Ugyanazok a hamis realisták, akik semmit nem értettek az iszlám európai térnyeréséről, újfent elmélkedni fognak egy olyan jelenségről, melynek civilizációs gyökereit nem képesek elfogadni, mert ellentmond az általuk évtizedeken át terjesztett tudományos hazugságoknak.

Amikor a magyar állam a romántanuláshoz nyújt segítséget, gyakorlatilag az erdélyi magyarok romániai beilleszkedését ösztönzi, rácáfolva az Erdély elszakítását vizionáló többségi félelmekre.

Még jóformán hátra sem dőlhetett államfői székében, Klaus Johannis máris hibákat hibákra halmoz.

Frunda György arról, hogy a kormányzásban való részvétel a leghatékonyabb eszköz, hogy szövetségest találjanak törvénytervezeteik elfogadására, az elmúlt években egyetlen jelentős jogszabályt sem sikerült átvinniük a parlamenten.

Az RMDSZ-nek is csipkednie kell magát, ha parlamenti tényező akar maradni.

Talán annak szólna a kormány fegyvertényeivel szembeni elnéző csend, hogy az egykori városgazda még nem felejtette el, hogy neki először a mostani kormányfő osztott lapot a nagypolitika pókerasztalánál?

Kényes külön erdélyi irodalomról beszélni, mert mögötte már valami gyanús megkülönböztetés sejlik, mégis néha szükséges észrevenni azokat az árnyalati másságokat, amelyeket a hely rendhagyó sajátosságai jelentenek. Mert ilyenek vannak.

A Bukarest részéről megnyilvánuló egyesülési szándék közepette komoly politikai üzenetet hordoz, ha a szomszédos országban nő a fogadókészség a nagy román törekvések iránt.

Hogyan lesz egy tárgyból szent emlék, hogyan töltünk meg kollektív tartalommal egy tíz éve kitalált zászlót? És mitől, hogyan lesz ez a gyűjtemény nemzeti – továbbra is talány.

Csak abban az esetben lehet nyugalom, ha mi is feladjuk a jogainkért vívott küzdelmet, beletörődötten várjuk, mit cseppent a román hatalom.

A mindennapi élet nem egyszer bebizonyította, hogy a SRI berkeiben az erdélyi magyarságot veszélytényezőnek tartják, ellenőrzik is minden lépését hatalmas hévvel. Úgymond terroristák vagyunk.

Nehezen hihető, hogy békésen, kulturáltan sikerül elosztani a vezető funkciókat az új politikai szervezetet alkotó két párt között helyi szinten.

Joggal vonhatjuk le a következtetést, hogy Romániában kezd kimenni a köztudatból az a szó, hogy felelősségvállalás.

A törekvést, hogy valaki például egy erdélyi magyar autonómiát vagy netán egy erdélyi identitást jogilag is ki akar fejezni, egy pillanatig sem szabad a közös európai identitással ellentétben elképzelni.

Még mindig gyakorta tölt el az érzés, hogy Romániában keresgélni kell Európát.

De azonos állam tagjai, polgárai vagyunk. Papíron egyenlőek. Éppen másságunk okán vagyunk említhetők. Na meg munkánknál és profitteremlő voltunknál fogva. Évezrednél hosszabb ittlétünk okán-fokán. Mert nélkülünk nincs Erdély. S ha lenne, már nem az az Erdély volna.

Johannis gesztusa, amellyel elismeri a szabadságért harcoló polgárok áldozatát, mindenféleképpen pozitív üzenet.