Papp Attila ZsoltMit kaptunk 2014-től?
Temetni jöttem, nem dicsérni. Mármint az óévet.
A helyzet ugyanis az, hogy akár örülünk neki, akár nem, úgyis eltelt, vagyis most múlik pontosan. Újszülöttnek persze minden vicc új, mi pedig újszülöttek vagyunk az erdélyi magyar sajtóprérin, amelynek – mint minden prérinek – megvannak a maga törvényei. A téma olykor szó szerint az utcán, pontosabban a téren, a Főtéren hevert, vicces fejlemények is akadtak, nevettünk rajtuk, de néha csak félszájjal, kínunkban vagy az illendőség kedvéért.
Most például, ahogy feltekintek a laptop képernyőjéről, elég viccesnek tűnik a Szent Mihály templom tetőzetére kivetített hatalmas, tiritarka La mulți ani! (Boldog újévet!) felirat, megelőlegezendő a főtéri szilveszteri pezsgőfürdőt. Amire készülünk mi is, mindenáron koccintani szeretnénk Emil Bockal, de nem most szándékszunk megkérdezni tőle, hogy áll a városháza peres ügye a kétnyelvű feliratok ügyében.
" target="_blank">békésen ücsörög.
Miért nem tudunk mit kezdeni sem rabsággal, sem szabadsággal?
Varga László Edgár
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Adjonisten jó napot, itt a székely mesterséges intelligencia!
Fall Sándor
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség
Sólyom István
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Így vonatozunk Erdélyben
Sánta Miriám
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
