A kis Putyin

Politikai keresztapja Kis Titulescuvá akarta változtatni. Victor Ponta, tíz évvel később és a hatalomtól megrészegülve, Kis Putyinná változott. Minapi kijelentése, melyben az ICR (Román Kulturális Központ) volt vezetőit „fasiszták”-nak minősítette, hasonlít az orosz elnöknek az ukrán Euromajdanon lévő fiatalokra tett nyilatkozatához. Ponta esetében nem ez az első alkalom, hogy az orosz hagyományos propaganda arzenáljából vett sértegetéseket alkalmaz: nácinak minősítette Elmar Brok euroképviselőt, fasisztának nevezte a Băsescu-rezsimet és a sajtóban is talált „fasiszta-kommunistoid újságírók”-at. De Pontában és Putyinban nemcsak a propagandaarzenál a közös, hanem a tetteik is.

Ám a két keleti vezető közti hasonlóságok megkeresése előtt röviden idézzük fel, hogy Victor Ponta milyen vonzódásokat érzett a nyugati demokratikus standardoktól távol álló rezsimek és figurák iránt. Politikai ifjúkorában olyan notórius gyilkosok nyűgözték le, mint Che Guevara és Mao Ce-tung és szintén ebből az időszakból származik az a híres interjú, amiben azt mondta, hogy „Egyáltalán nem érzek nagy szerelmet az AEÁ iránt. Inkább Kínát választom”.

És most következzenek azok a tettek, melyek arról árulkodnak, hogy Victor Ponta folyamatosan távolodik a demokráciától és az Orosz Föderáció vezetőjével közös értékekhez kötődik.

* A régió számára meghatározó egyik pillanatban folyamatosan kerülte a találkozást az AEÁ adminisztrációjának képviselőivel. Januárban egyszerűen Olaszországba menekült, hogy ne kelljen Victoria Nulanddal beszélnie, egy héttel ezelőtt ő volt az egyetlen pártvezető, aki megtagadta a találkozást Hoyt Yee-vel. Sőt, mintegy fittyet hányásként Corina Creţut, egy zavaros hátterű és a pártban teljesen súlytalan személyt küldte maga helyett.

* Az utolsó pillanatig megpróbálta elérni, hogy magas szintű találkozója lehessen Vlagyimir Putyinnal. Az imázsa és az Orosz Föderációval meglévő – most hűvös – kapcsolatok helyreállítása iránti mániája által hajtva, Ponta az utóbbi két évben folyamatosan nyomást gyakorolt e találkozó érdekében. Végül nem jött be neki, de visszavonhatatlanok maradtak az Oroszország cselekedeteivel szemben a nyilatkozatok szintjén tett engedmények, melyekre éppen azért került sor, hogy elősegítsék a moszkvai látogatását.

* Folyamatosan elutasította Oroszország ukrajnai cselekedeteinek világos és egyértelmű elítélését. Az utóbbi félévben adott számos interjú átiratainak elolvasása (gov.ro) Victor Ponta állandó szavak közötti szlalomozását mutatja, amikor Oroszországról és Putyinról kérdezik. Az Oroszország cselekedeteinek egyértelmű elítélésével szembeni fenntartásai a MAE (Külügyminisztérium) álláspontjából is látszanak, mely megkésve és kényszeredetten reagált a Krím Oroszország általi annektálására. Ponta, az alatt a fél év alatt, amióta Oroszország darabokra szakította Ukrajnát, gyakorlatilag nem volt képes határozottan állást foglalni a kremli vezető visszaéléseivel szemben. Emlékezetes az a válasza, amit az Antena 3 egyik újságírójának adott egy Putyinra vonatkozó kérdésre: „Oroszország bizonyos nagyhatalmi nosztalgiáinak a jelképe”. Románia kormányfője ennyit volt képes elmondani arról az emberről, akit e pillanatban az egész civilizált világ a legjobban utál.

* A PSD vezetőjeként eltöltött mindezen évek alatt Ponta folyamatosan az Oroszországgal és Kínával meglévő kapcsolatok felmelegítéséért küzdött. A 2012-es nyári államcsíny-kísérlettel és a 2013-as fekete keddel együtt ez a viselkedés kérdéseket vet fel Románia partnereiben Ponta és Románia kormányának a hagyományos szövetségek és partnerségek iránti elkötelezettségével kapcsolatosan. Sőt, az elnökválasztás Ponta általi lehetséges megnyerését, ami a PSD vezetését jelentené minden szinten (elnökség, kormány, parlament), a partnerek kancelláriáiban „jelentős sebezhetőség”-nek látják.

* Óriási kockázatot vállalt, hogy teljesen nevetségessé válhat a szocsi meghívás elfogadásával. És ez bejött neki.

* Ponta minden területen folytatja az ostromot a kulcsfontosságú intézmények ellen, ezzel az állampárt viselkedésére emlékeztetve – pontosan ugyanezt teszi Putyin is a harmadik mandátuma kezdete óta. Ponta egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy a saját embereit ültesse az ICR, a Román Akadémia, az egyetemi okleveleket hitelesítő tanács, a labdarúgó liga élére. A TVR-ről, a Radio România-ról, az állami vállalatokról már nem is beszélve.

* Vonzódása a hadsereghez és a katonai egyenruhákhoz. Katonai egyenruhákban jelent meg nyilvánosan, F-16-ossal repült és nem habozott a Fővezérkar zászlójával a háta mögött megjelenni a kamerák előtt.

* A népszerűségére nézve kritikus pillanatokban a nacionalizmushoz folyamodik. Akárcsak Putyin, aki a közönség maga mellé állításához kitalálta a nyugati veszélyt, Ponta is azt üzente, hogy a PSD és ő maga olyan embereket fog Brüsszelbe küldeni, akik megvédik Romániát. A helyzet teljesen nevetséges: pontosan kitől kell Európa szívében megvédeni Romániát?

* A média esetében Ponta ugyanazt a mintát követi, mint Putyin. Tudja, hogy nem tud életben maradni egy tiszta médiakörnyezetű országban, mely azonnal megmutatná, hogy a király meztelen. Tehát azoktól az oligarcháktól függ, akik elrejtik a meztelenségét és egy teljesen hamis, torz képet mutatnak be róla a közönségnek. Ponta nem hiába hadakozik állandóan a független újságírókkal, akár románok, akár külföldiek.

Azzal, hogy fasisztáknak minősítette Patapievici-et, vagy Mihăieşt, Ponta csak kongruens maradt önmagával. Megszilárdította azon politikusi hírnevét, aki pozícióját hazugságra, imposztorságra és a közönség alpári ösztöneire apellálásra építette. A külföldi partnerekkel kapcsolatosan nehéz lesz, ha nem éppen lehetetlen újrakalibrálni az imázsát, de még a hazai közönség azzal a részében is, amelyik elutasítja az ilyenfajta modelleket. Lehet, hogy ezúttal olyan vezető stratégák tanácsaira lenne szüksége, mint amilyen Peter Mandelson.

U. i.: Kitűnő Dan Alexe megjegyzése: Csak Romániában történhet az meg, hogy egy olyan kormány vezetője, melyben van egy holokauszttagadó (Dan Şova), fasizmussal és nácizmussal vádolja a politikai ellenfeleit.