Megóvva, eltakarva

Nincs már választási program, nincs értékalapú összefogás, nincs társadalmi jövőkép vita, csak rezsiharc.

Nem túl nyers eljárás az, amikor a Fóris és a Nyers-szerű embereken is külön számon kérjük a kommunizmus bűneit? S vajon mennyire demokratikus?

Meg se próbálj boldog lenni, vagy jókedvvel és lendülettel készülni a vizsgáidra.

Jó lenne, ha az erdélyi magyar politikai alakulatok nem emelnék át a mi közéletünkbe a magyarországi pártcsatározásokat.

A lebegő alfaértelmiségi, aki a dekonstruáló módszertanok csúcsán úgy érzi, hogy ő csupán egy független és semleges pozíciót teremtett meg, valójában maga is egy politikailag felhasználható diskurzuson ügyködik.

„Úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam." Interjú.

Érthető, hogy Monica ebben a környezetben joggal hihette azt, hogy semmi bántódása nem eshet, bármit megtehet, hiszen protektora az a Traian Băsescu, aki azidőtájt az ország első számú döntéshozója volt.

A szerény kis Érmellékről sok botrányos dolgot szellőztetett meg az utóbbi években a hazai média, bár nem jellemző minden településre a megélhetési elöljáró.

Magyarország innen nézve kicsit mindig más volt, mint amit visszatükröz a Duna az Országház előtt.

Az EMNP válaszút elé érkezett. Vagy végleg lemond a politikai küzdelemről, vagy szorítóba lép.

Az RMDSZ nem tehet fel májusban újra mindent a román választók közönyére.

A röhögvényes az, hogy olyasmit tiltanak be, ami szerintük nincs is.

A román hatalom kisebb-nagyobb székelyföldi helytartói máris munkába lendültek, egyik magyarellenes intézkedésük követi a másikat.

A már évek óta Nagy-Britanniában élő integrálódott szintén sikeres román vagy bolgár orvos, vállalkozó nem lóg ki a képből, mint az alsóbb rétegekből származó földije.

Ami számomra a legérdekesebb az a kommunista rendszer hatása, ami a rendszert elsöprő 89-es forradalmak után, a mai napig erősen érzékelhető a mindennapokban is. Interjú.

Aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban!

Az állam tényleg mindent jobban tud, mint a polgárai? Ha a válasz esetleg igen, akkor energiáit miért nem arra fordítja, hogy ezt a tudást átadja, a polgárokat egyre nagyobb függőségbe taszító önduzzasztás helyett?