Elkezdődött: a román politikai elit lehordta Orbán Viktort meg a magyar kormányt

Orbán Viktor tusványosi beszéde érthető módon kiverte a biztosítékokat, és nem csak Brüsszelben vagy a nemzetvédő dákopaták köreiben, hanem a román politikai elit berkeiben is.

Elsőként Paul Stănescu, a PSD főtitkára ragadta magához a szólás jogát.

Azzal kezdi, hogy van egy magyar közmondás, miszerint addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Stănescu úr szerint ezt a szólást a magyar vezetőknek is ismerniük kellene (naná, ha egy román politikus is csuklóból vágja), akik évről évre Tusnádfürdőre járnak. Csakhogy az utóbbi időben, különösen a múlt héten

a közmondásos magyar bölcsesség hiányzott a magyar politikusok viselkedési kódexéből,

főleg abban a kontextusban, hogy vendégek voltak egy másik ország területén.

A kioktató bevezető után következik a nagykalapács: Románia nem az Európa-ellenes és oroszbarát üzenetek pódiuma, tudja meg ezt Orbán Viktor is, a magyar kormány tagjai is. Ha ők bírálni szeretnék a az EU és a NATO közös erőfeszítéseit, látnoki kijelentéseket szeretnének tenni az ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban, tegyék ezt meg Magyarország területén, ahol azt csinálnak, amit akarnak. Egy másik ország területén viszont ezek a kijelentések nem henyénvalók.

Stănescu úr azzal folytatja, hogy

Romániának semmi szüksége az ilyesfajta mérgező beavatkozásokra,

amikor az ország álláspontja világos, ami az európai projekt erősítését és támogatását illeti. Ne mondjon senki olyat, hogy az EU elvesztette ezt a háborút, mert egy ilyen kijelentés fölösleges, felületes és hiteltelen, különösen akkor, amikor a beszélő egy, az EU-ban politikailag elszigetelt állam nevében beszél.

És ha már bekapcsolta a kioktatógépet, a PSD-főtitkár kitért a múlt héten zajló székelyföldi sportbotrányokra is (lásd például, itt , itt vagy itt). Kijelentette:

nem tolerálható, hogy a sport az etnikai alapú autonómia reklámeszközévé váljon

a magyar kisebbség lakta területeken. Ahelyett, hogy a sport a versengés, az egység és a magyar–román egyetértés eszköze legyen, politikai célok prédájává vált. A kormánykoalíciónak sürgősen meg kell tárgyalnia a sporttevékenységek ilyen értelmű eltérítését.

És akkor a végén következik a gondolat, amely hasonló esetekben pavlovi reflexként születik meg minden román politikus fejében: Stănescu úr emlékeztet bárkit arra (akinek még kétségei lehetnek efelől), hogy az etnikai alapú autonómia elfogadhatatlan, alkotmányellenes, továbbá Románia egysége és oszthatatlansága szent.

A másik nagy koalíciós párt, a PNL szóvivője, Ionuț Stroe kicsit később rukkolt elő a farbával. Ő azzal kezdte, hogy

a magyar miniszterelnök a Kreml propagandaanyagából mondott fel részleteket.

Ehhez azt tette hozzá, hogy szerencsére a románok (értsd, a romániai magyarok is) sokkal európaibbak, mint Orbán Viktor, minek következtében jobban értik, mennyire ártalmas Putyin akciója. És persze Orbán úr jobban tenné, ha Magyarországon keresne hallgatóságot magának, mert Romániában nem fog találni.

Aztán Stroe úr váratlan fordulattal kifejtette, hogy a magyar miniszterelnök tulajdonképpen gyáva, hiszen lám, Magyarországnál kisebb európai államok vezetői (amely államok közelebb is vannak Oroszországhoz) sokkal bátrabban viszonyulnak a háborúhoz.

Az RMDSZ-ről is megemlékezett a pártszóvivő úr, váratlanul kedvesen

(ennek nyilván köze van a koalíciós partnerséghez is). A maga részéről megérti az RMDSZ-t, hogy igyekeztek jó házigazdaként viselkedni, továbbá meggyőződése, hogy az RMDSZ a romániai tolerancia és együttműködés modelljét hirdeti a jövőben, ahogy eddig is tette. E tekintetben nem ért egyeta PSD-s Stănescu úrral: nincs miről beszélni a koalícióban, hiszen tudomása szerint az RMDSZ teljes mértékben támogatja Románia törekvéseit, ami az EU stratégiáját illeti Oroszországgal kapcsolatban.