A parlament jó kis tohuvabohu közepette megszavazott egy újabb nemzeti ünnepnapot

Egy ideje már itt lóg a nép feje fölött egy újabb sörös-miccses nemzeti szabadnap: május 10. Legalábbis ez élt a köztudatban. Na de nem olyan egyszerű ám a dolog (mi egyszerű, ha valami irdatlanul fontos a hazában, ugye). Mert két törvénytervezet is futott a májusi ünnepnap kapcsán: a liberális változat május 10-ét pirosozta volna be, a szocdem változat viszont május 9-ét.

Kis történelmi és politikai trükkös zárójel:

május 10-hez két szimbolikus horderejű esemény is kapcsolódik: ez a román monarchia napja (ezen a napon koronázták meg Románia első királyát, I. Károlyt), továbbá a török uralom alól való felszabadulás, Románia függetlenségének napja. És ugye, szó volt az elmúlt évtizedekben arról is, hogy az enyhén szólva ellentmondásos indulatokat gerjesztő december 1. helyett legyen május 10. a nemzet nagybetűs Ünnepe. Csak hát hogy néz ki az, hogy abban az országban, amely többször is elüldözte királyait, a monarchiához kapcsolódik a nemzeti nap.

És akkor itt jön a kis poli-trükk:

összemosva a függetlenséget és a moarchiát, szépen ünnepnappá nyilvánítják a májusi szent napot s ily módon december 1. szentsége nem fenyegettetik többé. Na de akkor vissza a román parlamenthez, ahol szerdán jól összevesztek a honatyák, hogy melyik nap a szentebb, május 9. (ezen a napon olvasta fel Kogălniceanu a függetlenségi nyilatkozatot az akkori képviselők házában és máris tippelhető, hogy ez a szocdem változat) vagy május 10. (I. Károly aláírta a dokumentumot, ez a liberális változat). Idézünk picit az ünnepi momentumhoz nagyon illő tohuvabohuból, amely a szavazást megelőzte (hogy kik mondták, nem fontos, a román hon atyái). „(Aki május 9-re szavaz – a szerk.),

a szovjet megszállókra, a kommunistákra és mindazokra szavaz, akik gúnyt űztek Romániából!”

„A (liberális – a szerk.) kezdeményezők ma adnak egy pofont Romániának, mert átírják a történelmet. (…) Ti nem a Brătianuk leszármazottjai vagytok, Agamiță Dandanache (Ion Luca Caragiale egyik ostoba, gátlástalan politikus karaktere – a szerk.) és a Dâmbovița-menti mitikák köpenyéből bújtatok elő.” „Sigmund Freud azt mondta, hogy a butaság első jele a szégyen teljes hiánya. És Freud nem saormát árult. Románia ettől a pillanattól fogva törvényesen megünnepelheti függetlenségét a saormaárusok akaratával és hitével szemben.” „Nem vagyok saormaárus. Nem is eszek saormát. De a történelmi igazság tisztelete szempontjából ismét szentségtörést követtünk el.” Na de, ha szentségtörés, ha nem, a szavazás lezajlott, a liberálisok nyertek, a szocdem változat ment a kukába, a dokumentum pedig elindult Klaus Iohannis államelnök íróasztala felé, hogy rákerüljön az utolsó kézjegy.