Ha Antonescu igazán komolyan gondolná az államfőválasztást, akkor ellenzékbe vitte volna pártját, és az ellenzék vezérévé vált volna.

A jelek szerint többnyire a román postán múlik, hogy maradéktalanul élhetnek-e az erdélyi magyarok a második Orbán-kormány által megadott szavazati jogukkal az április 6-i országgyűlési választásokon.

A művészetnek például igenis, meg kell botránkoztatnia, más választása alig marad. Jobban mondva nem baj, ha megbotránkoztat. Botránkoztasson, ha botránkoztatni támad kedve.

Nem csodálkoznánk ezek után, ha Kerényiék megörökíttetnék egy művésszel a fedezőmént, természetesen nemzeti feladatának teljesítése közben, a legjellemzőbb pozícióban.

Az ügyet nem csitíthatja, hogy Simon Gábor minden tisztségéről, párttagságáról, parlamenti mandátumáról is lemondott, de – úgy tűnik – látványos visszavonulásával a csomagjában magával viszi Mesterházy Attila miniszterelnöki álmait is.

Nehéz magyarázatot találni a halogatásra, de kitetszik: minden hangzatos ígéret ellenére sem akaródzik az RMDSZ-nek előrukkolni egy épkézláb, vállalható autonómiastatútummal.

Az államfői látogatás nyílt kampány a nemrég bejegyzett Népi Mozgalom Pártja (NMP) mellett.

Putyin álmát a fekete özvegyek tehetik tönkre. Mert hiába minden csillogás és kényelem, ha a terroristáknak sikerül beváltaniuk fenyegetéseiket...

Gyergyószentmiklósról szemlélve például a világ kétpólusú, fekete és fehér, jobb és baljóslatú. Kolozsvárról már jóval árnyaltabb.

Ha valaki nemigen akar valamit, akkor az azt jelenti, hogy akarja is meg nem is, szeretné is meg nem is, jó is volna meg nem is, csak nem tudja még, hogy mi lesz akkor, ha igen, vagy akkor, hogyha – ne adj isten – nem.

A tabukat megfelelően kell kezelni, nem pedig egyből és ellentmondást nem tűrően cenzúrázni, betiltani. Mert abból volt elég.

Két történetük van, az egyiket a magyarországi média képezi le, a másikat az itthoni. Ez már nem egyszerűen adottság, hanem az oda nem figyelés következménye. A magyarországi média kiprivatizálta a rommagyar médiafogyasztókat.

Jó úton jár az az önkormányzat, amely a fiatalok hazasegítésére tesz kísérletet. Erdélyben alighanem a sepsiszentgyörgyiek léptek elsőként e téren, s bár a Gyere haza! elnevezésű program megtorpanni látszott, a jelek szerint még sincs megállás.

Gazdasági szakértők szerint, az egész nem több mint kampányfogás, porhintés, amivel – látszatra! – segítenének a lakosság egy vékony rétegén, a többség terhére.

Araszolgatunk továbbra is, ahelyett, hogy határozottan fellépnénk, B terveket fontolgatunk, amikor még az A tervért sem tettünk meg mindent.

Az sem kizárt, hogy a román politikai pártok más jelöltet támogatnak, és így szégyenszemre a megye vezetésében még alelnöki szinten sem lesz magyar.

Eszem ágában sem merült soha föl, hogy beleszólhatnék a receptírástól a kasszáig tartó folyamatba, hogy, bocsánat, én valami magyart szeretnék.