A szűkebb kör, a rommagyar politikai szcéna fejleményei szinte mindenben leképezik a tágabb mezőny abszurd kereteit: farsangi álarcosbál-sorozat folyik, némi szappanoperás behatással, olyan drámainak tűnő fordulatokkal, melyek valóban Ionesco darabba illenének.

A mérhetetlen ambíción kívül ebből a bagázsból senkibe nem szorult annyi kitartás (akár korlátolt is), hogy a maga erejéből szerezzen diplomát?

„Mi a színházi életben nem érezzük magunkat kisebbségben, és az ország bármely színházába elmegyünk, ismernek bennünket, kezet fognak velünk, megkérdezik, mi újság van." Interjú.

Téves az az elmélet, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet. A könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása.

Ami véleményem szerint jóval izgalmasabb tíz-tizenöt oldalnyi szövegnél, és minden bizonnyal jóval többet kellene beszélni róla.

Gyurcsány úgy remélhette leplezni további hazugságait, hogy a párt korábbi hazugságait beismerte.

Tőkés Fidesz-színekben történő indulása különben sem ellentétes a magyar kormánypárt nemzeti összetartozást hirdető politikájával, ugyanakkor jelzésértékű a temesvári forradalom hősének bevonása a szocialista baloldallal szemben folytatott küzdelemben.

Az ország két nagyon fontos politikusa, akik milliók sorsát tartják a kezükben, feledve a bársonyszékkel járó kötelezettségeiket, lázrohamokra emlékeztető agresszivitással marja egymást, szemünk láttára senyved mind jobban és jobban a jogállamiság, és a huszonöt év után is gyerekcipőben járó törékeny demokráciánk.

A stratégiai fontosságú, 45 millió lakosú Ukrajnáért folyó nagy geopolitikai játszma korántsem dőlt el, a nyugati erők csupán csatát nyertek, a végső kimenetel azonban homályos.

Az aggodalmak beigazolódtak, miszerint az eddigi ellenzék sem feltétlenül jobb Janukovicséknál.

Újrafogalmazta a miértekre és hogyanokra vonatkozó kérdést, és a válaszokkal olyan messzire jutott, amilyen messzire kevesen.

Akit beterelünk valahová, az birka lesz. Én pedig nem szeretem a bégetést: egyhangú, mint ezer piros kardigán egymás mellett.

Ilyen-olyan pártok, ilyen-olyan nációk, egymásra vagyunk itt utalva mind, közös érdek tehát, hogy az ország dolgai jobban menjenek. Olyanok vagyunk, mint fociválogatottjaink, sorsdöntő rangadókra folyton összesorsolnak: tetszik, nem tetszik, egymással kell játszani.

Háborút még nem, de fontos csatát nyert az RMDSZ azáltal, hogy az európai parlamenti választásokra maga mögé állította az MPP-t, Tőkés László körvonalazódó Fidesz-listára kerülése nyomán pedig az EMNP nem indul a májusi megmérettetésen.

Nem tudom, mikor kezdődött ennyi veszteséggel egy év a magyar kultúra történetében.

Kárpátalja érdekes helyzetet produkált: ha időlegesen is, de elhatárolta magát Kijevtől, s a hatalmi űrt betöltendő, valóságos önkormányzatot próbál felállítani, olyat, ami megpróbálja távol tartani a tartományt a véres konfliktusoktól.

A hazai gordiuszi csomót tehát ismét Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek kellett elvágnia.