Miért nem kudarc a kudarckonferencia

Kész siker volt a Kudarckonferencia: a teljes szombati napra megtöltötte a Sapientia kolozsvári auláját a RIF negyedik minikonferenciája. Kolozsváron nemcsak a rockzenészek szoktak riffelni, hanem a közgázas diákok is: a RIF ugyanis a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója, és egy nagyon laza kis konferenciát dobott össze.

• Székely Szabolcstól, miért nem lett egyelőre üzletileg is sikeres a Halcyon Mobile első saját terméke, az egyébként ingyenes verzióban nagyon népszerűvé vált háztartási büdzsékezelő applikáció, a Dollarbird. Nem adták fel, hogy pénzt keressenek vele, csak épp pihentetik az elképzelést, amíg megfelelőbb árazási modellt találnak ki. 

• Gorbai Attilától azt, hogyan lett Erdély egyik legsikeresebb üzletembere egy addig számára is ismeretlen, a konkurenciához képest nagyon drága takarítógép forgalmazásával, miután középiskolásként feladta a nagy családi elképzelést, hogy lelkész legyen, majd pár év tanítás után saját álmát is, hogy földrajztanár legyen.

• Csuri bácsitól, azaz Vrabie Kovács Zsolt formatervezőtől azt, hogy miután egy csúnya bringás baleset pár hónapra kivonta a forgalomból, majd pár hónapig ingyen dolgozott egy ismerősének, aki elfelejtette kifizetni, és épp karácsony előtt fogyott el minden tartaléka, hogyan húzta ki a csávából egy évekkel korábban felvázolt ötlete: Pista bá. 

• Muhammer Unvertől, a székelyföldi török üzletembertől azt, hogyan és miért bukott be a húsz évig működő, tíz millió eurós évi forgalmú vállalkozása, és mennyivel boldogabb most, hogy kisebb cége és végre magánélete is van.
• Károlyi Antal budapesti üzleti angyaltól azt, miért nem fél jó sok pénzt adni termékötleteikkel akár ismételten is megbukó fiatal csapatoknak.
• Farkas Leventétől, a marketingiskola.ro alapítójától azt, hogy a kudarc erős figyelmeztetés arra, hogy ha tovább folytatjuk, amit csinálunk, abba akár bele is halhatunk. És hogy mennyire nem figyelünk erre, amikor számunkra igazán fontos célt követünk, mert akkor a kudarcokat nem is akadályként érzékeljük, hanem csak gyorsan megtett kerülőutakként. Ilyenként kudarc nincs es – szuggerálta belénk, mert már nagyon elege van abból, hogy alig csinálunk valamit tisztán, teljes erőből, mindent beleadva. Legtöbbször csak félszájjal, ímmel-ámmal követjük a céljainkat, ha vannak egyáltalán: úgy teszünk, mint ha dolgoznánk, mint ha adóznánk, az egészségügy mint ha ellátna, az oktatási rendszer mint ha tanítana. Úgy teszünk, mint ha élnénk.