// 2026. június 13., szombat // Antal, Anett

A lelkünkben lakozó Erdély

// HIRDETÉS

Amikor az aránylag mérsékelt román publicistából is feltör a nackó szóvihar.

Tudom, manapság, az Egyesült Európa részét képező Románia fiaként nem nagyon kóser nem tudom milyen nagy hazafinak mutatkozni. Nem tudom milyen nagy nacionalistának. De én vállalom ezt, amíg még nem túl késő. Amíg meg nem jelennek új szélsőséges politikai szervezetek Romániában. Mert már csak ez hiányozna nekünk…

Igen, vállalom jellememnek ezt a 60-as évek közepén, az általános iskolában kialakult – jó-rossz – oldalát.

Világos, azokban az években épült új iskola volt, melyben még érződött a frissen meszelt falak, a drapp színű melamin-borítású padokra kent lakk – melyekre aztán a világ összes hülyeségét felírtuk –, a klór és a tanító elvtársnők által „magukra kent” „finom levendula” kölni illata.

Gyermeki tudatlanságomban örültem mindezeknek alig két-háromszáz kilométerre a kommunista börtönöktől, ahol emberek haltak meg, további néhány száz kilométerre a tömegsíroktól, melyekbe a két világháború közötti Románia számos politikai személyiségének, professzorainak, papjainak, hivatásos katonáinak az élettelen, de még meleg testét vetették, akiket az új kommunista vezetők frusztrációi és bűnös politikái gyilkoltak meg.

A folyosó egy művészeti múzeum egész szárnyának megfelelő hosszúságú – legalábbis nekem akkor úgy tűnt – falain lógtak a szegen ezen ország történelmének „kiemelkedő uralkodói”: Decebalus, Mircea, Ştefan, Lupu, Cantemir, Vlad, Mihai, Bălcescu. Kívülről megtanultam a nevüket, naponta elolvastam őket a kővé dermedt arcképek alatt.

Versként tanultam meg őket, lépésről lépésre, a folyosó mozaikjára lecsapott vasalt disznóbőr bakancs csattogásának ütemére. Minden lépésre egy uralkodó, minden újabb lépésre egy másik: bozontos szakállúak, koronásak, palástosak, hullámos hajúak.

Olyan nagy hatással voltak rám, a Grant „kültelkéről” idejutott gyermekre, hogy elkezdtem lerajzolni őket: krétával az aszfaltra, ceruzával a rajztömb lapjaira, szénnel a poliklinika falára. Kezdetben eltorzítva, mint egy zsibvásári tükörben, aztán nagyobb tisztelettel, végül pedig összes, maradéktalan és méltóságteljes arcvonásaikkal „festve le” őket.

Így maradt meg a történelem a fejemben és a lelkemben.

Tudom, azt fogják majd mondani, hogy ez az elmémet kifacsaró, engem manipuláló, a lelkemet és az agyamat eltorzító történelem nem az igazi, a helyes, a tárgyilagosaké, a hivatásosaké, a témában járatosaké.

Azt, hogy az egész egy ordenáré, kommunista-nacionalista manipuláció, meg azt, hogy Decebalus valójában térdre rogyva könyörgött egy centuriónak, hogy ne vágja le a fejét, meg azt, hogy Ştefan (III. (Szent) István moldvai fejedelemről van szó – a szerk.) kurválkodott, hogy Mihai (II. (Vitéz) Mihály havasalföldi fejedelem – a szerk.) kalandor, Bălcescu (Nicolae Bălcescu 1848-as forradalmár – a szerk.) kétségbeesett hektikás volt, akinek már nem volt mit vesztenie.
És, hogy pontosan megértsem, meddig ment el a történelem misztifikálásában a kommunista hazugság, megtanultam olvasni: bizonyítékokat, forrásokat, tanúvallomásokat. Iskolába mentem, megtanultam/olvastam a történelmet… És – főleg – azt értettem meg, hogy egy tisztességes emberi életben a nemzeti megaláztatást lehetetlenség elviselni.

Ezért mondom azt, hogy a hazafiság – az a lélekből jövő, nem a látszat – mindenki DNS-ében benne van: többé, vagy kevésbé, genetikai információtól, kultúrától és képzettségtől függően.

Azt, hogy

ha a magyaroknak minden joguk megvan, hogy védjék nemzetüket, akkor a románoknak legalább annyi joguk megvan, hogy  védjék azt, amivé lettek,

ráadásul még egy betartandó alkotmányt is.

Márpedig, ha Romániában – a hatalom, vagy az ellenzék valamely képviselője (Traian Băsescu kivételével, aki a reagáló kevés politikai vezetők egyike volt) – senki sem fogja jelezni, törvényes keretek között, az RMDSZ-nek, hogy a Szövetség múlt hétvégi kongresszusa keretében a magyar vezetők nem megfelelő nyilatkozataival és bejelentéseivel átesett a ló túlsó oldalára, akkor senkinek sem kellene majd csodálkoznia, ha a 2020-as választásig megjelenik majd legalább két szélsőségesen nacionalista párt, melyek a romániai magyarság kulturális-politikai szervezeteinek felszámolását fogják hevesen követelni.

Nyugati szomszédunkat semmi sem jogosítja fel arra, hogy megpróbálják kisebbíteni az e földeken több mint 2000 éve létrejött román kultúrát, civilizációt, történelmet, a románok létezését.

Nem mi találtuk itt, Európában őket Krisztus után 1000 évvel, Ázsia széléről érkezve, hanem ők minket,

amikor mi már több mint ezer éve léteztünk és csaknem ezer éve keresztények voltuk – ezt Kelemen Hunor RMDSZ-vezető arrogáns szavainak apropóján mondom: „100 éve Romániában, 1000 éve Erdélyben, lehetőségként használtuk fel a román centenáriumot, elmondtuk, hogy mivel járultunk hozzá mi, magyarok az ország fejlődéséhez az utóbbi 100 évben és nagyon világosan megfogalmaztuk, mit várunk el a román államtól. Hosszú távon meg kell oldani a többség-kisebbség viszonyt és ennek a megoldásnak az autonómia törvénybe foglalása a kulcsa.” (Az eredeti szöveg: „(…) A tisztelet jegyében indítottuk az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programsorozatunkat. A román centenárium évét lehetőségként használtuk: elmondtuk, hogy mi, magyarok mivel járultunk hozzá az ország fejlődéséhez, és azt is világosan megfogalmaztunk, hogy mit várunk el a román államtól. A többség-kisebbség viszony hosszú távú és tartós rendezésének a kulcsa a különböző autonómiaformák Alkotmányba és törvénybe foglalása. Ezt nem Románia ellenében kérjük, ez nem irányul senki ellen. Ez annak a közösségnek a tartós jövőjét tudja szavatolni, amely az elmúlt száz évben is hozzájárult ennek az országnak az építéshez. A múltat elosztani nem tudjuk, de talán képesek leszünk a jövőt közösen megtervezni. (…)”; forrás – a szerk.)

Nem azt mondom, hogy a hazafiságnak a történelmi igazság erőszakos kikényszerítése egyik formájának kellene lennie,

hanem inkább a múltbéli ismeretlen dolgok, a tudatlanság, az érdekek és az igazságok értékelésének megértése. Azt mondom, hogy a helyes, európai, civilizált hazafiság/nacionalizmus büszkeséget, öntudatot és a nemzet iránti tiszteletet jelent – nem arroganciát és vadimista erőszakosságot, gyilkosságot és vasgárdista politikát, Tudose féle ostobaságokat, mint az, hogy „ha lobog a zászló, ők is mellette lobognak”. Nem, ezek közül semmit.

Azt mondom, hogy a hazafiság a másik összes érzékenységének megértését, hőseinek és érveinek megismerését jelenti.
És ebből következően megérteni a történelmet, mely ha bennünket, egyszerű embereket egy helyre sodort, hogy – kölcsönösen – megbocsássuk (de ne feledjük) nagy elődjeink bűneit, akkor meg kell tennünk azt az erőfeszítést, hogy ne generáljunk a történelem végéig új és új konfliktusokat és szörnyűséges bűnöket.

Akár tetszik, akár nem, az igazi történelemből egyetlen egy van, márpedig Erdély, akármennyi frusztrációt okozna is nekünk a történelmi igazság, nemzetté és néppé válásunk jelképe volt a múltban, az a jelenben is és az lesz a jövőben is.

És azoknak, akik nem szereztek tudomást, vagy elfelejtették e tájak történelmét, ígérem, hogy visszatérek a történészek/történelem által ezzel kapcsolatosan elfogadott bizonyítékokkal – ha ez, a hiúságokon túlmenően, jelenteni fog még valamit.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

Bejelentették az első tusványosi fellépőket
Krónika

Bejelentették az első tusványosi fellépőket

Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Főtér

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén
Székelyhon

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén

Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?
Krónika

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?

Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval
Székelyhon

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval

Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS