A magyarországi kampány veszélyes, mert azt a folyamatot erősíti, amely Ukrajnában polgárháborús helyzetet teremtett.

Ha netán meg is valósulna a Székelyföld régió mint közigazgatási egység, akkor is kétséges, hogy Marosvásárhely része lehetne annak.

Mától a trafikmutyi, Paks, Simon 200 milliója és az egész választási kampánycirkusz harmadrendű kérdés csupán. Most csak Kárpátalja létezik, semmi más.

„Ha rajtam múlna, a térség többi nemzetének az állampolgárságát is felvenném, mert a Kárpát-medencében nagyon fontos, hogy ha egymás mellett élünk, tudjunk egymásban megbízni, együtt gondolkodni.” Interjú.

Egyetemi tanáraink, orvosaink, művészeink felismerték, a széthúzás semmiképpen sem vezet közelebb az erdélyi magyar közösség céljainak megvalósításához.

Úgy látszik, az álmatag elnökjelölt elég erősnek érzi magát, hogy megnyerje az USL-n belüli rivalizálást Victor Ponta miniszterelnökkel, s egyszersmind rendet teremtsen a liberális sorokban is.

Miféle jogállam az, ahol egy jó előre bejelentett, békés tömegrendezvényt mondvacsinált kifogásokra hivatkozva be akarnak tiltani?

Olvasom, hogy a külügyminiszter felajánlotta a fiatal palesztin államnak, Románia szívesen közreműködne a közigazgatási tisztviselők (ki)képzésében. Gondoltam, ez csak egy afféle vicces javaslat, álhír, kacsa.

A hallgatók, fürkészők, figyelők legtöbbször nem láthatók ma már, de az általuk gerjesztett feszültség esetenként nagyobb, mint régen.

Számunkra érdekes lesz, hogy az RMDSZ-es honatyák kivel szövetkeznek majd.

Ukrajna a jelek szerint képtelen elviselni az államiság terhét, a haza megosztottságát. Különben kétes felosztás, hogy az ország egyik fele szabadságszerető, a másik fele szovjetimádó.

Ki a bohóc? És miért van ott?

Hőbörög az erdélyi magyar sportrajongók többsége, hogy nem tudja a Magyar Televízió közvetítéseit nézni a téli olimpiáról.

Vajon az öncélú lakomázás és eszem-iszom valóban közösséget teremt és erősít?

Valljuk be, hogy aki rendszeresen tartózkodik falun, legyen az éppen Máréfalva vagy a filmbéli Csíkszentdomokos, az nap mint nap szembemegy ilyen szövegekkel.

„Az elszakított nemzetrészek magyarjai eddig is a magyar nemzethez tartozónak tartották magukat. Mindig féltő szemmel néztek, néznek Magyarországra.” Interjú.

Úgy érzem, a román szélsőségesek úgy érezték, marginalizálódtak, így aktivizálni kellett magukat.