Papp Attila ZsoltJön az egymandátumos letámadás
Vigyázat, Magyarországot megint a huszonhárommillió román munkavállaló inváziója fenyegeti, annyi szépséghibával, hogy egyrészt már nincsenek huszonhárommilliónyian (beh szép is lenne!), másrészt nem munkavállalók, hanem „csak” szavazópolgárok.
Választások közeledtével egyre több határon túli nyugdíjas kezd potyogni az égből, deszantosként, akiknek direkt azért adott állampolgárságot a regnáló rezsim, hogy ha már minden kötél szakad, és az ország népe egy emberként kergetné el a nyakára ültetett új földesurakat, rögvest le- és bedobhatók legyenek, és a munkaerőpiac lerohanása után a diktátort is jól visszasegítsék a hatalomba, majd a Duna jegén pajzsra is emeljék, de ezt csak végső esetben.
Nos, habár én úgy vagyok ezzel, hogy jobban szeretném, ha az erdélyi magyarok nem a budapesti, és még csak nem is a bukaresti törvényhozásba küldenének képviselőket, hanem mondjuk – a változatosság kedvéért – a kolozsváriba, mégiscsak kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt látom, hogy ebben a színes, szélesvásznú alkotásban még mindig én lennék a rézfaszú bagoly szerepére kárhoztatva, Kisbács ésatöbbi ésatöbbi lakos, pusztán mert rendelkezem magyar állampolgársággal és választójoggal (miheztartás végett kijelentem, a bicskám cseppet sem etnonacionalista, Franciaország legdélibb tartományában, Languedoc-Roussillonban tettem szert rá, szerfelett hűséges jószág).
Tudom persze, hogy időközben történt itt egy nemzetpolitikai fordulat, Szanyi kapitány néhanapján megeresztett jóízű románozása
">kínos incidensnek számít csupán, és a kettős állampolgárság ellen kampányoló egykori kormányfő is mintegy véletlenül csúszott be az ellenzéki összefogásba, de azért az mégis csak feltűnő, hogy bizonyos körökben jóelőre ránk osztották a bűnbak szerepét, ha netán a választás nem úgy sülne el, ahogy kéne. Ámbár a fajelméleti ideológiai vonatkozás megjelen(ít)ése a kettős állampolgársággal rendelkezők választójogával szembeni érvelésben meglehetősen innovatív elem, legalábbis a „ne olyanok döntsenek helyettünk, akik nem itt adóznak” bölcsességéhez képest.
Bár én sem tartozom azok közé, akik egy percig is azt gondolják, hogy a valóságnak és a politikai kampánynak akár érintőleges köze kell legyen egymáshoz, ez utóbbi érveléstípus híveinek figyelmébe ajánlanám azokat az elemzéseket, amelyek szerint az ún. határon túli magyarok választási opciói egy, legfennebb két mandátum sorsát befolyásolják a következő országgyűlésben. Ha jól tudom, a magyar parlament létszáma ezután nem lehet több kétszáz főnél, tehát ez testvérek között is a mandátumok 0,5 százalékát, legfennebb pedig 1 százalékát jelenti. Tudják mit, én egyetértek azzal, hogy csak az szólhasson bele egy ország politikai életébe, aki viseli döntésének következményeit, de aki szerint a mindenkori magyar parlament és kormányzat intézkedései félszázaléknyira sem érintik a Kárpát-medence magyar közösségeit, az valószínűleg nem ugyanazon a bolygón él, mint e sorok írója, a boldog franciabicska-tulajdonos.
Néha persze egyáltalán nem lenne rossz egy másik bolygón élni, főként így választások tájékán. Csak hát olyan furán hangzana az, hogy hajrá, marslakók.
Hogyan tájékozódunk, mihez kezdünk az okostelefonunk nélkül?
Varga László Edgár
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Nicușor Dan, a projektország hasznos idiótája
Szántai János
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
A romániai kommunizmus egyáltalán nem jelentette az itt élő népek testvériségét
Sólyom István
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Sólyom István
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
