Még akkor sem, ha ezért sovinizmussal vádolják. Szatmárnémeti magyar városvezetőjét pont ez a vád érte. Hogy miért? Olvassák csak.
Az utóbbi napokban valóságos csaták zajlottak a szatmárnémeti elektronikus médiában azzal kapcsolatosan, hogy a polgármesternek viselnie kellett volna a háromszínű vállszalagot, amikor az elnökkel találkozott. A városvezető azt állítja, hogy a törvény nem kötelezi erre és nem fog a vállszalaggal a párnája alatt aludni.
A szatmárnémeti elektronikus média közössége az utóbbi napokban ellenségesen viszonyult a város polgármesteréhez, Kereskényi Gáborhoz, mert
a hadsereg napját megelőzően tartott szimpóziumon. Azzal vádolták, hogy elutasítja azt és sovén, tekintettel arra, hogy az RMDSZ listáján választották meg.
Kereskényi Gábor a színház épülete előtt, polgármesteri minőségében fogadta Iohannis elnököt, de nem volt rajta a polgármesterek által a hivatalos eseményeken viselt vállszalag.
A vállszalag viselését a helyi választottak jogállásáról szóló törvény szabályozza, mely előírja, hogy mely eseményeken kötelező hordani azt.
„A helyi választottak jogállásáról szóló (393/2004. sz.) törvény szerint, a nyilvános ceremónia keretében lezajlott eskütétel után a polgármesternek átnyújtják az igazolványt, melyet az ülésvezető elnök ír alá, a polgármesteri tisztség megkülönböztető jelét, melyet – a törvény rendelkezései szerint – mandátuma egész időtartama alatt joga van viselni, valamint a Románia nemzeti zászlójának megfelelő színű vállszalagot.
a nyilvános ünnepségeken, fogadásokon, ceremóniákon és a házasságkötések alkalmával, függetlenül attól, hogy ezekre hol kerül sor”, így szól a törvény.
E törvény rendelkezéseinek megsértése miatt bírság szabható ki.
„24. cikk. – (1) Az alábbi tettek szabálysértésnek számítanak, hacsak az elkövetés körülményei miatt nem tekinthetők, a büntetőtörvénykönyv alapján, bűncselekményeknek:
(…)
d) a polgármester megtagadja a vállszalag 23. cikk. szerinti viselését, vagy más modellű, más méretű, vagy más, Románia zászlajától eltérő színű vállszalagot visel”, a törvény szerint.
A polgármester kifejezte nemtetszését amiatt, mert nyomást gyakorolnak rá ebben az ügyben, azt állítva, hogy
Sőt, azt is mondta, hogy az ő ötlete volt Iohannis elnöknek a színház épülete előtti üdvözlése és az eseményt az elnöki hivatal szervezte.
„Áltémának tartom ezt az ügyet, mellyel olyanok foglalkoznak, akiknek nincs egyéb dolguk. Biztosíthatom önöket, hogy az ünnepélyes alkalmakkor és azokon az eseményeken, a nemzeti ünnepségeken viselni fogom, de nem fogok a vállszalaggal a párnám alatt aludni, mint ahogy más zászlókkal sem szoktam. Nem hiszem, hogy oda kellene jutnunk, hogy Funarhoz hasonlóan háromszínűre fessük a padokat. Ezeknek a nemzeti jelképeknek megvan a maguk jelentősége és méltósággal kell azokat viselni, amikor az alkalmas, nem egy utcai találkozáson”, mondta a városvezető.
A Kormánymegbízotti Hivatal képviselői nem hivatalosan állást foglaltak ebben az ügyben, kijelentve, hogy a polgármester jogilag nem sértette meg a helyi választottak jogállásáról szóló törvényt, de erkölcsileg viselnie kellett volna a háromszínű vállszalagot, mert az elnök fogadására hivatalos keretek között került sor.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.