Nemrég a Libertateának az ukrajnai románok helyzetéről szóló riportját ismertettük, a szerbiai – vajdasági (főként bánsági) és Timok-völgyi – románok állapotáról pedig az Adevărul számol be egy terjedelmes interjúban, amit Mihai Floroiu készített Dorinel Stannal, a Szerbiai Független Románok Egyesület vezetőjével és a Szerbiai Románok Szövetségének (URS) alelnökével – ez utóbbi az ottani románság egyfajta ernyőszervezetének számít, amely mintegy húsz civil egyesületet tömörít a Duna északi és déli partjáról egyaránt.

Az interjú apropóját az adja, hogy Szerbiában – akárcsak nálunk – idén népszámlálást tartanak, és az ottani románság identitásának megtartása szempontjából kulcsfontosságú, mit mutatnak majd a számok.

A belgrádi hatóságok ugyanis évtizedek óta propagálják egy fiktív, a romántól különböző vlach etnikum és nyelv ideáját, amellyel a román közösség megosztását és asszimilációját szeretnék elérni

– írja bevezetőjében a cikk szerzője. Románia többször tiltakozott az európai és nemzetközi fórumokon az említett gyakorlat ellen, és Szerbia EU-s tagságának támogatását is a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásától tették függővé (ennek némiképp ellentmondanak az interjúalany állításai a szerbiai román közösség és az anyaország viszonyáról – a szerk.). Népszámlálások idején pedig különösen erősen nő a nyomás a Duna két partján élő – és Belgrád által két külön etnikumnak tekintett – románokon: ez eredményezte, hogy a hivatalos statisztikákban a román anyanyelvűek és nemzetiségűek aránya drámaian csökkent.

Arra a kérdésre, hogy történelmi léptékben mit tanulhatnak a románok a szerbektől, Dorinel Stan így felel:

„A szerb egy harcos nemzet, patrióták, győztes mentalitással. Vegyük példaként Djoković ügyét, aki az Ausztrál Opennel kapcsolatban megosztotta a világot, de megőrizte az integritását. Vannak elvei, van gerince. Amellett, hogy ő a legjobb, felhelyezte Szerbiát a térképre. A belgrádi utcákon a leggyakoribb felirat az, hogy »A látóhatárt nézzétek, ne a földet«. (…) A szerbiai román közösség a többségi nemzettől megtanulta, mit jelent a méltóság és a keménység. Mi románok vagyunk! Szenvedünk, tűrünk, akarunk, álmodunk, de nem cselekszünk.”

Mint mondja, a Szerbiai Románok Szövetsége, amely öt évvel ezelőtt jött létre azzal a céllal, hogy egyesítse a vajdasági és a Timok-völgyi románok szervezeteit,

semmilyen támogatást nem kap az anyaország határon túli románokkal foglalkozó szerveitől vagy a Román Kulturális Intézettől, és a szerb államtól sem,

amely csak az általa létrehozott intézményeket támogatja. Tavaly nyílt levélben fordultak Románia elnökéhez, a külügyminisztériumhoz, a szenátushoz, a képviselőházhoz és az illetékes parlamenti bizottságokhoz, azzal a céllal, hogy ismertessék a helyzetüket. Nem kaptak választ, és ez keserű szájízt okozott a szerbiai román közösségben.

„Az URS soha nem kapott vissza nem térítendő támogatást az anyaországtól, és a projekteket, amelyeket benyújtottunk öt év alatt a határon túli románok főosztályához (az egykori határon túli románok minisztériumához), határozottan elutasították. Lényegében ilyen kép él Romániáról Szerbiában. A szerbiai románokhoz közömbösen viszonyulnak Románia vezetői, mert a Szerbiában élő történelmi román közösség nem hajt politikai hasznot a jelenlegi kormányzatnak”,

mondja Stan, megjegyezve, hogy a szerbiai románok esetében az anyanyelv a legfőbb identitásmegtartó erő – ha azt elveszítik, megszűnnek létezni közösségként. A szerb állampolitika közel egy évszázada törekszik arra, hogy a vlach identitást mesterségesen elkülönítse a romántól, de a román–vlach dilemma hamis, mert egyazon nemzetről van szó. A román külpolitika pedig még annyit sem tudott elérni a szerbeknél, hogy ezt a tudatosan táplált hamis kettősséget megszüntessék. Stan szerint a szerbiai románok helyzete párhuzamba állítható az ukrajnai román kisebbségével.

Az általa vezetett egyesület a közelmúltban indítványozta, hogy

Bukarest biztosítsa a román állampolgárságot, etnikai alapon, a szerbiai románok számára.

Ez nem jelentene különösebb terhet a román állam számára – mintegy 70 ezres lélekszámú közösségről van szó –, a szerbiai románok számára viszont nagyon erős eszköz lehetne a nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk megőrzése szempontjából. Jelenleg az állampolgárság megszerzése hosszadalmas és bonyolult procedúrát igényel, ezért szeretnék, ha könnyített honosítási eljárással juthatnának a román állampolgárság birtokába – valahogy úgy, mint a honosított külföldi versenysportolók (vagy mint a határon túli magyarok – a szerk.).

A szerbiai románság életében a legfontosabb esemény 2022-ben kétségkívül a népszámlálás. Azt szeretnék elérni, hogy a szerbiai románok száma ne csökkenjen 70 ezer fő alá – ami korántsem biztos, tekintve a már említett román/vlach kettősséget és a hatóságok által bevetett különböző elbizonytalanító trükköket. Ezért a román szervezetek a nemzeti identitás felvállalására buzdító, tájékoztató kampányt indítottak, ezzel a jelszóval:

„Románul beszélek, román vagyok!”