A 25 legfőbb Erdély-ellenes és Európa-ellenes mítosz. 1. A területi elsőbbség mítosza

A bevezető szöveget lásd itt.

MÍTOSZ:

„Erdély – történelmi szempontból – kizárólag a román/magyar etnikumot illeti meg, mert a magyar/román etnikumnál korábban lakja ezt a régiót.”

(A román és magyar népneveket fel lehet cserélni a szlovák–magyar, albán–szerb, palesztin–zsidó, görög–török, kurd–török, görög–macedón és más hasonló párosításokkal, Erdélyt pedig Szlovákiával, Koszovóval, Palesztinával, Törökországgal, Macedóniával…)

VALÓSÁG:

1. Az ETNIKUM vagy a NEMZET sohasem volt és most SEM alanya a nemzetközi vagy alkotmányjognak – legalábbis nem egy jogállamban. A nemzetközi jognak elsősorban az ÁLLAM volt és maradt az alanya. Tehát egy bizonyos régió/terület, még ha többetnikumú is, JOGI szempontból egy adott ÁLLAMhoz tartozik, nem pedig egyik-másik „etnikumhoz”/”nemzethez”. Csak a XX. századdal kezdődően kezdtek a népek önrendelkezési jogára hivatkozni és kodifikálni azt a nemzetközi jogban, az „önrendelkezés” és „nép” (etnikum vs egy állam polgárai) fogalmakkal kapcsolatos szigorúbb vagy szélesebb körű értelmezésekkel és alkalmazásokkal. Ennek ellenére továbbra is

az ÁLLAM a nemzetközi jog legfontosabb alanya.

Ugyanakkor egyes demokratikus államok alkotmányaiban „nép” alatt az ország polgárainak összességét, etnikumtól, vallástól, fajtától és nemtől, valamint hasonlóktól függetlenül.

Ezért természetes, legalábbis Európában, hogy még egyes nemzeti (Románia), expliciten nacionalista (Törökország), etnokrata (Szlovákia), populista jellegű (Magyarország) és etnikai kötődésű történelmi eseményekre utaló (Szlovákia, Magyarország, Macedónia) alkotmányaiban SEM utalnak legitimáló elvként az adott ország/egyes régiók egy bizonyos etnikum (például az ország névadó etnikuma) általi benépesítésének elsőbbségére. Ellenkezőleg, még ezek az alkotmányok is (ld. az alábbi hivatkozásokat), Törökországé kivételével, már a preambulumban az emberi jogokra, a jogállamiságra, a demokratikus elvekre helyezik a hangsúlyt.

2. Egy adott ÁLLAM bizonyos területtől való MEGFOSZTÁSÁT vagy akár felszámolását is, függetlenül attól, hogy milyen úton történik ez meg (erőszak alkalmazásával, vagy sem), az államok közössége korábban és részben továbbra is legitimnek (és természetesnek) tekinti, az uti possidetis („ahogy megszerezted”) elv alapján. A nemzetközi jog ezen alapelvéhez a nemzetközi (és polgári) jog egy másik alapelve társul: a pacta sunt servanda („a megállapodásokat be kell tartani”).

Következésképpen

az új területi szerzemények – lényegében – nem voltak más államok által vitathatók.

A háború nemzetközi kapcsolatokban történő büntetése 1918 után kezdődött és kodifikálódott a Briand-Kellog Paktummal (1928), az Egyesült Nemzetek Chartájának 1-2. cikkelyével (1945), az államok közötti barátságos kapcsolatokra vonatkozó nyilatkozat 1. cikkelyével (1970).

Ezért, természetesen, a jelenkori nemzetközi rendszer, illetve az Európa nemzetállamai közötti határok alapját képező nemzetközi szerződések egyikében SEM találhatók utalások egy bizonyos etnikum/nemzet/állami entitás egy másik etnikummal/nemzettel/állami entitással szembeni elsőbbségére.

Konkrét esetekre alkalmazott következtetések: Hivatalos, vagy nem hivatalos szövegekben történő hivatkozás

- a dákok/rómaiak/géták/trákok/pelaszgok/előemberek létezésére a mai Erdély területén,

- a magyarok megérkezése előtti erdélyi román etnogenezisre,

- a románok megérkezése előtti erdélyi magyar honfoglalásra,

- a magyarok érkezése előtti román kenézségek erdélyi létezésére,

- a szóban forgó román kenézségek magyarok általi fegyveres meghódítására,

- az őshonos illírek/albánok szláv/szerb migrációt megelőző koszovói létezésére/nem létezésére,

- a Nagy-Morvaország állam magyarok érkezése előtti létezésére a mai Szlovákia területén,

- a görög elitek által vezetett Bizánci Birodalom oszmánok/törökök általi meghódítására,

- egyes bibliai/vallási szövegekre, illetve a zsidók más népességeket megelőző létezésére Izraelben,

- és a többi.

FÜGGETLENÜL attól, hogy ezek az állítások igazak, bizonyítottak, hihetőek, vagy sem, semmilyen módon NEM indokolnak hegemonikus, uralmi, gyarmatosító,

egy csoportnak egy másik csoport általi kiszorítására, kizsákmányolására, kiiktatására, asszimilálására és más hasonlókra irányuló politikákat.

Fordított logikával elmondhatjuk, hogy ott, ahol az etnikumok/államok/vallások közötti kapcsolatokban mégis egy adott etnikum/állami entitás egy másik etnikummal/állami entitással szembeni elsőbbségének (nemlétező) „elvére” hivatkoznak, joggal feltételezhető egy többé-kevésbé bevallott igyekezet arra, hogy egy bizonyos csoportot ilyenfajta, lényegében diszkriminatív politikáknak vessenek alá.

ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉSEK

1. Etnikum és területi elsőbbség

Az átfogóan Erdélyként ismert régió történelmi népességei/etnikumai/nemzetiségei/vallásai, e régió bizonyos csoportok általi területi elsőbbségétől függetlenül, a köztük létezett (egyenlőtlen) jogi viszonyok természetétől függetlenül, a nemzeti jogi elvek és normák értelmében őshonosok, jogokban és kötelességekben egyenlők voltak és maradtak. Ugyanezek az elvek érvényesek a többi európai történelmi népességre.

2. Állami elsőbbség

Az átfogóan Erdélyként ismert területek a nemzetközi jogi elvek és normák értelmében – adott népességek területi elsőbbségétől függetlenül, az azt meghatározó eseményektől függetlenül – LEGITIM módon voltak a Dák Királyság, a Római Birodalom, egyes vándorló népek hatalmi struktúrái, a Magyar Királyság, a Habsburg Birodalom, Ausztria-Magyarország és Románia részei. Hasonlóképpen Erdély 1526 és 1699 között legitim módon volt oszmán fennhatóságtól részben függő állam. A különféle állami formákhoz való tartozás legitimitása lényegében Európa többi területére/régiójára/államára is érvényes.

BIBLIOGRÁFIA:

1. Charter of the United Nations

2. General Treaty for Renunciation of War as an Instrument of National Policy (Kellog-Briand Pact)

3. UN-Resolution 2625 (XXV). Declaration on Principles of International Law concerning Friendly Relations and Co-operation among States in accordance with the Charter of the United Nations

4. International Court of Justice: Frontier Dispute Mali – Burkina Faso, Overview of the Case

5. States in International Law 

6. Vienna Convention on the Law of Treaties 

7. Vienna Convention on Succession of States in respect of Treaties

8. Constitution of the Republic of Albania 

9. Constitution of the Republic of Kosovo 

10. Constitutia Romaniei

11. Constitution of the Slovak Republic 

12. The Fundamental Law of Hungary 

13. Constitution of the Republic of Macedonia 

14. The Constitution of Greece 

15. The Constitution of the Republic of Turkey

Az alcímeket a szerkesztőség adta.