A Művelődési Minisztérium a Centenárium alkalmából feltámasztja Adrian Păunescu tömegmozgalmát

">tiltakozott e nyilvános elismerési gesztus ellen, tömör nyilatkozatban foglalva össze a Păunescu által a diktatúra éveiben betöltött szerepet:

„Betűvetőként megvannak a maga érdemei, de politikusként mélységesen hibázott, serkentője volt a személyi kultusznak, az emberek leköpdösték és megkergették a forradalom idején, most pedig díszőrséget kap.

Szégyen! Fiatalok vagytok, nem tudjátok, mit jelentett a Cenaclul Flacăra,

nem tudjátok, milyenek voltak a Ceauşescut támogató skandálások a stadionokban.”

Adrian Păunescunak időközben újabb mellszobrot állított Mizilen a Mihai Viteazul Alapítvány, melyet Mircea Cosma, Prahova Megye Tanácsának korrupciós tettek miatt bíróság elé állított volt elnöke vezet. A szobor felavatásán Adrian Năstase mondott beszédet.

Păunescunak mellszobra van még Craiován – melyet Olguţa Vasilescu polgármester első mandátuma alatt állítottak fel, Gyulafehérváron, Dumbrăveni-ben (Suceava megye), Slătioarában (Vâlcea), valamint a moldovai Kisjenőben (Chişinău) és Copăceni-ben, ez utóbbiban a helyi középiskola is felvette a nevét. Talán máshol is vannak még.

Adrian Păunescu egyik mellszobra (Forrás: În cuiul cătării)

Felhívtam Andrei Păunescut, Adrian Păunescu fiát és a Remember Cenaclul Flacăra vándorelőadás szervezőjét.

Ifj. Păunescu a Fundaţia Constantin – Flacăra lui Adrian Păunescu (Constantin – Adrian Păunescu Lángja Alapítvány – a szerk.) elnöke, melyen keresztül 50.000 euró vissza nem térítendő támogatást kért a Művelődési Minisztériumtól.

Csak 30.000 eurót kapott, de a kolozsvári előadáson szerepel a Centenárium jelképe, így a nagy évforduló keretében kerül rá sor.

„A Művelődés és Nemzeti Identitás Minisztériuma felfigyelt a jelenséggel (Cenaclul Flacăra – a szerz.) kapcsolatos érdeklődésre,

felfigyelt arra, hogy a minden térségből, minden társadalmi kategóriából származó emberek részt akarnak venni és ténylegesen részt is vesznek ezen az eseményen és támogatást nyújtott annak az óriási tehernek a részleges fedezésére, amellyel ennek az eseménynek a megszervezése jár, a terembérlettől a felszereléseken keresztül egészen odáig, hogy egyeseket messziről kell idehozni”, mondta az Agerpres által idézett Andrei Păunescu egy 2017. novemberi sajtókonferencián.

Ifj. Păunescu akkoriban azt mondta, hogy „a minisztérium semmilyen finanszírozást sem biztosított”.

A minisztérium csak annak a szándékának adott hangot, hogy támogatja majd a projektet, ezért tartotta fontosnak, hogy köszönetet mondjon az akkori miniszternek, Lucian Romaşcanunak.

A sajtótájékoztatóra a rendezvénynek a bukaresti Palota-teremben történt újraindítása előtt két nappal került sor.

Andrei Păunescu apja árnyékában maradt annak 2010-ben bekövetkezett haláláig. Ma a Spiru Haret Tudományegyetem Újságírás és Kommunikációs Tudományok Karán adjunktus. A Jurnalul Naţionallal, a Tele7ABC-vel, az OTV-vel és az Antena 1-gyel működött együtt szerkesztőként, vagy műsorkészítőként.

A Flacăra folyóirat „elnök-vezérigazgatója, kiadója és koordináló szerkesztője”, 1995 óta pedig a Constantin Alapítvány és a Szeretet (Iubirea) Alapítvány vezetője.

2009 júniusában, a főváros 2. kerületében lévő Plumbuita parkban került sor Adrian Păunescu egyik utolsó részvételére a Cenaclul Flacărán. A kép jobboldalán álló fekete pólós férfi a fia, Andrei Păunescu (Fotó: Lucian Muntean)

Teljes terjedelmében közöljük a vele készített beszélgetést.

Andrei Păunescu: „A Cenaclul Flacărát azért tiltották be, mert a gondolat- és szólásszabadságot hirdette”

Mikor indult újra a Cenaclul Flacăra?

Andrei Păunescu: A Cenaclul Flacăra projekt sohasem szakadt meg. Igaz, hogy miután 2017 novemberében megtöltötte a Palota-termet, az emberek felülvizsgálták magukban ezt a jelenséget, megsokasodtak a meghívások és feldúsult a fesztivál körüli légkör.

A Cenaclul Flacăra sohasem halt meg, műsorainkra pedig minden évben sor kerül, megszakítás nélkül. Csak annyi történik, hogy újra felfrissül az imázs és az érdeklődés.

Tehát 1990 után minden évben megszervezték a rendezvényt?

Á, nem, nem, az egyetlen időszak, amikor a Cenaclul Flacărát betiltották és nem volt tevékenység, 1985-től 1990 májusáig tartott. Attól kezdve több mint 1.000 előadás volt.

Mivel egyik tévétől sem volt médiatámogatásunk, ez nem volt ismert. De mi több mint 100 ilyenfajta eseményt szervezünk minden évben.

Ez egy folyamatos tevékenység, csak a 2017 novemberében dugig megtelt Palota-terem után újra megnőtt az érdeklődés a műsor iránt és nagyobb dimenziót kapott a projekt. A közönség nagyobb kategóriája vette sokkal komolyabban. Ennyi az egész.

Olyan közönségre is utal, mely nem a forradalom előtti ifjúságára vonatkozóan nosztalgiázott?

A Remember Cenaclul Flacăra műsor közönsége egyaránt áll az ifjúságára nosztalgiával visszagondoló idősebbekből, mint ahogy aktív korúakból és – ez nagyon fontos – nagyon fiatal emberekből, akik felkarolják ezeket az alapvető témákat és eszméket:

a hazaszeretetet, a párkapcsolati szeretetet, a társadalmi kérdést és a család, a szülők iránti szeretetet.

Számunkra ez a négy nagy téma.

Ha a rendezvénynek 1973 és 1985 között 6 millió nézője volt, ön szerint mennyi volt 1990 után?

Igen, ez a szám szerepel a korabeli krónikákban. Valószínűleg a nemzeti kultúra mindenkori legnagyobb jelensége volt. 1990-től mostanáig nem volt akkora nézettsége, mint korábban, de úgy becsüljük, hogy a több mint 1000 műsort nagyjából egy millió ember látta.

A tavalyi, bukaresti előadás után úgy érezték, hogy a közönségben van igény az ön által említett témákra?

Természetesen, hiszen telt házzal játszunk akkor is, amikor egy kis előadást tartunk egy klubban vagy egy művelődési házban, de akkor is, amikor nagy eseményeink vannak, és mindezt egy tévé vagy egy pénzügyi csoport támogatása nélkül.

Ennek a kolozsvári előadásnak a jegyeit valamivel több, mint egy hónapja kezdték el árulni és gyakorlatilag már azelőtt elkelt az összes, hogy megjelent volna a városban az első plakát.

A (kolozsvári - a szerk.) műsor plakátján szerepel a Centenárium logója. (Fotó: Szántai János)

Ez azt mutatja, hogy van érdeklődés, és az ilyenfajta műsorokra, zenére, versre és párbeszédre vágyó közönség élő és sokak várakozását meghaladó módon reagál, akik azt hitték, hogy ez a piaci réteg megszűnt.

Ön szerint miből fakad ez a párbeszédigény olyan témákról, mint a család vagy a hazaszeretet?

Abból az egyszerű tényből, hogy ezek természetes dolgok.

A Cenaclul Flacăra mindig is természetes, emberi kulturális termék volt.

A hazaszeretet benne van az ember természetében, a párkapcsolati, a család iránti szeretet, a szabadság és a társadalmi igazságosság kérdése korszaktól független természetes dolgok. Ezért ezek újabb, – zeneileg is, diskurzusban is, színpadi megjelenítésben is – frissebb bemutatása csak megerősítései bizonyos régi dolgoknak, melyek nem fognak eltűnni.

Sohasem fog eltűnni a nemzeti kötődés érzése, a szép családra, szabadságra, igazságos életre és egy szép párkapcsolatra való vágyakozás.

Van közük a Koalíció a Családért által elindított vitához?

Abszolút semmi, abszolút semmilyen kapcsolat. Mi szeretetre, normalitásra szólítunk fel, bennünket nem érdekel, hogy ki mit csinál az otthonában.

Úgy hisszük, hogy tiszteletben kell tartani a hagyományos értékeket,

de semmi esetre sem szabad tilalmakat bevezetni. Emlékeztetem apám egyik szófordulatára, vagyis arra, hogy mi azt valljuk, a kultúrában kiegészíteni kell, nem kizárni.

Ez a legfontosabb, bennünket nem érdekel, hogy ki mit csinál a magánéletében, a hálószobájában. Nem. De a normalitás mellett állunk.

Ennek az eseménynek a megszervezésében mekkora az állami finanszírozás aránya?

Semekkora.

Sohasem kaptak pénzt a Cenaclul megszervezésére a Művelődésügyi Minisztériumtól?

Mit jelent az, hogy soha? Ez egy magánkezdeményezés, az emberek jegyet vesznek és ha – például – megesik, hogy valamelyik műsort egy polgármesteri hivatal, vagy állami könyvtár szervezi, akkor ez nem is számít.

Alapjában véve ez egy magánjelenség, egy magánkezdeményezés, mely megtölti a termeket és minden jegyet elad.

Adrian Păunescu a Cenaclul Flacăra színpadán, Bukarest, 2009. június 1. (Fotó: Lucian Muntean)

Azért kérdeztem, mert a Művelődésügyi Minisztériumtól azt a választ kaptam, hogy tavaly 150.000 lejt kaptak…

Asszonyom, én most nem számokról, nem összegekről beszélek. Arról beszélek, hogy egyes állami intézmények, egyes minisztériumok, egyes polgármesteri hivatalok vagy megyei tanácsok – Isten segedelmével –

néha-néha fontosnak tartják ezt a nemzeti kultúra számára rendkívül fontos jelenséget.

És köszönetet mondok azoknak, akik az idők folyamán megtették ezt. Nem vagyunk egy országos program része, sajnos. Szórványos és bármiféle koherencia nélküli kezdeményezésekről van szó.

Egyelőre annak örvendünk, hogy a kolozsvári terem megtelt, hogy eladták a jegyeket és az az elképzelés, hogy ősszel, a novemberi éves turné keretében egy még nagyobb terembe jöjjünk, akár még a kolozsvári Sportcsarnokba is.

Ha felkeresi a nyilvános oldalamat, az Andrei Păunescu Oficialt, talál majd egy nemrég közzétett térképet, melyen azok az előadások láthatók, melyeket csak az utóbbi hónapokban tartottunk. Tele van az ország zászlócskákkal. Ott megtalálhatja a programunkat.

Nem fogja elhinni, milyen sok helyszín és esemény van, a diaszpórát is beleértve. Jártunk már Rómában, Milánóban, Torinóban is.

Kérésre állítják össze ezt a naptárat, különféle emberek meghívására?

Természetesen. Vagy az emberek mozdulnak meg, akik kérik, akik jelzéseket küldenek a rendezvényszervezőknek, vagy az emberek felismerik ennek a projektnek a fontosságát és különböző alkalmakból meghívnak bennünket.

A Cenaclul Flacăra által alkalmazott kettős mércére vonatkozó vitát illetően: kétségtelen, hogy jelentős előadókat és folkművészeket futtatott fel Romániában, de a közelmúlttal foglalkozó történészek megemlítik, hogy a rendezvény csak a kommunista rezsim hivatalos propagandájának a fiataloknak szánt vetülete volt…

Ez ostobaság. A Cenaclul Flacărát 1985-ben azért tiltották be, mert

a gondolati és szólásszabadságot hirdette, ez volt az egyetlen cenzúrázatlan műsor.

A Párt (a Román Kommunista Pártról van szó – a szerk.) és a Securitate által készített aktákban és jelentésekben nyugati típusú mozgalomhoz hasonlították, mely megmérgezi a korszak ideológiai gondolkodását. Ezért tiltották be.

Ezek háború utáni kommentárok olyan emberek részéről, aki valóságban nem létező kérdéseket akarnak találni. Miféle propaganda, miféle propaganda?

A Cenaclul Flacăra akkor is olyan dolgokat támogatott, melyek most is támogathatók: azt, hogy csak egy Románia létezik. A rendezvényen már 1983-tól azt mondták, hogy december 1-e kell legyen a román nép nemzeti ünnepe, miközben nálunk akkor augusztus 23-a volt az uralkodó.

Már a 80-as évektől kezdve beszéltek Antonescu marsallról, Besszarábiáról, miközben Románia azért még mindig a Szovjetunió ernyője alatt volt, a gondolatszabadságról beszéltek. Miféle propaganda? Ez ostobaság. Ez képtelenség.

Azt állítja, hogy a rendezvény irányvonala ma is nyugatias?

A Cenaclul Flacăra elvei, eszméi változatlanok. Ismétlem, négy nagy téma: hazaszeretet, a párkapcsolati szeretet, a szülők, gyermekek iránti szeretet és a társadalmi igazságosság igénye. Ezek semmilyen rezsimhez sem köthetők.

Ezért volt zavaró a rendezvény, és egyesek ma sem érzik jól magukat a Cenaclul Flacăra miatt.

Fényképek az Electrecordnál a 80-as években megjelent, a Cenaclul Flacărának szentelt három bakelitlemezt kísérő brosúrából

Mert a Cenaclul Flacăra az identitás eszméjét terjeszti, ami zavaró azok számára, akik azt akarják, hogy ne ismerjük magunkat és ne erősítsük kapcsolatunkat a történelemmel és a jövővel.

Cristian Vasile történész: „A Cenaclul Flacăra a hatalom egyik legitimációs eleme volt, de a kommunista elit bizonyos köreinek nem tetszett.”

Cristian Vasile a bukaresti Nicolae Iorga Történelmi Intézet (IINI) tudományos kutatója. Fő szakterülete a kommunista ideológia tükröződése a művelődésben és a művészetben.

Többek között Leonte Răutu, a propaganda 1955 és 1965 közötti vezetőjének a kommunista Románia kultúrájára gyakorolt hatásáról is írt.

Cristian Vasile a PressOne megkeresésére azt mondta, hogy annak az állításnak a dacára, mely szerint a Cenaclul Flacăra volt „a legerősebb fiatal és nonkonformista kulturális mozgalom Kelet-Európában”, a közép-európai országokkal ellentétben Romániában nem alakulhatott ki a hivatalos művészet alternatívájaként működő ellenkultúra.

Íme, a történész véleménye:

„Romániában nem tört felszínre semmilyen ellenelit, mely kritikus tömeget képzett volna és bírálta volna a kommunista rezsimet,

egy sor radikálisan eltérő értékkel elhatárolódott volna ettől és – a totalitárius rezsim összeomlása esetén – kész lett volna átvenni a hatalmat.

Idehaza nem alakult ki egy politikailag független (vagy legalább autonóm) kultúra, nem keringett jelentős mennyiségű szamizdat és nem is jött létre egy politikai rezsimmel szemben autonóm művészeti mozgalom.

Ennek egyik oka a nonkonformista diskurzus kisajátítása is, többek között a – és itt megadom a teljes nevet – «Forradalmi Ifjúság Kommunista Ifjúság Szövetségének Központi Bizottsága és a Flacăra folyóirat által szervezett Flacăra Művészeti Kör».

A Cenaclul Flacăra révén 1973 és 1985 között egy jelentős szelepet hoztak létre, a művészeti szabadság látszatát, egy olyan környezetet, melyben máshol elképzelhetetlen dolgokat is el lehetett mondani (vagy énekelni).

Igazi költők, művészek, énekesek és más művészek nyilvánulhattak meg ebben az – amúgy szigorúan ellenőrzött – közegben, többek között olyan művekkel is, melyeknek nem volt semmilyen politikai, hivatalos üzenetük.

De a rendezvény – a vezér és az egypártrendszer dicsőítését szolgáló kiegészítőkkel – sok energia eltérítését jelentette.

Adrian Păunescu, 2009. június 1. (Fotó: Lucian Muntean)

Még a Cenaclul Flacăra élén álló embert is ellenőrizték. Adrian Păunescu ugyanakkor nagyon erőteljesen a Securitate megfigyelése alatt állt (ahogy az egy másik udvari költővel, Corneliu Vadim Tudorral is történt).

Mindketten elkötelezettek voltak a rezsim és a vezér iránt, de mivel kiszámíthatatlanok voltak, potenciálisan veszélyt jelentettek.

Ez semmivel sem kisebbíti azt a káros szerepüket, melyet egy román történelemben példátlan személyi kultusz megerősödésében és fenntartásában játszottak.

Adrian Păunescu sokféle minősítést kapott: udvari költő, Ceauşescu trubadúrja, pártértelmiségi, elkötelezett értelmiségi és így tovább.

De nem szabad megfeledkezni arról, hogy jól integrált volt a honi politikai rendszerben: hosszú ideig vezető tisztségeket töltött be a Ceauşescu-rezsim kulturális bürokráciájában, a România literară főszerkesztő-helyettesi tisztségétől, a Flacăra folyóirat főszerkesztőségén át a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) Központi Bizottságának (CC) tagságáig.

Ezen kívül, ha az akkori Művelődési Minisztériumról van szó (Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa – CCES), el kell mondani, hogy Adrian Păunescunak jelentős informális szerepe is volt: bizonyos kezdeti összeütközések után Dumitru Popescu egyfajta tanácsadója és irodalmi útmutatója lett (Nicolae Ceauşescu «Isten»-nek is nevezett egyik ideológusáról van szó, aki 1971-től 1976-ig volt a CCES elnöke).

Erre több forrás is utal (D. Popescu visszaemlékezéseiből, de a korabeli sajtóból is kiderül kettejük szoros kapcsolata). Adrian Păunescu felemelkedéséhez a Dumitru Popescu-Istennel készített, a Contemporanulban 1974-ben megjelent hosszú interjú is hozzájárult.

Amit a CCES hivatalosságai nem fogalmazhattak meg (elsősorban a nacionalista, egzaltált jellegű üzenetek), azt – különösen a 80-as években – a Cenaclul Flacărán keresztül terjesztették.

Úgy tűnik, hogy a művészek, énekesek kiválasztási bázisa széles volt – legalábbis ezt a benyomást kelti bizonyos visszaemlékezések – és idővel tovább nőtt, mert többek között a Cenaclul Flacăra nézőiből is toboroztak.

Kiváltságosan kezelték és médianyilvánosságot biztosítottak, többek között a Flacăra folyóiraton keresztül a folk zenének, a látszólagosan lázadó jellegű stílusnak, de amelyet végül eszközzé változtattak egy bizonyos típusú autochtonizmus bátorítására, a Ceauşescu kultuszával kapcsolatos rítusokhoz való társításával.

Sok művészben – akik közül egyesek nagyon fiatalok voltak – nem tudatosult, milyen veszélyekkel jár, ha nevük a hivatalos propagandával társul. A rendezvény zenei dimenziójának története még megírásra vár.

A Cenaclul Flacărának ambivalens szerepe volt: egyrészt itt igazi művészeti, zenei tehetségeket fedeztek fel, akik híressé váltak; másrészről egyes befutott írók, művészek, értelmiségek részvétele egy diktatórikus rezsimet legitimált.

A rezsimnek ezzel a bonyolult stratégiájával, mely szerint elébe mennek a «tömegek», a fiatalok (kulturális, művészeti) igényeinek (többek között a nyugati tendenciákat másoló zenével) a N. Ceauşescu körüli politikai elit nem minden tagja értett egyet;

Gogu Rădulescu – aki részben egy 30-as években használatos internacionalista eszme híve maradt, mely ellentétes volt különféle idegengyűlölő áramlatokkal – nem értékelte Adrian Păunescu és társai nacionalista kisiklásait.

Ceauşescunak sem tetszettek a păunescui «stilisztika» bizonyos elemei; az ő fülébe is eljutottak egyes hírek Adrian Păunescu nagyratörő terveiről, amelyek riadóztatták a Flacăra-jelenség esetleges ellenőrizhetetlenné válását illetően.

A Cenaclul Flacăra a hatalom fontos legitimációs eleme volt, de ugyanakkor a kommunista elit egyes körei nem kedvelték. Következésképpen a ploieşti-i stadionban (1985. június 15-én) bekövetkezett tragédia, amikor hatan meghaltak a Cenaclul Flacăra egyik összejövetelén, megfelelő alkalom volt annak felfüggesztésére, majd betiltására.

Valószínűleg létezik (vagy léteznie kellene) egy Securitate által összeállított Cenaclul Flacăra objektumakta. A politikai rendőrség megfigyelés alatt tartotta a jelenséget és 1973 után is folytatta az információgyűjtést Adrian Păunescuról és a környezetéről.

De a CNSAS-nál (Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács – a szerk.) általában véve az 1969–1973 és az 1987–1989 időszakra vonatkozó információkat tartalmazó akták vannak róla. Pontosan a Cenaclul Flacăra létezésének időszakára vonatkozó rész hiányzik”.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.