A Székelyföld titka

2017-ben is tanúi voltunk a magyar kormány és az RMDSZ egyes politikusainak az etnikai kritériumokon alapuló autonómiára vonatkozó szélsőséges retorikája megnyilvánulásának. A retorika, az utóbbi évekhez hasonlóan, az úgynevezett Székelyföldre összpontosított.

Talán kevésbé ismert, hogy vannak különbségek a magyarok és a székelyek között. Bár egyaránt magyarul beszélnek, több elmélet is létezik a székelyek etnikai eredetéről. Autonómiájuk bizonyos katonai kötelezettségek teljesítésén alapult. A székely területeken nem léteztek nagybirtokok és nemesség sem. A székely kontingensek hozzájárultak III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) és II. (Vitéz) Mihály (Mihai Viteazul) nagy katonai győzelmeihez. A székelyek többször is fellázadtak a magyar királyok, az erdélyi fejedelmek és a Habsburg hatóságok ellen. Katonai szerepük 1851-ben, a három határőrezred felszámolásával ért véget, 1876-ban pedig a régi székely székek is eltűntek.

A XIX. században zajlott le a székelyek csatlakozása a magyar nemzet értékeihez. A közös nyelv volt a fő motiváció, mely fontosabb volt az eltérő hagyományoknál és szokásoknál.

A székelyek sohasem tekintették magukat a román állam polgárainak.

Úgy hitték és hiszik, hogy az 1918-as Egyesülés történelmi baleset volt és valamikor sikerül majd ezt megváltoztatniuk. A székelyekben még mindig él hajdani kiváltságaik tudata és ahhoz szoktak hozzá, hogy mindig követeljenek maguknak ezt-azt. A régi kiváltságok tudata vezetett oda, hogy a többi erdélyi magyarok fölött állóknak tekintsék magukat. Szellemük a székelyek hősiességéről és a székelyek autonómiájáról szóló történelmi mítoszokból táplálkozik. Nem fogják fel, hogy már jóval 1918 előtt elvesztették autonómiájukat.

A bolsevik eszmék visszhangra találtak a székelységen belül és egyes székely vezetők egy szovjet modellt követő székely köztársaság létrehozását hirdették. Még egy székely enklávé Románia közepén történő létrehozásának ötlete is felmerült, mely a magyar állam része lett volna. Annak ellenére, hogy Magyarországon 1919-ben minden történész szerint bolsevik forradalom zajlott, melynek egy szovjet magyar állam létrehozása volt a célja a szovjet Oroszország mintájára, a székelyek történelméről szóló 2012-es tankönyv szerzői demokratikus polgári forradalomnak tartják ezt a forradalmi megmozdulást. Az Antant 1919. március 20-án felszólította Magyarországot, hogy vonuljon ki Erdély területéről. Nagyjából ebben az időszakban a magyar Fővezérkar egyik magas rangú tisztje a Szovjetuniónak az Antant imperializmusával szembeni hazafiságát dicsérte (ami Orbán Viktor diskurzusához hasonlít). A revizionizmusnak 1919 és 1940 között a papok, egyes úgynevezett civil szervezetek és a külföldi magyar diaszpóra voltak a végrehajtói a terepen (akárcsak jelenleg). Ebben az összefüggésben nem szabad megfeledkezni a Szovjetunió nyomásgyakorlásáról sem, így Sztálin nyomására 1952-ben, a szocialista államok között egyedülálló módon, létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt.

A Szovjetunió az 1956-os események, de főleg 1968 után

fő nyomásgyakorlási eszközként használta fel Magyarországot a Moszkvától túlságosan független Romániával szemben.

Ez magyarázza a romániai magyar etnikumúak agresszív viselkedését is, amelyet a budapesti kormány már a 70-es évek óta bátorít. Azt a gondolatot ültették el a román állampolgárságú magyarok tudatában, hogy Romániát meg kell büntetni a szocialista tömbön belüli független viselkedése miatt. Ennek a kérdésnek a felkorbácsolása Moszkva érdekét szolgálta, mert nagyon jól el tudta rejteni a besszarábiai (moldovai) románokkal szembeni visszaéléseket és asszimiliációs politikát, amely egyedülálló eset volt a Szovjetunióban, sőt még az 1945 utáni Európában is. Ezzel kapcsolatosan a szovjet hivatalosságok többször is kihangsúlyozták, hogy Románia egyes szomszédainak

területi követelései lehetnek, ha túlságosan erőltetik a románok és a Moldovai SZSZK lakosai közös eredetét.

Szintén e történelmi kontextusban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a XVIII. század elején számos magyar református érkezett Bukarestbe. A Berceni városrész Bercsényi Miklós tábornokról kapta a nevét. Egy újabb magyar hullám az 1848-as magyar forradalom leverése után érkezett Bukarestbe. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint, akkor 24 052 magyar élt Bukarestben, a lakosság 3,76 százaléka. Ők főleg székelyek voltak. 2002-ben már csak 5834 magyar volt, ami a város teljes lakosságának a 0,3 százalékát jelentette, 2011-ben pedig 3359 (0,18%). Bukarestben később, még a kommunista korszakban is működött a Magyar Középiskola, a jelenlegi Ady Endre Középiskola.

Romániában 1950-ben zajlott le az első közizgatási átszervezés, szovjet mintára. Az 58 megyéből 28 régiót és 177 járást csináltak. 1952-ben sor került e rendszer elő átszervezésére, melynek keretében, a volt Maros és Sztálin régiók 10 járásának összevonásával létrehozzák a Magyar Autonóm Tartományt.

Mi az autonomista retorika igazi célja?

Egy esetleges egyesülés a Moldovai Köztársasággal, a demográfiai hanyatlással párosulva, mely hangsúlyosabb azokban a térségekben, ahol a magyarok kisebbségben vannak, 5-10 éven belül a magyar választók arányának 5 százalék alá csökkenéséhez vezetne.

A magyarok előnyét az adja, hogy sokkal fegyelmezettebben vesznek részt a választásokon, mint a románok. De a magyar politikusoknak közép- és hosszú távon csak akkor van esélyük jelentősebb pénzügyi forrásokhoz hozzáférni, ha ellenőrizni tudhatnak három-öt megyét és egy regionális parlamentet. Romániában a hivatalos adatok szerint 1 431 807 magyar él, ebből 668 471 Kovászna, Hargita és Maros megyékben, az úgynevezett Székelyföldön. Ez a Románia területén élő magyarok nagyjából 46,69 százalékát jelenti. A 222 481 lakosú Kovászna a legkisebb megye, a lakosság több mint fele falun él. Közülük 164 158 magyar etnikumú, vagyis a megye teljes lakosságának 73,81 százaléka. Hargita megyének 325 127 lakosa van, több mint 56 százalékuk él falun. 276 038 magyar etnikumú, vagyis a teljes lakosság 84,61 százaléka. Maros megye egyben a legnagyobb is, itt 580 672-n élnek, ebből 48 százalék falun. Itt 228 275 magyar etnikumú él, vagyis a lakosság 39,26 százaléka. A Maros–Kovászna–Hargita régió (Székelyföld)

Románia egyik legszegényebb térsége és az utolsó előtti helyen lenne az RMDSZ 16 megyés területi átrendezési terve alapján.

A két világháború között is voltak próbálkozások az (akkori – a szerk.) 71 megye átalakítására. Ennek megfelelően ezeket 1929 és 1931 között hét minisztériumi igazgatóságba szervezték, 1938 és 1940 között pedig tíz tartományba. A székelyek ugyanebben az időszakban négy megye területén éltek (Csík, Maros, Udvarhely és Háromszék).

Ha már felvettem ezt a székely kérdést, akkor a személyes tapasztalatomat is hozzátehetem. 2002 és 2005 között oktatói tevékenységeket folytattam ott. Azt hiszem, ezeket a feszültségeket főleg politikai szinten korbácsolják fel. Az egyszerű emberek szintjén ezek a kérdések sokkal kevésbé hangsúlyosak, ezt bizonyítják a vegyes házasságok is. Az RMDSZ-es politikusok közül sokakat inkább a saját érdekeik foglalkoztatják, mint az őket megválasztó polgárok képviselete. Sem én, sem a munkatársaim nem éreztünk semmilyen ellenségességet és minden magyar vagy székely származású hallgató tudott románul. Közülük elég sokan tudatában voltak annak, hogy semmi esélyük sincs a származási megyéjükön kívül, ha nem tudnak románul is. Azoknak pedig, akik el sem hagyják a falujukat, nincs szükségük román nyelvtudásra.

Megpróbáltak még párhuzamot vonni a katalóniai helyzettel is. De nagy különbségek vannak. Az első az, hogy Spanyolország egyik legfejlettebb régiójáról beszélünk, a másik pedig az, hogy a tartomány lakóinak csaknem harmada azt állította, hogy csak katalánul tud.

A hivatalos nyelv ismerete az Európai Unió bármely államában kötelező.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az RMDSZ-es vezetők közül sokan – a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) vezetőihez hasonlóan – ellenségei a korrupció elleni harcnak. Talán érdemes megnézni egyes RMDSZ-es politikusok családi és érdekeltségi hálózatát, az 1989-ig terjedő időszakot is beleértve. Ugyanakkor egyes forrófejűeknek el kellene azon gondolkodniuk, hogy a Székelyföld képes lenne-e pénzügyi szempontból is autonómmá válni. Mert szép dolog az autonómia a román kormány pénzén.

Székelyföld autonómiájának geopolitikai célja ugyanaz, mint bármely orosz modell alapján létrehozott enklávéé.

Oroszország egy oroszajkú kisebbség hiányában próbálkozik ezzel, mint Moldovában vagy Ukrajnában. Orbán Viktor közvetítésével, aki pedig az RMDSZ-es vezetők egy részét tartja ellenőrzése alatt. A magyar miniszterelnök – Liviu Dragneához hasonlóan – Putyin vagy Erdoğan modellje felé hajlik és egyre inkább Oroszország szatellitjévé válnak. Magyarországról rossz kép alakult ki úgy az Európai Unióban, mint ahogy az Egyesült Államokban is. Ilyen körülmények között nem kellene azon csodálkoznunk, hogy a PSD hirtelen beleszeretett az RMDSZ-be. A „székely kérdés” Oroszország és Magyarország általi kezelése száz éve változatlan. Mindenesetre Vlagyimir Putyin a szovjet korszakban terjesztett „két áll, egy kecskeszakáll és egy füstös bajusz” mondást akarja Románia esetében alkalmazni (a szerző egy Păstorel Teodoreanu epigrammára utal, kicsit nehezen érthető módon – a szerk.). De, ahogy a román mondja: „Nem az a hülye, aki kér, hanem az, aki ad.”

Az alcímeket a szerkesztőség adta.