Jöjjön velünk fotót elemezni!
Szembejött velünk a Facebookon egy fotó, amit már most, január elején az év leginkább lehangoló helyzet- és állapotábrázoló szociofotójának nyilvánítunk.
A képet Kolozs megye prefektusi hivatala osztotta meg és azt ábrázolja, hogy Mircea Abrudean prefektus ellátogatott a megyei útlevélosztályra.
[embed]https://www.facebook.com/PrefecturaCluj/photos/pcb.1459884754174965/1459798330850274/?type=3&theater[/embed]
Sima munkalátogatás, de ha kicsit elmerülünk a képben, annál sokkal több jön elő. Nézzük először is a prefektust, ahogy ott áll tanácstalanul, béna testtartásban, üres tekintettel. Aztán mellette a hölgy, aki minden bizonnyal az útlevélosztály dolgozója, az útlevélkibocsátásban megzavart doámná XY, látszik, hogy meg is adná a tiszteletet a magas rangú vendégnek, de azért nem is akar annyira meghunyászkodni, ennek a kettőnek az ellentmondásos feszültsége pedig rövidre zárja a testtartásvezérlő agyközpontját.
Aztán nézzük a környezetet, ezt a neo-poszttranzicionalista romániai hivatali enteriőrt! A festéket, lakkot ősidők óta nem látott faburkolat, fölötte a retkes fallal. A legolcsóbb fehér termopán-ablakból összedobott térelválasztó elem a tejüveggel és a hasonló anyagminőségű irodaajtó. Az elképzelhető leglehangolóbb ócska, szürke szalagfüggöny az ablakon. Mellette a két feles és fél doboz cigi között a falra gányolt légkondi és az alája applikált (de nem működő) képernyő lógó vezetékei. A falra ragasztott „tájékoztató” papírok (szigorúan Times New Roman betűtípusssal nyomtatva). A termopán izén látható kis elektronikus kijelzők, amelyek megszabják, mikor melyik szerencsétlen polgárt várják szigorú tekintetek egyik vagy másik ügyintéző ablaknál (itt most csak az 1-esnél, a másik kettő nem működik, mert valószínőleg ebédszünet vagy váltás van, esetleg a doámnának sürgős elintéznivalója van valahol, amit minden bizonnyal golyóstollal odafirkantott „10 perc múlva jövök” fecnivel is jelez az ablaknál).
Jó nézelődést!
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.