Szóval, van itt ez a két főszereplő. Az egyiket az egész város ismeri (tisztelet a kivételnek): 2004-től kezdve ő ül a kincses város polgármesteri bársonyszékében (ha nem számítjuk azt a három évet, amíg Románia miniszterelnöke volt a megszorítás-kormány élén). Igen, ő Emil Boc, az álmultikulturális városvezér, akit sokan dicsérnek és egyre többen szidnak (nem csak magyarok).

A másik főszereplőt az egész ország ismeri (tisztelet a kivételnek): ő Nelson Mondialu, a kolozsvári alvilág császára, aki a hírek szerint rég leszállt a trónról, ám senki se tudja, honnan van annyi pénze, mint a pelyva, amit időnként meg is mutat a Youtube-csatornáján.

Na, hát az történt, hogy ez a Nelson Mondialu a pár nappal ezelőtt

összedobott egy hozsannás-mulatós videoklipet, amelyben Kolozsvár és Emil Boc nagy hírét zengi.

A videó egyébként profi, a bárd szintén profi, a szöveg meg olyan hízelgő, hogy attól még az Avram Iancu-szobor kőarca is bakfisos pírban játszik. Az is megkockáztatható mellesleg, hogy amint régebb megszületett a Monostori negyed alternatív himnusza, itt egész Kolozsvár alternatív himnuszával állunk szemben (tisztelet a kivételnek).

Mielőtt felemelkednénk a nóta érzelemdús dimenzióiba, annyit hadd jegyezzünk meg, hogy alig két hónapja Mondialu úr még arról beszélt, hogy Váradra, pontosabban Félixfürdőre költözik, mert Kolozsváron igen pimaszul megszaladtak az ingatlanbérek. Na de ki tudhatja, milyen rugóra járnak az (ex-?)alvilági császári elmék?

A himnusz erősen kezd: Kolozsváron nagy gödör van,

ajándékot kapnak a városlakók, Emil metrót csinál nekik.

Érdekes ez a mentalitás, nem? A minap írtunk arról, hogy valahol messze, délen, egy politikus azt mondta, a község ajándékba kapja a gázvezetéket a polgármestertől. Ugye, nem azért, mert az ott élők dolgoznak, adót, illetékeket fizetnek. Nem! Ez ajándék, tátá! Amit persze, adott esetben illik viszonozni. No, Mondialu mester ugyanígy látja a dolgot: Emil előrántja a zsebéből a metrót és odaajándékozza a kolozsváriaknak. Ne nézzék a fogát!

Aztán jön egy hozsannás rész, amelyben a dalnok arról énekel, hogy Emil dolgozik. Nem beszél, csinálja a tetteket (igyekszünk szó szerint fordítani). Csinál emeletes parkolókat, pont úgy, mint Dubajban, az Emirátusokban. Teccik-e érteni, tátá?

A második strófában a bárd folytatja a felsorolást: repülőtér, autópálya, az egész világba szerteágazó utak.

Emil, te álomvárost csináltál nekünk!

És itt lekapja Bukarest fejéről a koronát és egy hanyag mozdulattal ráteszi a kincses városéra: Kolozsvár a Kis Párizs (ez volt Bukarest beceneve a 19. század végétől a kommunista fordulatig).

Ezen a ponton az érzelmes természetű Nelson kifakad, ha szabad így mondanunk, egy szakasz értékű verssorban: Polgármester úr, szeretünk téged!

Aztán következik egy első ránézésre nehezen értelmezhető rész. A sztár kijelenti (kidalolja): odaadja Emilnek a csürülyei villáját (Csürülye Kolozsvár tőszomszédságában terül el), jöjjön, csináljon rohadt nagy mallt oda is, változtassa Csürülyét várossá. (Gőzünk nincs, mit gondolnak a csürülyei lakosok erről az ötletről.) Kicsit utánanéztünk: Mondialu úrnak valóban van egy villája Csürülyén. Csakhogy április elején még szegény sorsú családoknak ajánlotta fel, ingyen, természetesen. Csak ismételni tudjuk: ki tudhatja, mi jár a sztárok fejében? Bár az is lehet, hogy Mondialu úrhoz képest Emil és családja szegény sorsú.

S akkor a refrén, mert ez mindig kell. A refrénben hangzanak el az igazán nagy gondolatok. Mióta Boc a polgármester, Kolozsvár az első a városok toplistáján. Oké, a lokálpatriotizmus nem szégyen. A refrénben kínálja fel Mondialu úr az atombombát is (így mondja, szó szerint):

Jövőre Kolozsvár lesz az ország új fővárosa! Bumm!

Na, hát ezzel feladta a bombát labdát rendesen. Mert nem valószínű, hogy Bukarest lemond a státuszáról. Hacsak… jesszus, hát ez akár Erdély elszakadását is jelentheti, burkoltan, nem?

A refrén további részében Mondialu úr gyakorlatilag Emil kacsójának csóktalanul maradt részét is telepuszilgatja: ritkán látni ilyen polgit, okos is, jó gazda is, éljen sokáig Emil, mert Erdélyt a csúcsra vitte.

Na. És akkor itt mi szerényen elhallgatunk és átadjuk a szót magának a Bárdnak. Hallgassák szeretettel (nem kell hozzá felállni, mint a himnuszhoz… még):