A Romániával dacoló büntetőügyes-etnikai „testvériség”

Egy kis szünetre vágyom a győzelem-palotai (a kormány székháza – a szerk.) „nem-konfliktusos” hölgy által okozott hat hónapnyi hisztérikus röhögőgörcs után. Ez azért már túlzás, hagyjatok bennünket egy kicsit levegőhöz jutni, az egész világ rajtatok röhög és ez semmilyen örömöt nem okoz nekünk, mert nem a ti, a PSDragneás szerencsétlenek bőrére megy a játék, nem a fél évszázaddal visszavetett Romániátokról van szó; a mi Romániánk, a felelős és fájdalmait átérző emberek Romániája a tét. Fizessen Dragnea, hiszen van miből, egy-egy okos szóvivőt, minden egyes ostoba kormánytag mellé, hogy többé ne lássuk, miként beszélnek összevissza anélkül, hogy felfognák, mit is mondanak, mint a „Pristinás” Dăncilă vagy a „sertés-holokausztos” Daea. Hogy a fenébe nem sül le a pofátokról a bőr, nyomorultak?!

Tehát, tartsunk egy kis szünetet és beszéljünk komoly dolgokról. Például

arról a dacolási leckéről, melyet az RMDSZ-es vezetők, a polgármestereik, az ehhez az etnikai párthoz tartozó hatóságok adnak elő nekünk.

A Bukaresttel való dacolásról, a Romániával való dacolásról. Együttélőink érdekes formáját eszeltek ki a román Hatalmi Központtal való dacolásnak: az azonos etnikai csoporthoz tartozó bűnözőkkel vállalt szolidaritást, etnikai áldozatoknak állítva be magukat.

Ezt már régebben elkezdték, most egyértelműen napirendre tűzik: pénzt gyűjtenek az összes polgármestertől, megyei tanácsi elnöktől, decentralizált intézményi vezetőtől és bárkitől, aki jelentkezik, hogy kifizessék azokat a bírságokat, melyeket bíróságok szabtak ki azokra a magyar etnikumú hatóságokra, melyek nem tartják tiszteletben Románia alkotmányát és törvényeit.

Konkrétan a Székelyföld jelképeinek a kitűzéséről van szó,

ami miatt néhány székelyföldi polgármestert egyáltalán nem elhanyagolható, 40.000 és 90.000 lej közötti összegekre bírságoltak meg.

A sepsiszentgyörgyi-kovásznai Antal és Tamás (Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterről és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnökről van szó – a szerk.) egyelőre megúszták. De nem hiszem, hogy örülnek ennek, ugyanis egyfajta verseny van köztük, hogy ki dacol erősebben és fájdalmasabban Bukaresttel, Romániával, a centenáriumi nemzettel. És, hogy a magyar hatóságok ne akadjanak fenn egy "csonknyi” bírságon, megtalálták a megoldást: majd kifizetik az RMDSZ politikai vezetői. Felmerül bennem a kérdés, miért nem fizetnek a többségi koalícióért is, hisz amúgy is megszavazzák a PSD–ALDE-val (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) az amnesztiát, a közkegyelmet, az igazságszolgáltatás megfojtását és az „ártatlanok”, a politikai vagy etnikai rendőrség áldozatainak kiengedését a börtönökből.

Ha ez nem dacolás, akkor én nem értem a kifejezést. És itt

nem egyetlen, esetleg igazságtalannak tartott ítélettel való dacolásról van szó, hanem egy nemzettel és egy országgal való dacolásról.

Egy RMDSZ által Budapesttel összehangolt akcióról, ahonnan a magyar testvéreink megkapják a teljes pénzügyi, erkölcsi, logisztikai támogatást, amelyre szükségük van. Ezt a magyar vezetők többek között Tusnádfürdőn is elmondták, ahol azt kérték az európai kormányoktól, hogy „adjanak helyes választ a Trianon által képviselt gondokra”.

A magyarországi és magyar vezetők (remélem, hogy ezt a különbségtétel megtehetem anélkül, hogy megbírságolna az Országos Diszkriminációellenes Tanács, a CNCD…) koherens választ kaptak Tusnádfürdőn (az eredeti szövegben az „ungur” és „maghiar” kifejezések szerepelnek a „magyarországi” és a „romániai magyarok” jelölésére – a szerk.). Mihai Răzvan Ungureanu volt kormányfő a saját nyelvükön elmondta nekik, hogy „az Európai Uniót nem azért hozták létre, hogy bosszút álljanak a történelmen, hanem a béke felépítésére, a múltba ragadt tekintetek pedig nem vezetnek a jövő felé”. Helyes, elegáns és szép, MRU tudja, hogy mit és miről beszél. De ami a „bűnözővel való szolidarizálást” és a „Romániával való dacolást” illeti, az RMDSZ-es vezetők nem kaptak és nem is fognak kapni semmilyen választ a romániai hivatalosságoktól.

A román kormány nem hallja, nem látja, nem érzi a nevetségességet és a nemzettel való dacolást.

A PSD–ALDE koalíció nem kockáztatja meg, hogy megharagítsa magyar szövetségeseit, akik egy adott pillanatban csökkenthetnék annak a parlamenti analfabéta többségnek a szavazatait, melyet a távolmaradásunkkal hoztunk a saját fejünkre 2016-ban.

Az RMDSZ-es vezetők biztatása nagyon világos: sértsétek meg a törvényt, magyar testvérek, nincs nekünk semmi dolgunk Bukaresttel, mi nem vetjük alá magunkat a román Igazságszolgáltatásnak, mi más nemzetséghez és más törvényekhez tartozunk, mi mindig támogatni fogjuk minden olyan cselekedeteket, mely a Romániával és Trianonnal való dacolást feltételezi.

Így fordítom én le az RMDSZ szolidaritásvállalását azokkal a „hősökkel”, akik megsértik a törvényt és akiket a román Igazságszolgáltatás megbüntet. Sok mindent megtanultak a magyar vezetők a pészédés politikai haverjaiktól, akik szintén támogatják – igaz, kevésbé látványosan – a pártjukhoz tartozó büntetőügyeseket és elítélteket. Ami semmilyen örömet sem okoz nekünk, találhattak volna maguknak más mentorokat, ugyanis a büntetőügyes-etnikai „testvériség” minden normális embernek hidegrázást okoz.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.