Inkább fejjel megyünk a falnak, de nem osztozunk a hatalmon

Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ha szociáldemokrata (PSD) propagandista lennék, azt üvöltözném, hogy megengedhetetlen a játékszabályok mérkőzés előtti módosítása. Mit számít, hogy egy évvel ezelőtt nagyon is elfogadható volt a PSD számára, az élet megy tovább!

Ha liberális (PNL) propagandista lennék, azt mondanám, hogy a jelenlegi választási rendszer több mint egy millió embert akadályoz szavazati joga gyakorlásában, tehát muszáj változtatni. Főleg úgy, hogy ebből a millióból sokan a PNL-re szavaznak, nem a PSD-re!

Ha USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) propagandista lennék, ma pirosat mondanék, holnap sárgát, mint egy szemellenzős papagáj.

De mivel újságíró vagyok és maradok, nem tehetek mást, mint hogy logikusan elemzem a liberálisok által javasolt parlamenti választási szavazási módot.

Szóval én, tősgyökeres bukaresti a választás napján valamilyen ügyben Kolozsvárra megyek. A jelenlegi törvény szerint, mely úgy rendelkezik, hogy csak Bukarestben szavazhatok,

megtagadják tőlem a jogot, hogy Kolozsváron gyakoroljam a szavazói jogomat.

Ami meglehetősen tisztességtelen, ugyanis az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a szavazás szabad, nem függhet a tartózkodási helytől. Igen, helyes és természetes, hogy csak a lakóhelynek megfelelő megye listájára lehet szavazni, de ez bárhol lehetséges kell legyen.

Az Orban-kormány úgy módosítja ezt a törvényt, hogy egy nem demokratikus korlátozást felvált egy másikkal: Kolozsváron is szavazhatok, de csak a kolozsvári szavazólapokon szereplő parlamenti listákra. Nem szavazhatok a saját lakóhelyemre vonatkozó listára, köteles vagyok egy olyan listát választani, amelyhez – nagyon valószínű módon – semmi közöm sincs. Igen, szavazhat az ember a kedvenc pártjára, még akkor is, ha a jelölteket nem ismeri, mondják a liberálisok.

Nos, akkor miután az egyéni körzetes választásról áttértünk a listásra, most megtesszük a következő lépést is:

már egyáltalán nem emberekre szavazunk.

Holmi betűk mellé pecsételünk: PNL, PSD, USR, RMDSZ és így tovább. Ennyi.

Ezáltal felerősítenek egy 30 éve jelenlévő káros hatást: a bizalmatlan és járatlan polgárok nagyon ritkán fordulnak ahhoz a képviselőhöz vagy szenátorhoz, aki állítólag „értük” van, sokan még a nevét sem tudják. Végletessé válik majd a parlamenti képviselők elszemélytelenedése és felelősségfosztása. A parlamentbe bekerülők gyakorlatilag csak holmi a párt érdekében automatikusan szavazgató „munkaerővé” válnak, a mostaninál is rosszabb helyzetet teremtve.

Van valamilyen helyes és demokratikus megoldás?

Igen. Bárki, bárhol adhassa le szavazatát a lakóhelye szerinti megye listájára. Ehhez azonban elektronikus szavazásra van szükség, hogy végre lehessen hajtani a voksok szavazókörök közötti mozgatását.

Nincs elektronikus szavazásunk és senkit sem érdekel. De még így is van egy másik, „kézi” lehetőség: bárhol lennék is, bemutatom a személyi irataimat és helyben kinyomtatják nekem a szavazólapot. Ezt az erre kijelölt bizottsági tagok mindenki szeme láttára lepecsételik és szignózzák, ezután pedig ugyanúgy kezelik, mint a Hivatalos Közlöny által kinyomtatott szavazólapokat.

A kérdés a következő:

mire volt jó ez az egész cirkusz a pártban, a parlamentben és a kormányban?

Válasz: mert a közvélemény-kutatásokban bízó PNL egyedül akar kormányozni, fölényesen megnyerve az előrehozott választást. Ezért nem igyekezett törvénybe iktatni a kétfordulós helyhatósági választást, ami az USR-nek is helyeket biztosított volna a közigazgatásban, amelyek alapján az „ifjoncok” is elég jó parlamenti választási eredményt érhettek volna el ahhoz, hogy együtt kormányozzanak majd a PNL-vel.

De egyáltalán nem kizárt, hogy Iohannis nagy taktikája nyomán a liberálisoknak az egyfordulós szavazás révén megerősödött területi szervezetekkel rendelkező PSD-vel kell majd megküzdeniük novemberben.