Románia a különleges románok fejőstehenévé vált

Jelen írás a Bursa honlapján megjelent cikk fordítása.

Van a pofátlanságnak határa? Úgy tűnik, nincs. Az év végén munkabeszüntetést tartottak a Bukaresti Táblabíróság bírái és írnokai. Lila lepedőkbe burkolózva kiálltak a bíróság lépcsőjére vagy a folyosókra. A perek blokkolásának oka a… különleges nyugdíj.

Mindez azok után, hogy amúgy is óriási fizetésük van. Románia a különleges románok fejőstehenévé vált. Nincsenek sokan, alig több mint százezren. Egy nagyobbacska vidéki város lakossága. De leszívják a költségvetés jelentős részét.

Az úgynevezett különleges nyugdíjak mára nagyjából 2 (két) milliárd eurót visznek el évente.

Ki van rácsatlakozva az állam pénzcsapjára? Nagyjából 3800 ügyész és bíró, 850 diplomata, 650 számvevőszéki alkalmazott, valamint egy rakás egyéb kiváltságos.

Legtöbben magas rangú katonák és szekusok. A többi ötmillió nyugdíjas elsöprő többsége nyomorúságos nyugdíjat kap. De ez nem akadályozza meg a „különleges románokat” abban, hogy még többet kérjenek. Újabban a polgármesterek is különleges nyugdíjra számítanak, amit egy büntetőügyeseket pajzsként védelmező parlament szavazott meg nekik.

A különleges román pszichológiája szintén különleges. A nyugdíjasok a hozzájárulás elve alapján kapnak pénzt. A fizetésedből befizetted a költségvetésnek mások nyugdíját, most pedig ettől a hozzájárulástól függően kapsz – arányosan – pénzt.

Tisztességesnek tűnik, igaz? Igen, amikor másokra alkalmazzák.

A különleges román azonban túlságosan különleges ilyen közös erkölcshöz. Ő többet akar. Amilyen sokat csak lehet. Így aztán pénzt kér csak azért, mert különleges volt abban az időszakban, amikor az állami alkalmazott volt. Elfáradt az állam szolgálatában, ezért ő 52 évesen megy nyugdíjba, nem 64 évesen, mint a többi földi halandó. Majd újra az államnál vállal munkát, hogy összekapcsolja a nyugdíjat a fizetéssel és elfoglaljon egy állást.

A különlegeseknek van saját elméletük. Azt állítják, hogy különleges munkájuk volt.

Vagyunk néhányan, akik – naivan – azt hisszük, hogy nevelőnek lenni különleges munka. Vagy életeket menteni egy ügyeleti szobában. Nos, nem az. Papírokat hordozni a parlament folyosóin – az különleges. Azt fülelni, hogy mit mond egyik vagy másik egy újság szerkesztőségében – az különleges. Zabot hegyezni „SIE-rezidensként” (SIE = Külügyi Hírszerző Szolgálat – szerk. megj.) és Facebookon összegyűjtött pletykákat tartalmazó jelentéseket küldözgetni – az különleges.

Íme, az egyik e különleges románok közül, az állam jövendőbeli luxusnyugdíjasát, neve szerint Gelu Oltean, aki a belügyminisztérium titkosszolgálatának volt a vezetője. Azt mondanád, hogy e minőségében a feddhetetlenség oszlopa, a maffiaellenes harc hőse. Most éppen börtönben ül, elképzelhetetlen súlyosságú vádak alapján letartóztatva. Az ügyészek szerint állítólag egzotikus kábítószerekkel tartott mulatozásokkal kapcsolatos ügyletbe keveredett. A résztvevők között volt a kormányőrség (SPP) második embere is. Isten őrizz bennünket!

A román állam a velejéig rothadt. És körülötte gyülekeznek ezek a nagy étvágyú románok. A különlegesek.

Erős állkapcsuk és bármit megemészteni képes gyomruk van.

Mire van szükséged, hogy különleges románná válj? A pofátlanság mindenképpen elengedhetetlen. A vékony arcbőrűek tartózkodjanak.

Itt van Gelu Voican-Voiculescu ügye. Emberiesség elleni bűncselekmények miatt folyik nyomozás ellene. A román állam részéről. Ám ugyanez az állam súlyos pénzeket fizet neki, mert ugyanez a GVV-nek van egy tisztsége a Forradalom Intézetében, Ion Iliescu volt PCR-titkár (PCR – Román Kommunista Párt) egyik játékszerében.

Ahhoz, hogy megértsék, mennyire botrányos a helyzet, hasonlítsák össze a különleges nyugdíjak költségvetését (nagyjából 9 milliárd lej) a teljes oktatási költségvetéssel (30 milliárd, amiből 20 milliárd csak a bér).

Ebből az következik, hogy a „különlegesek” annyit nyelnek el, mint az oktatás a bérek nélkül. Fényes jövő vár országunkra!

Itt van egy másik összehasonlítás. Ausztriában (Európa egyik legdrágább és elég nehéz terepviszonyokkal rendelkező országa) nagyjából 12 millió euróba kerül egy kilométernyi autópálya.

Az évente a „különlegesek” zsebébe vándoroló 2,1 milliárd euróból minden évben 175 kilométernyi autópályát lehetne építeni Romániában.

Romániának 10 év alatt csaknem 2000 kilométernyi új autópályája lenne.

Mi azonban a „különleges románokkal” fogunk maradni. Önök szerint, hogyan néz majd ki Románia velük, 10 év múlva?

Itt az ideje, hogy a politikusok felébredjenek. A közvéleménynek elege lett ezekből a rendkívüli románokból.

A szocialista rezsim mindig a „különlegesekre” támaszkodott. Karl Marx azt állította, hogy a proletariátus különleges osztály. Lenin azt állította, hogy a Párt különleges. Sztálinnak a főtitkár és a körülötte lévő csoport lett különleges. Így jutottunk oda, hogy 1989 előtt lett egy „nomenklatúránk”.

Ez az a szovjet eredetű rendszer, melyet Ion Iliescu szocialista rezsimje megörökölt és továbbfejlesztett. Lemondtak a marxizmusról és csatlakoztak a kaszárnyai ultranacionalizmushoz. De a képlet változatlan maradt. Az állam forrásainak kisajátítása a szociáldemokraták kegyeiben lévő „különlegesek” osztálya által.

Az állam csődje a párt végső célja, sokkal inkább, mint a forradalom.