintézményekből eltávolítják a „Gülen-hálózat” tagjait, valamint egy hasonló oroszországi törvény, mely arra kötelezi a külföldi finanszírozású civil szervezeteket, hogy külföldi ügynökökként vetessék magukat nyilvántartásba. Egy másik képviselő, Ninel Peia, akit időközben kizártak a PSD-ből (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), mert azt állította, hogy az év elején az oltások okozták több Argeş megyei gyermek halálát, egy „hírportálon” zavartalanul megjelentetett egy szöveget, melyben nyíltan besúgásra és nyilvános megbélyegzésre szólít fel: „Románok, ha ismertek ilyen, Soros által közvetlenül vagy közvetve lefizetett zsoldosokat, ha információtok van ilyen aljas árulókról, akkor álljatok mellénk,

legyetek tagjai a hazafiság utolsó erődjének, a románizmus utolsó bástyájának.

Leplezzétek le a gazembereket! A kommentárokhoz csatoljátok az áruló fényképét, nevét, tisztségét és azt, hogy miként árulta el a Hazát és a Nemzetet!”.

De Victor Ponta volt miniszterelnök az igazi civilszervezet-ellenes és Soros-ellenes politikus, aki az utóbbi évben egy egész elméletet dolgozott ki a Románia elleni sorosista összeesküvésről. Egyik legutóbbi állásfoglalásában, amire a Gabriel Oprea mentelmi joga elleni tüntetések kapcsán került sor, Ponta azt állítja, hogy „3.000 ember vonul ki az utcákra, akiket ugyanaz a 100 ember biztat erre, akik a Propaganda honlapjain írogatnak, vagy a Rendszer által ellenőrzött (az állammal szemben nyakig eladósodott) televíziókban beszélnek. Soros néhány (régebbi, vagy újabb) bérence szokott mellettük megjelenni, hogy lefényképeztessék magukat és leszedjék a gyümölcsét – minden ősszel sor kerül a tüntetések «Fesztiváljára» –, állandóan Oroszországról, korrupt politikusokról, halott emberekről beszélnek, akiknek tragédiája éppen jól felhasználható, és a «megmentésről», mely mindig külföldről érkezik, vagy mindenképpen olyan valakitől, aki nem rendelkezik a románok «rossz tulajdonságaival»!”. Ponta nem csinál titkot abból, hogy mit ért „Soros bérencei” alatt: „Azok a polgárok, akiket arra készítettek fel, támogattak és fizettek, hogy belülről ártsanak, romboljanak, mondják és tegyék azt, amivel a külföldi ellenfelek nem akarják közvetlenül bemocskolni a kezüket! Monica Macovei az egyik prototípusa a romániai «bérenceknek» - akit folyamatosan fizetnek és támogatnak, teljesen híján van bármilyen szégyenérzetnek, vagy lelkiismeret-furdalásnak, Románia hivatásos rágalmazója, akit Románia ellen harcoló civil szervezetek «ültettek be», akiből aztán miniszter és euroképviselő lett”. Macovei mellett állítólag szintén a „bérencek” közzé tartoznak Raluca Prună és Cristian Ghinea jelenlegi miniszterek, valamint azoknak a civil szervezeteknek a képviselői, melyek Románia modernizálásáért küzdenek, és azért, hogy átláthatóság, szakmaiság és feddhetetlenség tekintetében a román intézmények szinkronba kerüljenek a nyugatiakkal. A „propagandát” a román piacon még megmaradt néhány nyugatbarát kiadvány képviseli, ezt is beleértve.

Hogyan lett Soros nomina odiosa Romániában?

A Soros Alapítvány vagy a Nyitott Társadalomért Alapítvány által finanszírozott programokat és ösztöndíjakat 27 éven keresztül a román elit modernizálása, nevelése és képzése tényezőinek tekintették. Az utóbbi évben viszont Soros a „nemzetellenes” szinonimája lett, e programok haszonélvezőit pedig azzal gyanúsítják, hogy „idegen ügynökök”, „egy párhuzamos állam létrehozására törekvő hálózat tagjai”. Mindenesetre tisztátalan személyek, akik megbélyegzést érdemelnek. Időközben a Ziua közzétett egy feketelistát – Soros listája –, melyre fölkerült a civil társadalom szinte valamennyi képviselője, az állam volt és jelenlegi hivatalosságai, a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) igazgatója, de a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS) szinte összes volt és jelenlegi tagja is. Mások nem kevesebb mint 22.000 olyan személyt találtak, akik „sorosista” civil szervezetek ösztöndíjaiban és támogatásaiban részesültek, és elítélték a „Romániát belülről romboló” „Soros-hadsereget”.

A „sorosisták” ellen az utóbbi évben indított nyilvános nacionalista támadások a 2015. novemberi tüntetésekből erednek, melyek a Ponta-kormány lemondásához vezettek. Akkor alig néhány órával később Ghiţă úr Realitatea TV-je (valójában a România TV-ről van szó – a szerk.) egy sor „leleplezést” kezdett el sugározni, melyekben egyértelműen azt állították, hogy a Colectiv utáni (egy bukaresti szórakozóhelyen a korrupt közigazgatás elmaradt engedélyeztetési és ellenőrzési tevékenysége miatt több tucatnyi fiatal halt meg egy tűzesetben – a szerk.) tüntetéseket Soros civil szervezetei sajátították ki, melyek célja az volt, hogy a legitim kormányt egy Brüsszelből irányított bábkormányra cseréljék, mely a román érdekek rovására külföldi érdekeket szolgál. A PSD aztán fenntartotta ezt a „politikai irányt”: Liviu Dragnea a múlt hónapban „nemzetellenesnek” nevezve a Cioloş-kormányt.

Időközben azonban a szörnyek elkezdtek ellenőrizhetetlenül előmászni a dobozból. A virtuális tér megtelt nacionalista-ortodoxista honlapokkal, melyek az oltóanyag és a biometrikus útlevelek elleni lázadást ötvözik a „sorosista okkult szervezetekkel” szembeni gyűlölettel, melyet hol baloldali, hol „neoliberális” jobboldali összeesküvésként mutatnak be. Ghiţă és Ponta eddig tartózkodtak attól, hogy Soros zsidóságára utaljanak, de Roşca Stănescu és az említett honlapok sokasága már nem ennyire finnyásak. A „sorosista összeesküvést” nagyon hamar felruházták a „zsidó összeesküvés” minden jellemzőjével. A „sorosizmusellenesség” egyre inkább az antiszemitizmus egyik formájává válik.

Gazdasági hazafiság és csoportérdekek

A politikai és vallásos retorikán túlmenően, mely hangvételében és kifejezésmódjában nem különbözik túlságosan a vadimista (Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt volt vezetője – a szerk.) jellegű régi nacionalizmustól, az új nacionalizmusnak erős gazdasági dimenziója is van. A diskurzus általában véve azokra a vádakra épül, hogy a multik a „Nyugat gyarmatává” változtatták Romániát és a román államnak vissza kell térnie a gazdaságba, hogy visszaszerezze a „nemzeti méltóságot”: a gazdasági hazafiság/nacionalizmus eszméjét Adrian Năstase vitte be a politikai térbe és azóta a román pártok kvázi-hivatalos doktrínájává vált, vállalt irányultságuktól függetlenül.

A kormány a múlt héten közzétett egy memorandumot, melyben bemutatta, milyen stratégia szerint adnák el olyan állami vállalatok kisebbségi részvénycsomagjait, mint a Hidroelectrica, az Olténia Energetikai Komplexum, a CFR Marfă (vasúti teherszállító – a szerk.), a CN Aeroporturi Bucureşti (a bukaresti repülőtereket kezelő vállalat – a szerk.), vagy a CN Administraţia Porturilor Maritime Constanţa (a konstancai kikötőt kezelő vállalat – a szerk.). Már évek óta elindított, a külföldi finanszírozókkal végigtárgyalt és minden kormány – a Ponta-kormányt is beleértve – által vállalt, de sohasem lezárt folyamatokról van szó. A memorandum világosan rögzíti, hogy a stratégiai cégekben – Hidroelectrica, Otopeni-repülőtér, konstancai kikötő – az állam megőrzi a többségi részvénycsomagot, Costin Borc kormányfő-helyettes pedig nagyon is egyértelművé tette, hogy „a cég fejlesztése a cél, a tőzsdére vitele pedig átláthatóbbá tenné a vállalat teljesítményét és implicit módon jobb irányításhoz és jobb eredményekhez vezetne”.

A tervvel szembeni ellenállás furcsa együttgondolkodást mutatott olyanok között, akiktől ezt a legkevésbé lehetett várni. Traian Băsescu hajdanán, vagyis éppenséggel 2011-ben a tőzsdei bevezetés és a kisebbségi részvénycsomagok eladásának nagy híve volt, éppen azért, hogy átláthatóbbá tegyék az állami cégek irányítását. Most, a többi politikussal egybehangzó módon, felfedezte a gazdasági hazafiságot: „Áruba bocsájtani a konstancai kikötő és az Otopeni-repülőtér, az ország szuperstratégiai létesítményeinek részvényeit… A TAROM-ot akár holnap is eladhatod, de az Otopeni-repülőtérnek az állam tulajdonában kell maradnia. A földközi medencében a konstancai a legfontosabb kikötő”, jelentette ki vasárnap este. Igaz, de ugyanennyire igaz az is, hogy a konstancai kikötő fejőstehén. Az idők folyamán a PDL (Demokrata-Liberális Párt – a szerk.) a kikötő irányításának kulcspozícióiba helyezte a saját embereit, míg a PSD egyenesen Mazăre (Radu Mazăre, Konstanca korrupciós ügyekbe keveredett volt polgármestere – a szerk.) irányítása alá helyezte azt. A kikötői tevékenység átláthatóbbá tételére tett bármilyen erőfeszítés a pártok egyik jelentős pénzforrására jelentene közvetlen veszélyt. Amúgy

a konstancai kikötő egy erősen nacionalista jellegű városi legenda eleme.

Eszerint Hollandia nem a korrupció miatt ellenzi Románia csatlakozását a Schengen-övezethez, hanem mert attól a versenytől fél, melyet a konstancai kikötő jelentene a rotterdami kikötőre nézve és ezért masszív, ha nem éppenséggel többségi tulajdonrészt követel Konstancán. Hiába cáfolta ezt Cioloş, a nacionalistáink jobban tudják.

Dragnea azt dörögte ugyanazon az estén, de egy másik tévében, hogy semmit sem akar eladni, holott az a kormány is egyetértett ezekkel az eladásokkal, melynek ő is tagja volt: „Romániának nincs oka eladni kisebbségi vagy többségi részvénycsomagokat. Egy technokrata, legitimitás nélküli kormány nem teheti meg. Ezeknek a vállalatoknak Románia fejlődéséhez kell hozzájárulniuk, Romániának többé már semmit sem kell eladnia.” Dragnea nagyon jól tudja, hogy ezeket a kisebbségi részvénycsomag-eladásokat nem lehet a választásig lezárni, de a pillanatnyi érdekek azt diktálják, hogy rátaposson a nacionalista gázpedálra. Különben a Parlamentben éppen ebben a hónapban vitattak meg egy PSD-s törvénytervezetet, mely a következő öt évre jegeli a privatizációkat. Az egyik kezdeményező, Florinel Butnaru összefoglalta a gazdasági nacionalizmus kvinteszenciáját: „Megvitattuk, a haza nem eladó! Pont! Románia. A föld, a vizek, az altalaj, a román nép vagyona, gazdagsága. Van ellenvetés? Adjátok el a sajátotokat! Hogyhogy, nem tudjátok, milyen vagyonnal és tulajdonnal rendelkezik Románia? Érthetőbben: altalajok, gátak, gyárak és üzemek.” Ennek a Florin Georgescuból ihletett projektnek viszont nem a „nemzeti vagyon” megőrzése a kulcsa, bármi lenne is ez, hanem a csalárd privatizációkkal megszerzett összes aktíva visszaszerzése az államnak. Ugyanennek kellene történnie a csalárd módon a Tulajdonalapba bevitt aktívumokkal is. Más szavakkal, nemcsak blokkolni kellene a privatizációkat, hanem államosítani kellene és az államnak erőteljesen vissza kellene térnie a gazdaságba.

A PNL sem hagyta ki a lehetőséget, hogy kifejezze gazdasági nacionalizmusát, melynek a szupermarketekről szóló törvényben adott hangot, mely arra kötelezi a kereskedőket, hogy az élelmiszeripari termékek 51 százalékát a helyi és regionális „rövid beszerzési láncolaton” keresztül szerezzék be.

Tehát nemcsak Ghiţă, Marian Munteanu és a géta-dák ortodoxok akarják megvédeni a külföldiektől a „román tőkét” és az ország forrásait. Pártokon átnyúló jelenségről van szó, mint a korrupció esetében.

Mi a nacionalisták célja: egy Nyugattól elszakadó Románia

A nacionalista pártok legutóbbi inflációja ellenére – Egységes Románia Párt, Szövetségünk Románia, Nemzeti Erő –, ezek egyike sem képes elég szavazatot gyűjteni, hogy átlépje a választási küszöböt. A TNS által a Nicuşor Dan USR-je (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) és az Agenţia de Rating Politic által készített legutóbbi két felmérés eltérő számadatokkal, de a parlamentbe bejutó pártoknak ugyanazt a sorrendjét mutatja: PSD, PNL, USR, ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) és RMDSZ. Hol vannak tehát a nacionalista szavazók? Idén nyáron, a Nagy-Britanniában tartott népszavazás után az IRES felmérése szerint a románok 14 százaléka szavazna az EU-ból való távozásra. Ez az Európa- és nyugatellenes kemény mag nem tömörül egyetlen pártba. Vagy több szervezet között oszlik meg, vagy közömbös a választásokkal szemben, mert nem érzi képviseltetve magát. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a mostani választást egy civil, „enkáeszes” eredetű szervezet, a 9-10 százalékosra becsült USR felemelkedése fogja meghatározni. Ez szembemegy a nacionalista irányvonallal, és ha tovább erősödik, veszélyt jelenthet egy esetleges választások utáni PSD-ALDE hegemóniára, ezért egyre hevesebb nacionalista támadásoknak lesz kitéve. A hangot már meg is adta ugyanaz a Roşca Stănescu, aki szerint az USR „globalista irányultságú nemzetellenes profilú civil szervezetek terméke” és, természetesen, „a sorosista hálózat által irányított párt” és e támadások fokozódására kell számítanunk, főleg, hogy az USR Dacian Cioloş kormányfőhöz kötné az imázsát, akit szintén azzal vádolnak, hogy a „multinacionális okkult szervezetek kormányát” vezeti. Minél inkább folytatódnak ezek a támadások, annál nagyobb esélye lesz annak, hogy a nacionalista választók átköltöznek a PSD–ALDE táborba, ami azt jelenti, hogy a PRU-nak, az ANR-nek, a FN-nek és más hasonlóknak az ideológiai „nyúl” szerepét szánják, melyek a verseny végén kényelmes többséget biztosíthatnak a Dragnea–Tăriceanu szövetségnek, mely megmenti a román gazdákat, a román termelőket, a román tőkét és az ősi ortodox hitet a nyugati újgyarmatosítók rohamától.

De ezek a választási számítások és stratégiák csak egy részét képezik az idegengyűlölő nacionalizmus újjáélesztése céljainak. A többi sokkal sötétebb és veszélyesebb Románia jövőjére nézve. A „sorosista hálózattal” és a „sorosizmussal” szembeni szemrehányások egyike

a „globalizmus” vagy „globális kapitalizmus”.

Ez nem túl eredeti vád, a nyugati populista szervezetek arzenáljából vették át, az alt-right-tól a szélsőbalig, Donald Trumptól Orbán Viktorig, Marine Le Pentől a Podemosig, az 5 Csillag Mozgalomig vagy a Szirizáig. Kelet-Európa esetében tudjuk, hogy miként fest ez az elmélet: a kelet-európai országokat felvevőpiaccá változtatják, potom pénzért megszerzik az ipart és a „nemzeti” forrásokat, a lakosságból pedig olcsó munkaerőt csinálnak. De mi lehetne erre a válasz? Gazdasági protekcionizmus és kilépés a globális kereskedelmi körforgásból? Egy ellenséges jogrend, mely elriasztaná a külföldi beruházásokat? Oroszország és Kína felé fordulás, ahogy azt Adrian Năstase és Victor Ponta nyíltan hirdeti? A magáncégek államosítása, vagy akár a magántulajdon kisajátítása? E „lépések” bármelyike gazdasági katasztrófát okozna Romániának, elsősorban mert megsértenék azokat a kötelezettségeket, melyeket Románia az EU-csatlakozással vállalt és törést okozna Románia és Európa, a román termékek fő felvevőpiaca között. És akkor mi a cél? Ha újra megnézzük az összes fentebbi „hazafias” lépést, van egy közös elemük: az állam szerepének jelentős megerősítése a gazdaságban és a társadalomban. Az új nacionalizmus ideológusainak az a végső célja, hogy egy szűk körű oligarchia számára visszaszerezzék a források állami intézményeken keresztüli kiaknázásának mechanizmusai feletti ellenőrzést, amit a privatizációval, az átláthatóbbá tétellel, a közbeszerzési eljárásoknak az európai normákhoz való igazításával és a korrupcióellenességgel kezdenek elveszteni, melyek mindegyikét a civil szervezetek és a nyugatbarát „sorosista” kiadványok támogatnak. Ha pedig ennek az az ára, hogy szakítani kell Európával és újra Oroszország felé kell fordulni, akkor úgy tűnik, hogy ezek az érdekcsoportok ezt készek megfizetni. Végső soron az ortodox és korrupt oroszok közelebb állnak hozzánk, mint az amerikaiak, akik kapitalisták, idegenek és ráadásul még zsidók is, nem igaz?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.