Ponta dilemmája

Komoly dilemma előtt áll a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) és Victor Ponta miniszterelnök, a párt elnöke a novemberben esedékes államfőválasztás előtt. El kell ugyanis dönteniük, hogy indít-e saját jelöltet a párt, és ha igen, akkor kire esik majd a választás.

A dilemma elsősorban annak nyomán állt elő, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kilépett a kormányból, így a PNL elnöke, Crin Antonescu már nem közös jelöltként indul az elnökválasztáson. (Már ha egyáltalán elindul.)

A PSD-n belül most zajlik az ötletelés, hogy állítsanak-e saját jelöltet, vagy bízzanak meg a PNL-t a kormányból való kilépés miatt ott hagyó korábbi miniszterelnök-pártelnökben, akit a PSD támogatásával megválasztottak Antonescu helyére a szenátus élére, és akinek jelen állás szerint komoly esélye van arra, hogy a PSD köré tömörülő Szociáldemokrata Unió USD) államfőjelöltje legyen.

Csakhogy a PSD-n belül továbbra is erős azoknak a hangja, akik szeretnék házon belül tudni az államfői tisztséget. Már a PNL-vel történt szakítás előtt is egyre gyakrabban merült föl, hogy nem kellene biankó csekket kiállítani Antonescu számára, és feltétel nélkül támogatni őt az államfőválasztáson, mert ha azt követően lépnek ki a liberálisok a kormányból, akkor – hiába nem lehet elvileg pártpolitikus az államfő – minden bizonnyal ugyanúgy igyekszik majd borsot törni a szociáldemokraták orra alá, mint ahogy azt immár tíz éve Traian Băsescu államfő teszi.

A széles hatáskörökkel rendelkező, a párttal baráti viszonyt ápoló államfőre nagy szüksége lenne a szociáldemokrata pártelitnek, amely így – legalábbis úgy reméli - teljes befolyása alá tudná vonni az összes állami intézményt, beleértve az igazságszolgáltatást is.

A felmérések szerint a legnépszerűbb politikus jelenleg épp Victor Ponta, a kutatások azt mutatják, hogy amennyiben ő szállna harcba novemberben az államfői tisztségért, minden lehetséges ellenfelét legyőzné.

Csakhogy ő látható módon húzódozik ettől, arra hivatkozik, hogy szeretné kitölteni miniszterelnöki mandátumát. Ez érthető is, hiszen meglehetősen fiatal még – 41 éves -, és arra számít, hogy jelentős politikai karrier áll még előtte, amelyet egyelőre még szeretne pártpolitikusként kitölteni. Ráadásul ha most elindulna az államfői tisztségért, és veszítene, az könnyen derékba törhetné a pályafutását. A bukott államfőjelöltek sorsa nem túl vidám a PSD-ben – gondoljunk csak a 2004-ben Băsescuval szemben elbukó addigi miniszterelnökre, Adrian Năstaséra, aki ma már második korrupciós ügyek miatt kirótt börtönbüntetését tölti, vagy Mircea Geoanára, akit 2009-es vereségét követően épp Ponta buktatott ki a pártelnöki tisztségből, majd egy időre ki is zárták a pártból, hogy ma a párti irányvonalára kevés befolyással rendelkező szenátorként tevékenykedjen tovább.

Ezért Ponta háromszor is meggondolja, hogy engedjen-e a párt „nagy öregjeinek”, akik mindenképpen szeretnék a PSD számára megszerezni az államfői tisztséget, és erre a felmérések alapján őt tekintik a legalkalmasabbnak. A közvélemény ugyanis novemberig még sokat változhat, és a jobboldal is találhat addig egy olyan jelöltet, aki képesnek tűnhet fölvenni vele a küzdelmet. Ha például Antonescu visszalépne, és a liberálisok Klaus Johannis jelenlegi első alelnököt indítanák el, az – ugyancsak a felmérések alapján – akár még Pontával szemben is eséllyel szállhatna harcba.