Vicces egészségügyi miniszter: Az ember olyan, mint egy autó!

Időnként (bocsánat, mostanában szinte mindig) elcsodálkozunk, honnan rángatnak elő a mioritikus politikai stratégák ennyi vicces lányt, fiút a különböző csúcsvezetői posztokra. És bizony, esténként, egy pohár szörp mellett visszasírjuk az olyan komoly politikai állatokat, mint Adrian Năstase és társai.

Itt van például ennek a hol-van-hol-nincs nemzeti liberális kormánynak az egészségügyi minisztere. Aki első ránézésre elégedett füttyentést vált ki a rácsodálkozó polgárból. A miniszter, civilben sebész úr ugyanis azt állítja, hogy két sajtónyilatkozat közt operálni szokott, mi több – na, most tessék megfogózni – teljesen ingyen. Vagyis: nem kell súlyos ezreket csúsztatni a zsebébe. Kérdés persze, ki az a szerencsés, aki elkapja azt a bizonyos pillanatot, két sajtónyilatkozat között.

Apropó, úgy véljük (látatlanban), hogy a miniszter úr talán jobban tenné, ha többet műtene és kevesebbet nyilatkozna. Mert értjük mi azt, hogy a sebész nem feltétlenül a szavak embere (inkább a késeké), de akkor inkább hallgasson, ha már valahogy odakerült (odatették). Nemrég például olyat mondott az autizmusról, hogy minden szakembernek azonnal kinyílt szike a zsebében.

Persze, tévedni emberi dolog, mondják. (Az is igaz, igaz, hogy a műtőasztalon fekvő beteg ezt nem pont így gondolja.) Ha azonban sorjázni kezdenek a tévedések, talán érdemes elgondolkodni egy kicsit, még akkor is, ha az ember miniszter (és sebész).

Hétfőn az történt, hogy a miniszter urat az egészségügy privatizációjáról kérdezték a tévében. És a miniszter úr megpróbálta elmagyarázni, hogy igen, ezen dolgoznak épp. Van, ugye az alapjáratú egészségügyi biztosítás, melynek fejében minden román állampolgár bizonyos mértékű ingyenes ellátásra jogosult. Ám ezen felül lesz egy kiegészítő biztosítás is, azokra az esetekre, amelyeket a másik nem fed le. Ezt pedig nem kötelező fizetni. Aki akarja, fizeti, aki nem, az nem.

Nos, eddig igaza is van a miniszter úrnak. Mindenütt vannak ilyen biztosítási rendszerek, a kommunista utópiákat kivéve. Csakhogy Costache úr megint plasztikusan beletojt a levesbe. Ugyanis azt mondta, hogy ez pont úgy működik, mint az autóknál. Értsd: van, akinek futja cascóra. Akinek meg nem futja, az beéri a kötelező biztosítással.

Ismételjük, lényegében igaza van a miniszter úrnak. De az ég szerelmére, jelen esetben az autó maga az ember!